Wagner személyes élményeket is szerzett. 1839-ben családjával együtt hajóval utazott Rigából Londonba, az utazás azonban rémálommá vált. Dánia és Svédország között, még Norvégia partjai előtt, hajójuk viharba került, ezért a kapitány egy sziklákkal és zátonyokkal teli öbölbe kormányozta, itt várták ki a tenger lecsendesedését. Wagner már ekkor ismerte a bolygó hollandi 17. századból származó legendáját, amelyet a veszély elmúltával elmesélt a legénységnek is, akik ennek nem igazán örültek. Az időjárás javulását követően újra elindult a hajó, azonban még nagyobb viharba keveredtek, és egészen Hollandia veszélyes, zátonyos partjáig sodródtak. A legénység Wagnerben és „az elátkozott hajósról szóló fantáziálásában látták a baj okozóját – a sűrű ködben, az előttük imbolygó hajó sziluettjét látva őket is hatalmába kerítette a tengerészbabona” – és a kapitánynak kellett közbelépnie, hogy a zeneszerzőt és családját ne száműzzék a hajóról. Wagnert az átélt események is inspirálták: „a tenger természeti erejének megismerése segített a szöveg megírásában, de ihletet adott a zenéhez is”.

A bolygó hollandi című opera története 1650 táján játszódik Norvégiában, „főhőse arra ítéltetett, hogy addig járja a tengereket, amíg nem talál rá egy igaz asszonyra, akinek a szerelme megmenti a lelkét”. Az eredeti legenda történetéhez képest változás, hogy Heinénél megjelent a megváltó erejű női szerelem. Wagner már 1841-ben elkészült zenedrámájával, de a premierre csak a Rienzi sikerét követően került sor.

Az ősbemutatón a címszerepet az osztrák basszbariton Johann Michael Wächter (1794-1853), Senta-t Wilhelmine Schröder-Devrient (1804-1860) német szoprán, Eriket a német tenorista Friedrich Traugott Reinhold (1817-1843), Dalandot a német basszista Carl Risse énekelte. Az előadást maga a zeneszerző vezényelte. A bemutató óriási sikert aratott Drezdában.

A bolygó hollandi Wagner első olyan operája, amelyben kísérletet tett az opera megújítására: „nincsenek hagyományos értelemben vett áriák: minden színpadi és zenei történés a drámai hatást szolgálja”. Később, a siker ellenére, több alkalommal is átdolgozta zenedrámáját.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában IV. kötet; Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek, szerk. Batta András, Budapest, Vince K., 2006; A klasszikus zene főszerk. John Burrows; wagnerportal.de

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.