Mindössze néhány elszánt lengyel főúr tartott ki, és a történelmi Magyarországgal határos lengyel terület maradt ki a megszállásból. Litvánia teljesen orosz kézre került 1655 nyarára, míg a skandinávok Krakkó felé nyomultak. A lengyel király, II. János Kázmér lengyel kiszorult saját országából, és Magyarországra, majd Sziléziába menekült.

1655. november 28-án egy 3200 fős svéd sereg elérte Częstochowa városát, ahol nem lehetett komoly ellenállásra számítani. A városban fekszik azonban a magyar alapítású Pálos-szerzetesrend Nagy Lajos magyar-lengyel király által alapított Jasna Góra-i kolostora, amely erődként is funkcionált. A kolostor a lengyelek legfontosabb kegyhelye, itt található a Fekete Madonna ikon, melyet a legenda szerint maga Lukács evangélista festett. A kolostor vezetője úgy döntött, nem adja meg magát a protestáns svédeknek, és isteni csodában bízva 70 szerzetessel, 20 helyi nemessel és 170 katonával bezárkóztak a kolostor falai mögé. Mindösszesen 300-an lehettek a fal mögött, akik közül 50-en tüzérek voltak.

A svédek teljesen elképedtek azon, hogy ellenállásba ütköztek, először követséggel próbálták jobb belátásra bírni Augustyn Kordecki perjelt, ám az hajthatatlan maradt, és felkészült az esetleges védelemre. A kolostor nem volt védtelen, raktáraiban felleltek 60 muskétát, és a falakon is volt 24-30 ágyú (12-18 db. könnyű, 2 db. nehéz 12 fontos), még ha azok nem is voltak túl korszerűek. A téglalap alakú kolostor sarkaiban olasz rendszerű, nagyméretű (de a győri várral ellentétben nem füles) bástyák álltak, így nem volt olyan holt tér, amelyben az esetleges támadók védettek lettek volna a kolostor lövegeivel szemben.

A november 28-án meginduló ostromlók számára hamarosan nyilvánvaló lett, hogy ostromágyúk nélkül nem fognak boldogulni. A svéd parancsnoknak, Müller tábornoknak 3200 főnyi had állt rendelkezésére, melynek többsége egyáltalán nem svéd volt, hanem német zsoldos, sőt, 800 lengyel is mellettük harcolt, akik a svéd királyt ismerték el lengyel uralkodónak. Hamarosan a svéd generális erősítéseket vont magához, és 24 fontos mozsarakkal lövette a kolostort, azaz nagyjából 12 kg-os bombákkal támadta. Meglepő módon a kolostor lövegei többször sikeresen lőtték a svéd ágyúkat, sőt kisebb kitörésekre is futotta az erejükből. Ennek ellenére a svédek komoly károkat okoztak egy egyik bástyában, és az északi falat is megrongálták. Müller végül felajánlotta, hogy 60 ezer tallérért cserébe felhagynak az ostrommal, ám a perjel azt válaszolta, hogy az ostrom előtt még kifizette volna az összeget, most viszont már szükség lesz rá a károk helyreállítása miatt.

A svédek végül december 27-én felhagytak az ostrommal, amelynek jelentősége inkább pszichológiai volt, nem katonai. A támadók néhány száz, a védők néhány tucat embert veszítettek az egy hónapos ostrom során. A svédek most először szenvedtek el kudarcot, míg a lengyelek úgy vélték, hogy a kegyhelyet maga Szűz Mária védte meg reménytelen helyzetében, s ez bizonyság, hogy Isten minden vereség ellenére Lengyelországot győzelemre fogja vezetni a háborúban.

A második északi háború még sokáig húzódott (magyar történelemből közismert, hogy II. Rákóczi György erdélyi fejedelem rossz helyzetfelismeréssel a svédek mellett avatkozik be a küzdelembe), és végül a lengyelek felszabadították hazájukat, az özönvíz elmúlt, a kő a helyén maradt. A lengyel király, II. János Kázmér Lwówban a siker záróakkordjaként felajánlja országát a Szent Szűznek, akárcsak 1038-ban Szent István Magyarországot.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: kismeta.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.