1398

A felejtés lehetőségei

Moziajánló: Louise a parton

Az animáció egyik csodálatos képessége, hogy a szükségképpen valóságközeli élőszereplős filmekkel szemben egyfajta lebegés jellemzi realitás és képzelet között. A Louise a parton hangsúlytalan, úgyszólván észrevehetetlen finomsággal alapoz erre a műfaji sajátosságra.

Louise az ómódi Biligen sur Merben szokott nyaralni. Hajlott kora dacára nem esik kétségbe, amikor lekési az utolsó vonatot, amellyel hazajuthatna. Telefonálnia nem sikerül, beköszönt a dagály is, s az idős asszony számára világossá válik, hogy senki nem fogja keresni. Felméri a terepet, hozzálát, hogy elviselhetővé tegye a maga számára a közelítő telet (a film eredeti címe: Louise télen). Amúgy sem lázadt sorsa ellen, a méltóságteljesen repülő sirályokat vagy az apró lábaikat sebesen szedő mókás rákokat nézve mégis megnyugvással tölti el, hogy élet mindenütt van. Berendez egy kis kunyhót a parton, napirendet készít magának. Felkelés után eltakarítja a folyamatosan újragyűlő homokot, majd halászik egy kicsit. Ebéd után következik a nap legjobb pontja, a séta. Eleinte nem megy messzire, nem bírja a fájós lába. Ahogyan az idő telik, egyre jobban érzi magát mind fizikailag, mind lelkileg. Már nagyobb kirándulásokra is vállalkozik nemcsak térben, de időben is. A tengerparti magányban társat is talál: csatlakozik hozzá egy öreg kutya, akit végül Peppernek nevez el, noha eljátszik a Robinson Crusoe Péntekének nyomán a Szerda gondolatával is.

A divatjamúlt, tengerparti Biligen helyszíneiből személyes, gyakran újraformálódó belső terek válnak, amit az asszony és a kutya naponta felkeresnek. Louise visszatekint az életére, s bizony lelkifurdalása van, mert a felnőttkorára, a házasságára nem esik jól visszaemlékeznie. Pedig szerette a gyerekeit, mindent megtett értük, az ő egyéni útja mégis a saját gyerekkorába vezet. Azoknak a nyaraknak az emléke a legfontosabb számára, amelyeket a nagyanyjánál töltött. Fura csodabogár városi kislányból ott vált természetközeli, életteli fiatal lánnyá, s akkor találkozott először a szerelemmel is.

Az animáció egyik csodálatos képessége, hogy a szükségszerűen valóságközeli élőszereplős filmekkel szemben egyfajta lebegés jellemzi realitás és képzelet között. A Louise a parton hangsúlytalan, úgyszólván észrevehetetlen finomsággal alapoz erre a műfaji sajátosságra. A térképeken nem szereplő Biligen sur Mer vasútállomásának óráján nincsenek mutatók. Azt a vonatot le kellett hát késni, a magánnyal szembe kellett hát nézni. S Louise ugyan fölírja a tengerpart hideg homokjába a kérdését: MIÉRT?, választ azonban nem vár, azt a saját belső nyugalma adja meg számára.

Ajánljuk:
• mindenkinek, aki szeretne önmagával békében megöregedni
• annak, akit nem riasztanak vissza egy vadóc kislány furcsaságai és egy idős asszony őszinte számvetése

Louise a parton
Louise en hiver, francia animációs film, 2016, 75 perc, rendezte: Jean-François Laguionie
francia nyelv, angol felirat, magyar tolmácsolással

Boronyák Rita
Forrás: mandarchiv.hu

2016.12.07