„Azért érdekelt a mű, mert ez a történet egy olyan árva, intézetben nevelkedett lányról szól, aki keresi identitását, önmagát az életben, s szeretném azt megmutatni, hogyan építi fel magát. Milyen viselkedési képeket lát maga körül, mihez viszonyítja a világot, miközben kíséri a múltja és szeretné felkutatni gyökereit” – mondta az előadásról Szlúka Brigitta, aki hozzáfűzte, az írónak ezt a darabját több változatban is láthatták már színpadon itthon és külföldön. Maga Visky is háromféleképpen dolgozta át a valóságon alapuló történetét.

A színésznő Magyar Kató Blanka dramatizáló munkájának segítségével monodrámaként mutatja be az előadást, amely a címével ellentétben nem vérfagyasztó tragédia. Visky András is azt írta ajánlóként saját művéhez, hogy szeretné „a nevetés által megmutatni a sírást és fordítva: a sírás által a nevetést.”

„A dráma sorai közt sajátos humor rejlik, nem kell megijedni a címtől, reményeink szerint tudnak majd nevetni is a nézők, miközben ők is gondolkodhatnak mindazon, amin ez a lány” – fogalmazta meg Szlúka Brigitta, aki maga állította színpadra a produkciót, ebben külső segítségként mellette volt Papp Attila (zene) és Torma Sándor is.

Az 1980-as évek végén Románia a világlapok címoldalára került – több más fontos esemény mellett – a külvilágtól elzárt, vitrinszerű árvaházak iszonyatos helyzete miatt is. Ezekben az otthonokban a gyerekek nemcsak a nevelőknek, felnőtt társadalomnak, hanem a történelemnek is ki voltak szolgáltatva. Bernadett kísérletet tesz arra, hogy felkutassa saját gyökereit, de hiába ismeri meg rokonait, képtelen velük kapcsolatot kialakítani.

Visky szerint a világ állapotát legjobban a gyerekek felől ismerjük meg igazán, így az a tény, hogy egy gyermek milyen elképesztő megaláztatásokon, szenvedéseken mehet keresztül, egy jellé változtatja őt a világban.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház