2033

„Mesére és varázslatra van szükségem...”

Interjú Bogár Erikával

Bogár Erika művelődésszervező, könyvtáros, író – nem feltétlenül ebben a sorrendben – a XVI. Győri Könyvszalon vendége lesz, ahol legújabb kötetét, a Végtelen Mezők Vándorát mutatja be november 19-én. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotás, az íróvá válás folyamatáról, az ezzel járó örömökről és erőfeszítésekről, eddigi könyveiről és jövőbeli terveiről.

Ebben az évben jelent meg Végtelen Mezők Vándora címmel egy novellásköteted. Hányadik nyomtatásban megjelent könyved ez, illetve e-bookban mit publikáltál eddig?

Ez a harmadik, nyomtatásban megjelent könyvem. Az első a Naptánc volt 2010-ben, utána a Tullia meséi – Őrző és most a novellás kötet. Mindhárom kapható e-könyvben is. Zorn szigonya címmel egy ingyenes fantasy e-novellám is letölthető. Emellett van több nyomtatott antológia, online, folyóirat és e-book antológia megjelenésem is.

Gondolom, hogy ugyanazt az utat jártad végig, mint a kezdő írók általában: először folyóiratokban, antológiákban, esetleg online publikáltál, és csak később jött az első önálló kötet. Hogyan működik ez? Honnan tudja az ember, hogy mikor ért meg arra, hogy önálló könyvet adjon ki akár nyomtatott, akár elektronikus formában? Hogyan talál kiadót? Egyáltalán hogy van ennek a finanszírozása?

Valóban antológiákban jelentek meg először írásaim, még versek is. Beszálltam néhány fizetős antológiába is. Szerencsére elmentem egy-két könyvbemutatóra, így hamar rájöttem, hogy mi – akik pár oldallal szerepelünk ezekben a könyvekben, és a nézőtéren üldögélünk – finanszíroztuk meg a színpadi főszereplők könyvkiadását.
Ma hagyományos kiadót találni a legnehezebb, és ha az ember, ahogy én is, elveszíti a türelmét, elköveti azt a hibát, hogy olyan könyvet ad ki magánúton, ami még nem érett a kiadásra. Ez történt a Naptáncnál, amit teljesen magánkiadásban adtam ki, nagyon kicsi példányszámban, a spórolt pénzemből. Én intéztem a nyomdát, barátok közreműködtek a borítóban, a korrektúrában, sőt az eladásban is. Veszítettem rajta anyagilag, viszont rengeteg új szakmai ismeretséget szereztem általa. Segített elindulni, bevezetett a könyves világba. Elkezdtem blogot írni, más bloggerek hívására regisztráltam a Facebookra, valamint online írói oldalakra.
A Tullia meséi és a Végtelen mezők vándora a Publio Kiadónál jelent meg. Magánkiadások ezek is, de kiadói háttérrel. Ami azt jelenti, hogy a könyv internetes forgalmazása – nem marketingje, csak a vásárlás lehetősége – megoldott. Itt már nincs anyagi veszteségem. Amikor belevágtam ebbe a konstrukcióba, az alapszolgáltatások: e-könyv és az ajánlatnak mindenben megfelelő nyomtatott kötet még ingyenesek voltak. A különszolgáltatásoknak volt díja, illetve a bevételen osztozik a szerző a kiadóval. Nem rendeltem extra szolgáltatásokat, viszont mindkét könyvet korrektúráztattam a kiadó által elfogadott korrektorral, ennek volt költsége.

Amikor már megjelent az ember műve, akkor persze el kell adni, ill. rávenni az embereket, hogy olvassák el. Ezt hogy lehet elérni a mai világban, amikor könyvdömping van? Mennyi munka van mögötte, és mennyire hatásos? Te hogy állsz az eladásokkal?

A kötetek fogadtatásának köszönhetően türelmesebb vagyok, új könyv magánkiadásába úgy vágok bele, ha megvan a kiadáshoz szükséges forrás, és persze próbálkozom továbbra is hagyományos kiadóknál. Magyarországon a magánkiadások minősége és értéke vitatható. Az Őrzőn is látszik a szerkesztő, lektor hiánya. A korrektor javítja a nyelvtani hibákat, ők ketten viszont helyreigazítják a történetet. A legtöbb magánkiadásban kikerülő könyv még korrektúrázva sincs. Ez megnehezíti, sőt majdnem ellehetetleníti az eladást olyan szerzők esetében is, akik igényesebb munkát próbálnak kiadni a kezükből. Aktív vagyok a Molyon, blogolok; bloggerekkel, írókkal tartom a kapcsolatot. Más írók munkáit olvasom, recenziókat írok. Tagja vagyok sok könyves Facebook csoportnak, ahol magánkiadással is foglalkozó írók, grafikusok, korrektorok, szerkesztők működnek együtt.
Az írás kikapcsolódás, öröm, de az eladás harmadik műszak a könyvtári munkám és az otthoni teendők mellett, szabadság alatt, hétvégén és éjszaka.

Többféle műfajban is alkotsz: Van regényed (Őrző), vannak novelláid (Végtelen Mezők Vándora), és mesét (Az én mesém) is írsz. A próza melyik ága áll közelebb hozzád, a kispróza vagy a regényírás? Miért?

Szeretem a regényeket, de pillanatnyi élethelyzetemben a novellákkal és mesékkel könnyebben boldogulok. Ahhoz, hogy bármilyen írás egyben legyen, át kell látni az elejétől a végéig, és most annyi felé szakítanak egyéb teendőim, hogy csak pár órám van egyben. Ez arra elég, hogy egy rövid történet vázát összeállítsam, vagy megírjam az első verzióját. Egy regény összerakásához nekem minimum két hét kell, amikor azzal kelek, azzal fekszem. Ebbe belefér a házimunka, játék a gyerkőcökkel, de sem olvasás, sem tévé, sem más gondolatokat lekötő dolog nem. Sajnos mostanában nincs ilyen két hetem. Nyáron volt egyben pár nap, akkor elkezdtem rendszerezni a már meglévő jegyzeteim a Tullia meséi folytatásához.

Mi a tapasztalatod, kinek könnyebb írni, felnőtteknek vagy gyerekeknek? Melyik nagyobb kihívás? Ki a hálásabb közönség? Egyáltalán: amikor írsz, akkor gondolsz a leendő olvasóra, vagy csak árad belőled a történet?

Gyerekeknek írni nehezebb. Néhány mesémre azt mondják a felnőttek, hogy a gyerekek nem biztos, hogy megértik a történet mondanivalóját. Pedig ez nem így van, megértik, de másképp értelmezik, mint a felnőttek. A mesebeli konfliktusba pedig sok mesét szerető kicsi egyszerűen belehelyeződik. Arra figyelek a mesénél, hogy felnőtt életem rossz élményeit ne írjam bele, arra ott a felnőtteknek szóló fantasy. Fejtegessék ők a szimbólumokat. A gyerekeknek tiszta érzelmek, világos történet, jó-varázslat kell.

Beszéljünk a regényekről. Az Őrző egy fantasy, a Naptánc pedig tulajdonképpen egy love story. Két nagyon-nagyon különböző műfaj. Mindegyikről úgy érzed, hogy a te műfajod?

Nem. Mesére és varázslatra van szükségem, ahogy a gyerekeknek. A Naptáncból kihúztam, illetve akkor még nem mertem kifejteni a misztikus részeket. Szívem szerint jobban belementem volna az indián mitológiába. A megjelenésekor nem volt még kész a regény, ahogy korábban mondtam, mert én sem voltam még kész, hogy felvállaljam az énemnek ezt a részét.

Mivel a Végtelen Mezők Vándora a Könyvszalonon kerül bemutatásra, s ott majd részletesen hallhatunk róla, csak egy kérdésem lenne. Mire utal ez az érdekes alcím: Történetek, mesék – időn-téren innen és túlról?

Az alcím Fekete Annamáriának, a könyv korrektorának javaslata volt, mert nagyon sokféle novella van a kötetben: fantasy, utópisztikus, honfoglalás kori, jelenben játszódó, misztikus történet és még mese is. Ő korrektúrázta az Őrzőt is, egy hullámhosszon vagyunk. Megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak neki, valamint Benkő László írónak, Ámonné Tóth Évának, Molnár Györgynek, a Publio Kiadó munkatársainak és Édesanyámnak a könyv megjelenéséhez nyújtott segítségükért.

És most lássuk a jövőt! Mire számíthatunk legközelebb? Folytatódik a Tullia meséi, újabb mesék vagy novellák jönnek, szerelmes regény, vagy megleped olvasóidat valami egészen újjal?

Dolgozom a Tullia meséi folytatásán, A Tűz Őrzője címmel. A Sárkányvadászok fantasy novellafüzérem első novellája megjelenik az új Győri Antológiában, aminek szintén lesz bemutatója a Könyvszalonon (november 19., szombat, 13.00 Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Terem). Kész vannak a sárkányos novellák vázlatai, csak ki kellene dolgozni őket. Egy korábban blogregényként futó romantikus fantasy-vel pedig pályázom egy hagyományos kiadónál. Pont. Nem írok vesszőt, hogy mi lesz akkor, ha nem jön össze a kiadás.

 

Bogár Erika Végtelen Mezők Vándora című könyvének bemutatójára a XVI. Győri Könyvszalonon november 19-én (szombat) 18 órakor kerül sor a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának harmadik emeleti muzeális gyűjteményében. A beszélgetőtárs Koósz Fanni lesz.

tmoni

2016.11.16