1866

Tánc, báb, humor és előadóművészet

Színpadi produkciók a Könyvszalonon

Megszokhattuk – hiszen ez már a XIV. Győri Könyvszalon –, hogy a könyves programkínálatot zenei és színpadi előadások színesítik, ráadásul a produkciók műfaji sokfélesége biztosítja, hogy minden érdeklődő megtalálja a szívéhez közel állót. Idén se volt ez másként, hiszen láthattunk táncművész-növendékeket, bábszínházi műsort, humoristát, valamint előadói esteket.

Időrendben haladva először a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola bemutatójáról, a Tánclépések A-tól Z-ig című produkcióról kell említést tennünk, hiszen ezt november 7-én, pénteken láthattuk 15 órakor a Nagyszínpadon. A leendő balett-táncosok részleteket adtak elő ismert darabokból a közönség legnagyobb gyönyörűségére.

November 8-án, szombaton 19 órakor került sor Bálint András, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész előadóestjére a Kisfaludy Teremben Ami a Márai Naplóból kimaradt címmel. Kíváncsian vártam, hogyan lesz egy naplóból élvezhető színpadi produkció (nem pedig felolvasó-est), és nem kellett csalódnom. Az egész előadás alapja egy nagyon jó válogatás volt Márai 1945 és 1948 között keletkezett naplójegyzeteiből; olyan bejegyzések hangzottak el, amelyek az író gyilkos és igen árnyalt humorát (irónia, gúny, szatirikus elemek) mutatták meg, illetve – mintegy ellenpontozásként – drámai érzékét. Mindebből kibontakozott egy érzékeny lelkű, igen éles eszű, kíváncsi és érdeklődő ember képe, akit Bálint András tökéletesen személyesített meg. A társadalmi környezetre való reflektálás mellett megjelentek a naplóban írótársak, költők, könyvek – a magyar irodalom. Az említett verseket a művész el is szavalta, ezzel gazdagítván a műsort, hiszen olyan költemények hangzottak el értő tolmácsolásban, mint Babits Esti kérdése, Kosztolányi Hajnali részegsége, Vörösmartytól az Előszó, egy Toldi-részlet, egy Radnóti-vers és végül – az est lezárásaként – Márai Halotti beszéde, amely tökéletesen tükrözi magyarságát és az emigrációban élés érzését. A telt ház előtt előadott Márai-est egy szépen felépített produkció volt, melynek során Bálint András szép lassan eltűnt, s megjelent helyette Márai Sándor szelleme.

Vasárnap, november 9-én délelőtt mutatta be a Bóbita Bábszínház Fehérlófia című darabját a Nagyszínpadon, ahol kis- és nagyobb gyerekek szüleikkel együtt izgatottan várták az előadást. Ötletesen oldották meg a szokásos felvezetést (mobilok kikapcsolása, ne együnk, ne fotózzunk): még a függöny felvonása előtt egy párbeszédet hallhattunk Bóbita és egy kérdező között, melyből kedvesen, de egyértelműen kiderült, hogy mi a teendőnk. A produkció a kortárs bábművészet minden jellegzetességét magán viselte: modern, stilizált díszlet és jelmez, a bábművészek láthatóak, és a darab többrétegű. Éppen ezért – bár meglehetősen hosszú előadás volt – még a legkisebbek is élvezték, de a felnőtt szemnek sem volt túl gyerekes vagy didaktikus. Valljuk be, a Fehérlófia nem éppen kisgyerekeknek való mese: tele van horrorisztikus elemekkel, erőszakkal és persze a túlvilággal; de nagyon jól megoldották a művészek (Boglári Tamás, Borbíró Judit, Czéh Dániel, Kalocsányi Gábor, Matta Lóránt, Papp Melinda, Szívós Réka és Tölgyfa Gergely). Nagyobb hangsúlyt adtak a történet Fanyűvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval futó részének, és rövidebbre vették a túlvilágon játszódó jeleneteket. Hétszünyű Kapanyányimonyók megjelenésével erőteljesebbé váltak a komikus elemek, melyek végigkísérték a darabot, s elvették az erőszakosabb és ijesztőbb jelenetek élét. Megjegyzem, hogy a humor volt az előbb említett többrétegűség egyik legjobb eszköze is, mivel a gyermeki, direkt humor mellett jelen voltak az intellektuálisabb formák is. A bábművészek bevonták a gyerekeket is a darabba, több ízben „kértek segítséget” a nézőtérről, amelynek folyományaként az improvizációs készségüket is megcsodálhattuk: amikor a túl sok „segítő” már-már kaotikus állapotot idézett elő a színpadon, gyönyörűen változtattak az előadás szokásos menetén, és beépítették a produkcióba a gyerektömeget. Végül meg kell említenem a zenét, amely az előadás egyik erőssége volt. Élő zeneként egy hegedű szerepelt (természetesen a műfajhoz illő népzenével), valamint a művészek énekhangja, mely színesítette és tagolta a prózai részeket.

Szintén vasárnap, délután két órakor állt a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadára Maksa Zoltán, az 1991 és 2004 között sugárzott nagy sikerű Szeszélyes évszakok „híradósa”, aki a védjegyévé vált híradó paródiával érkezett Győrbe. A sokaknak ismerős Maksa Híradó – természetesen aktuális hírekkel – hozta a szokásos formáját, aminek következtében a közönség dőlt a nevetéstől. Voltak aktualitások, sporthírek és időjárás-előrejelzés; de előtte és utána az ismert humorista a tőle megszokott stílusban, a kisember életét érintő minden területet számba véve, s a politikát éppen hogy csak érintve, előadta magánszámát, melynek tartalmát – saját szavaival élve – az életből merítette, hiszen a téma még mindig az utcán hever, ha valaki nyitott szemmel jár. Szójátékok keveredtek műsorában a közvetlen humor poénjaival, és az árnyalt irónia a kritikus élcekkel. Minden néző találhatott mosolyognivalót a produkcióban, s ezzel Maksa úr el is érte a célját, hiszen azt vallja, hogy amíg mosoly ül arcodon, addig kikezdhetetlen, megtörhetetlen és életrevaló vagy. Valószínűleg a közönség ezzel a legmesszebbmenőkig egyetértett, mivel vastapssal jutalmazta az előadást.

Utolsóként – vasárnap délután 5 órakor – hallgathatta meg a nagyérdemű Koncz Gábor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész előadóestjét a Kisfaludy Teremben Gyorsvonat címmel. A produkció egy önvallomás, melyet kedvenc írói-költői szavaival adott elő, olyan verseket, novellákat, humoreszkeket válogatva össze, melyek Koncz Gábor életszemléletét, gondolkodását, érzéseit tükrözik. A színművész úgy adta elő a szóban forgó műveket mint sajátjait (szó sincs felolvasásról), megjegyzéseket fűzve hozzájuk (miért választotta őket), de nem hangsúlyozva a szerzőket és címeket. A címadó Buzatti-novella megadta az alaphangot, az Élet képzeletbeli vonatán az Utazó csak az utolsó állomásokhoz közeledve döbben rá, hogy melyek az élet igazi értékei, és az állandó boldogság állapotának hajhászása helyett jobb megbecsülni a sokszor adódó, de rövidsége miatt nem értékelt, boldog pillanatokat. A 76 éves művész a tapasztaltak bölcsességével világított rá a boldogság forrásaira (család, szerelem), az élet értékeire (emberség, humánum, tisztesség, munka), s a humor segítségével az emberi gyarlóságokra. Mindezt úgy, hogy klasszikusok és kortárs szerzők közismert és kevésbé elterjedt szövegeit használta. Persze mindemellett hallhattunk anekdotákat filmes karrierjéből is, melyeken jókat szórakoztunk, de megfigyelhető volt, hogy mindegyik mélyén rejtőzik egy-egy igazság-tanulság. Azt est végére kirajzolódott egy humanitárius, talpig becsületes, nagy munkabírású, hagyományos gondolkozású, de nyitott életszemléletű, jó humorérzékű, saját magát kicsit gunyorosan szemlélő, hazafias lelkületű férfi, aki megtalálta a boldogságot az élet kis dolgaiban, s megtanulta elfogadni a megváltoztathatatlant.

tmoni
Fotók: Szabó Béla

2014.11.11