1654

Időutazás Rakovszky Zsuzsával


A XVI. Győri Könyvszalonon mutatja be legújabb verseskötetét Rakovszky Zsuzsa. A címadó Fortepan egy on-line fotóarchívum, ennek képei adják a hátterét a költeményeken keresztül kibontakozó időutazásnak. Az írónőt a kötet születéséről, emlékekről, gyermekkorról és tervekről kérdeztük.

Fortepan című verseskötetével érkezik a XVI. Győri Könyvszalonra. Mi ihlette arra, hogy fotókat keltsen életre? Hogyan indultak el az első sorok?

Nagyon szeretem nézegetni ezt az internetes fényképgyűjteményt. Azt nem állíthatnám, hogy konkrét fotókat keltettem volna életre. Inkább csak afféle időutazást jelentettek az 1900 és 1990 közötti időszakot átfogó képek, gyermek- és fiatalkoromból ismerős helyszínek, öltözékek, hajviseletek és utcaképek. Arra már nem emlékszem, hogy indultak el az első sorok. Úgy rémlik, pár versszak már készen volt a fejemben, amelyek még a fényképnézegetés előtt, saját emlékek alapján születtek, és aztán megtalálták a helyüket a nagyobb egészben.

Mit jelent az Ön számára az emlékezés?

Azt hiszem, azt, amit mindenki számára, aki már megért egy bizonyos kort: minden emlék, még a rosszak is, értéket jelentenek. Vannak tetszés szerint felidézhető emlékek, és olyanok, amelyek váratlanul – mondhatni – „saját jószántukból” bukkannak fel. Néha nehéz eldönteni, csakugyan emlékezik-e az ember, vagy csak a képzelete működik, de egy ilyen váratlanul felbukkanó valódi emlék mindig igen nagy öröm.

Egy helyen azt nyilatkozta, hogy a gyermekkorát azért idézi vissza szívesen, mert akkor nagyon intenzíven tudta megélni az életet. Mit jelentene, ha ezt sikerülne megvalósítani felnőttként?

Hát ezt nemigen lehet „megvalósítani”, mert valamiféle belső állapotról van szó, fogékonyságról, a létezés öröméről... Néha váratlanul visszatér rövid időszakokra, de a felidézésének nincs semmiféle bevált módszere, vagy ha van, akkor én nem ismerem. Talán az új környezet, az utazás időnként hozzásegíthet.

Több mesét és ifjúsági regényt fordított. Nem kapott még kedvet ahhoz, hogy gyermekkönyvet írjon?

Attól függ. Gyerekverseket írtam már, vagy legalábbis olyan verseket, amelyeket gyerekverseknek szántam. (Hogy aztán a gyerekeknek mennyire tetszettek, arról nemigen jött visszajelzés. Így utólag úgy látom, egy kicsit hosszúak ahhoz, hogy megfeleljenek a célnak.) Egyszer, ha nagyon ráérnék, szívesen írnék valami fantasy-félét, ahol az ember szabadon eresztheti a képzeletét. Kisebb gyerekeknek szóló könyvvel, azt hiszem, azért nem próbálkoznék, mert megoldhatatlan problémának érzem, hogy úgy mondjam el azt, amit felnőttként a világról tudok, hogy a gyerekek azért mégis erőt és bátorságot meríthessenek belőle.

Mit adhat egy könyv az embernek?

Könyve válogatja. Az igazi irodalom árnyaltabb világlátást, emberismeretet, erkölcsi felfogást, a lektűr kellemes szórakozást. Én az utóbbiban sem látok semmi rosszat, feltéve, hogy az olvasó nem keveri össze a lektűr világát a valóságos világgal.

Van olyan könyv, ami meghatározó szerepet játszott az életében?

Gondolom, igen, sok ilyen könyv volt, de ezek a hatások egymásra épülnek, és nehéz közülük egyet kiválasztani, mint meghatározót. Ami a prózát illeti, az ember ízlése változik, ahogy a tapasztalatai hatására másképp látja a világot, mint fiatalon. De a versek – elsősorban Arany és Babits – gyermek-, illetve fiatalkorom óta kísérnek.

Milyen tervei vannak?

Éppen az utolsó simításokat végzem egy regényen, emellett van néhány kész és néhány megkezdett versem, ezekből szeretnék egy kötetet összeállítani, ha befejeztem a prózát.

Rakovszky Zsuzsa Fortepan című verseskötetének bemutatójára a XVI. Győri Könyvszalonon november 20-án, vasárnap 16 órakor kerül sor a Győri Nemzeti Színházban a rendezvény Pódiumszínpadán.

Szabados Éva
Fotó: Vas Balázs

2016.11.08