Mert nem sírban találták meg az M0-ás körgyűrű építését megelőző feltáráson a régészek, hanem egy különálló gödörben eltemetve, egy kis füles csészével együtt. A temetőben egyébként 209 sírt tárak fel, volt, ahol megtalálták a csontmaradványokat, volt, ahol csak a hamvakat tartalmazó urnát, vagy csak a hamvakat egyszerűen elszórva. Ha volt csontváz, akkor szembetűnő volt, hogy a férfiak a bal oldalukra, a nők pedig éppen a másikra fordítva lettek a sírokba fektetve, de arcuk minden esetben a felkelő nap felé nézett, mintha ők is a feltámadást várták volna. És ami még érdekes, volt 29 jelképes sír is, amiben nem voltak emberi maradványok, csak fegyverek: tőrök, nyílhegyek és csuklóvédők.

Mert évezredes szokás volt az, hogy a közösség tagja akkor is kapott otthon sírhelyet, ha egy hadjáratban vagy éppen vadászat közben lakóhelyétől távol halálozott el. Ilyen sír arany és ezüst mellékleteit mutatták be nemrégiben a Nemzeti Múzeumban, a gazdag hun harcos, akinek bemutatták a 420 és 450 között készült használati tárgyakból álló, lópatkó alakot mutató csoportokban elásott áldozatot, még az is lehet, hogy Attila itáliai hadjáratában veszítette el az életét. Mint ahogy az is előfordulhat, hogy ezt a lábas tálat és a füles bögrét egy olyan lány vagy asszony emlékére vitték ki a temetőbe, aki valamikor réges-régen ott a szigetszentmiklósi közösségben nagyon sokat jelentett valakinek.

Az viszont biztos, hogy a most a Szentendrei Ferenczy Múzeum által 3D-ben is digitalizált edény a kora bronzkori harangedényes népesség hagyatéka a Krisztus előtt 26000-2200 közötti időszakból. Amikor Európa-szerte, a Brit-szigetektől az Ibériai-félszigetig, és a mai Lengyelország és Magyarország területéig elkészítették ezeket a főként temetkezésekből előkerült, harang alakú, tűzvörös színű, bepecsételt díszítésű edényeket.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu