Küzdelmes évek után jutott az irodalmi érvényesüléshez. 1925-ben felkerült Budapestre, ahol a Magyarság című lap újságírója lett, majd az Új Magyarság újságírójaként dolgozott a fővárosban. 1926-1932 között a Napkelet folyóirat munkatársa volt. 1945-1949 között a Hírlapnál dolgozott, 1949-1953 között a Magyar Nemzetnél, 1952-1955 között a Hunnia Filmgyárban.

Az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel, 1940-ben a Kisfaludy Irodalmi Kör tagja lett. Regényeiben, elbeszéléseiben nagy szerepe volt személyes élményeinek. A harmincas évek elején indult regényeiben és elbeszéléseiben a társadalom perifériájára szorult alakok világát igyekezett felidézni. A felszabadulás utáni társadalmi és történelmi változások azonban jórészt megszüntették, emlékké tették ezt a réteget, Dallos „téma nélkül” maradt, s egy-két sikeres forgatókönyv megírása után megelégedett az életrajzi regény sémáival. a Déli szél (1960) című kötetében ugyan visszajárnak még a múlt kísértetei, ám A nap szerelmese (1957) és az Aranyecset (1958) címmel megjelent Munkácsy-életrajzai már mindenestől életrajzi regények, e műfaj íratlan szabályai szerint.

Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete, A nap szerelmese a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be. A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát. Az Aranyecset című második kötetben Dallos a művész párizsi esztendőit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, valamint a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Teljes részletességgel avatja be az olvasót a festő életének minden mozzanatába, e kötet évtizedek óta az olvasók kedvence, mára több kiadást megért etalon.

Dallos Sándor egyik legnagyobb ereje a jellemzés gazdagsága, az emberi lélek apró rezdüléseinek megfigyelése. Jó bizonysága ennek Kapitány című elbeszélése, amely a Magyar Csillag utolsó számában jelent meg. Ugyanazt a témát dolgozta fel, amit Örley István A Flocsek bukásában, s ha vázlatosabban, jelzésszerűbben is, e rövid keretben is sikerült érzékeltetnie a gyermeki közösség felbomlását.

1935-ben Győrött szerepelt a Vígilia estjén, novellái helyi lapokban is megjelentek. A Dunántúli legendás könyv című elbeszéléskötetéért 1938-ban Baumgarten-díjat kapott.

Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt. Legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott.

1964. március 10-én hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található. Főbb művei: Gomblyukban piros virág (regény, 1931); Mint kóbor kutyák (elbeszélés, 1935); Dunántúli legendás könyv (1937); Az ember nyomában (önéletrajzi regény, 1938); A vándor elindul (regény, 1938); Mezei mirákulum (novellák, 1940); A fehér ménes (elbeszélés, 1940); Nagy János megadja magát (regény, 1942); Szerető fia, Péter (forgatókönyv, 1942); A hegyek lánya (forgatókönyv, 1942); Keresztúton (forgatókönyv, 1942); A Benedek-ház (forgatókönyv, 1944); Semmelweis (forgatókönyv, 1951); A nap szerelmese (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958); Az aranyecset (Munkácsy Mihály életrajzi regénye, 1958); Déli szél (elbeszélés, 1960); Támadás a Szellő utcában (elbeszélés, 1975); Élet az ecetfák alatt (elbeszélés, 1981); Sátorom az ég (elbeszélés, 1986)

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Győri Életrajzi lexikon. Győr : Győr Városi Könyvtár, 1999., Új Magyar Irodalmi Lexikon. A-Gy. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.