Hogyan született meg 2009-ben a Romani Film Fest ötlete?

Akkoriban a Wesley János Lelkészképző Főiskolán tanultam és a Magyar Televízió vallási osztályán dolgoztam szerkesztőként. Felkérést kaptam egy előadásra a cigány témájú filmekről. A kutatásaim során megnyertem egy pályázatot a cigány filmográfia megírására. Sós Mária filmrendezőnek felvetettem, hogy milyen jó volna elindítani egy cigány filmhetet. A cigányok akkor is bűnözőként vagy a társadalom legalsóbb rétegeként voltak bemutatva. A kultúra, az értelmiség láthatatlan volt.

A roma hagyományok, kultúra, életforma megismertetése a Roma Film Festen hozzájárulhat a cigánysággal szembeni előítéletek lebontásához?

Annyi történt, hogy a fesztivál kezd bevonulni a köztudatba, egyre többen látogatják, és meglepő módon elsősorban nem a cigányok érdeklődnek. Azok jönnek, akik eleve nyitottak. Idén is szerveztünk iskolásoknak programokat, a kecskeméti rajzfilmes rendező, Horváth Mária három meséjét vetítettük, amelyekből kvízkérdéseket állítottam össze. Először került a programba cigány téma nélküli magyar film, az 56-ról szóló Kolorádó Kid. A Veszettekből pedig két vetítést is tartottunk. Goda Kriszta filmje valósan mutatja be azt a folyamatot, ami ebben az országban történik. Ehhez képest a kritika lehúzta, és olyannyira elhallgatta, hogy az egyik szereplő, Nyári Oszkár elmondása szerint a tavalyi Filmhéten még az alkotókat sem hívták ki meghajolni.

Az 56-os forradalom 60. évfordulójára 18 portréfilmet mutattak be az ön kutatásai alapján, Joka Daróczi János rendezésében olyan roma származású emberekről, akik jelentős részt vállaltak a forradalmi harcokban. Mennyire teljes körű az életüket kockára tevő roma szabadsághősök rehabilitálása?

Nagyon hálásak vagyunk Schmidt Máriának, mert neki jutott eszébe a portréfilmsorozat. Az eddigi kutatások szerint három mártírról tudunk, akiket kivégeztek, de én legalább hetet találtam még a név, a környezet, a kinézet alapján. Mindenkinek utánajártunk, megkerestük a családokat. Sajnos egyetlen forradalmár sem él már, rokonok és a gyerekeik szólalnak meg helyettük. A legtöbben az 56-os roma szabadságharcosok közül a pesti nyomornegyedekből kerültek ki, például a Mária Valéria telepről, a Gubacsi útról, de számos cigányzenész is volt közöttük. A férjem unokatestvére, Fátyol István egyike volt az utolsóknak, akik abbahagyták a harcot. A szovjetek intervenciója, november 4-e után a Péterfy Sándor utcaiakhoz csatlakozott, röplapokat osztogatott, előtte a Faluszínházban a munkástanács elnöke volt. Hat évet kapott.

A levéltárból tudtam meg, hogy a nagybátyám, Kalla Zoltán Füzesabonyban gyakorlatilag megakadályozott egy vérfürdőt, mégis elítélték négy évre. A börtönben szétverték a tüdejét, meg kellett műteni, kiszabadulása után tönkrement a házassága is. Így 1990-ben, amikor rehabilitációt kérhetett volna, nem tette. Egyikük sem beszélt a forradalomban való részvételéről, mert a börtönévek után is megfigyelés alatt tartották őket. Az egyik portréfilmben szereplő, velem egykorú nő nem adta az arcát a megszólalásához. Börtönben született, mindkét szülője részt vett a forradalomban. Az anyja kérte, hogy soha senkinek ne beszéljen róla. Még mindig bennük van a félelem.

Az idei fesztiválra Szentandrássy István festőművész képet festett és installációt készített, Kalla Sándor gyönyörű kóruszenét írt egy börtönversre, ami egy kis cigányról szól, aki inkább öngyilkos lett, mintsem a társai ellen valljon. Maga a vers mint irodalmi alkotás jelentéktelen, de a tartalma nekünk, romáknak nagyon fontos. A cigányok nagy számban vettek részt a forradalomban, egyikükről sem olvastam, hogy áruló lett volna. Egy soroksári cigány csoport volt az utolsó Budapesten, akik a legtovább harcoltak a magyar hazáért, november 11-én tették le a fegyvert.

Az aktuális társadalmi kérdések megvitatására idén a roma értelmiségiek munkanélküliségéről tartottak kerekasztal beszélgetést. Ez elsősorban a frissdiplomásokat érinti?

Sokan külföldre mennek diploma után, egyetem közben, de az idősebbek közül is sokan vannak munka nélkül, illetve nem a saját szakmájuknak megfelelő területen dolgoznak. A cigány értelmiség semmivel sincs jobb helyzetben, mint azok, akik nem tanultak. Ugyanolyan problémákkal küzdenek a rezsifizetéstől az éhezésig azok is, akik esetleg dolgoznak. Ez nyilván általános társadalmi jelenség, de a cigányokat kétszeresen sújtja, mert nekik ráadásul az előítéletekkel is meg kell küzdeni. Nem beszélve arról, hogy a cigány értelmiségtől elvárják, hogy tegyen a saját népéért. Sokan közülük önkéntes munkát végeznek, ingyen dolgoznak. Ott van például Csányi Dávid, a színész Csányi Sándor első unokatestvére, aki Színművészeti Főiskolát végzett, de egyik színháznál sem foglalkoztatják. Jelenleg egy nevelőotthonban dolgozik gyerekfelügyelőként. Vagy említhetném Lakatos Diana operaénekesnőt, aki kiváló Cso-cso Szán lehetne, de sehova nem hívják operát énekelni.

Tervezik a jövőben a kapcsolatfelvételt más országok roma fesztiváljaival annak feltérképezésére, hogy hol tartanak a romák társadalmi bemutatásában?

Ehhez még kicsik vagyunk, viszont Berlinben német állami támogatással hamarosan létrejön egy archívum, amelyik bibliográfiaszerűen feltérképezi és összegyűjti Európában a cigány kultúrával kapcsolatos összes irodalmi, színházi, képzőművészeti és filmes alkotást. Magyar fiatalok is aktívan részt vesznek a kutatásban és az archívum anyagának az összeállításában, pl. színházi területen Balogh Rodrigó és Fátyol Hermina, a filmek felgyűjtése Bársony Kata feladata.

Ön évekig dolgozott a Magyar Televíziónál. Mennyiben tartja a közmédia felelősségének, hogy nincs reális kép a romák helyzetéről, illetve kizárólag a többségi társadalom elvárásai alakítják?

A leépítéskor elküldtek engem is, holott valószínűleg nekem volt egyedül teológus és újságíró diplomám, én tudtam egyedül héberül, ógörögül meg latinul, és az plusz volt, hogy én a romákat belülről ismerem, csak róluk készítettem filmeket. Az MTVA-ban jelenleg még van a Roma magazin, ami olyan időpontban megy, hogy alig látja valaki, a Kossuth Rádióban a Cigányfélóra, és a negyedik csatornán készülnek cigány műsorok. Nagyon nehéz most egyáltalán hallatni, láttatni magunkat. Annak idején létezett egy internetes weboldal, ahová kaptam néhány cikkre megbízást. Egyszer pont erről a témáról, a láthatatlan cigányokról írtam.

Az ön írásainak a fókuszában a roma holokauszt, a roma nők helyzete, a család áll. Manapság nem publikál. A roma irodalom láthatatlan képviselője?

Amikor két évvel ezelőtt nem engedtek be Kanadába, rögtön láthatóvá váltam. Érvényes útlevéllel, jeggyel mentem volna azzal a céllal, hogy részt vegyek egy kutatásában az oda emigrált romákról. Máig nem tudták kideríteni, hogy miért nem engedtek fel a repülőgépre. Akkoriban halt meg a férjem, rossz állapotban voltam, a gyerekeim felajánlották, hogy kivisznek autóval Bécsbe, legalább addig is együtt leszünk. Ez is probléma volt a kanadai hatóságoknak, holott eszem ágában sem volt kint maradni, itt él a családom, magyarul gondolkodom, magyarul írok, szerintem a világ legszebb, legkifejezőbb nyelve a magyar, hogyan lehetne ezt feladni? Nekem itt van dolgom.

Mi az oka annak, hogy nem publikál?

Mindig a saját személyes élményeimről írok, ha megjelentetném őket, az olyan volna, mintha meztelenre vetkőznék. Két könyvem jelent meg eddig, a Soproni Ágival közösen írt interjúkötet és egy mese. Folyamatosan írok drámákat, musicalt, filmforgatókönyveket. Nemrég találtam egy producert, akinek nagyon tetszik a Mátyás tér című zenés drámám, és ígérte, beadja forgatókönyv fejlesztésre a Filmalaphoz. Egy fordított Rómeó és Júlia történet abban az értelemben, hogy nem fiatalok lesznek egymásba szerelmesek, hanem két idősebb özvegyember, akik a gyerekeik tiltakozása ellenére összejönnek. A történet a mai Magyarországon játszódik. Emellett szeretném folytatni az 56-os hősök kutatását, amivel csak akkor tudok foglalkozni, ha megnyerek rá egy pályázatot.

Szentgyörgyi Rita
Fotó: Romani Film Fest Facebook-oldala
Forrás: kultura.hu