Iskolai tanulmányait a Szív utcai Elemi Népiskolában kezdte, majd a VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban folytatta. A VI. osztály után kimaradt, felvételizett a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Nem vették fel. Ekkor a Repülőtiszti Főiskolára jelentkezett, ahol kérelmét elutasították, viszont behívták tényleges katonai szolgálatra Piliscsabára. Kétévi szolgálat után szerelt le, őrvezetőként.

Segédmunkásként dolgozott a Mezőgazdasági Gépértékesítő Vállalatnál, majd csomagoló, raktáros volt. 1954 tavaszán a Belügyminisztériumba került polgári alkalmazottnak. Bejárta az egész országot, Baranya, Somogy, Tolna, Hajdú-Bihar megyét. 1955. január 16-án kötött házasságot Schneider Margittal, aki könyvelő volt korábbi vállalatánál. Csilla lányuk 1955. november 2-án született meg. Ezután a Zuglói Kötöttáru Gyárban betanított munkásként dolgozott. Éjszaka a gépek mellett olvasott. 1956-57-ben betanított munkás volt a Dekorációs Vállalatnál, majd a Képzőművészeti Alap rézkarcügynöke. Ezután az SZTK-nál lett betegellenőr.

1958. december 14-én jelent meg első novellája Kuzmics fusizik címmel a Népszabadságban. Miután elvált első feleségétől, Kósa Juditot vette feleségül, aki titkárnő volt az Egressy Klubban: itt ismerte meg kortársait, későbbi barátait, Szabó Istvánt, Kiss Dénest, Csukás Istvánt, Kárpáti Kamillt. Ezután sorra jelentek meg a novellái az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Pest Megyei Hírlapban, a rádióban, a Népszavában, az Új Írásban, a Kortársban. 1961-ben a Magvető Kiadónál napvilágot látott első kötete Középütt vannak a felhők címmel.

Miniszteri engedéllyel egyetemre járhatott, magyar-népművelő szakra Szabó Istvánnal, Kertész Ákossal – de hamarosan innen is kimaradt. 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjas volt a Nemzeti Színháznál. Megírta első drámáját, az Életem, Zsókát, amelytől kezdve élete a színház világához kötődött. 1966-ig a Nemzeti Színház, 1975-től 1978-ig a Miskolci Nemzeti Színház, 1982-től 1988-ig a győri Kisfaludy Színház, 1989-től a pécsi Nemzeti Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai Színház dramaturgja és címzetes örökös tagja volt, közben 1984-től 1990-ig a Magyar Nemzet munkatársa.

1967-ben másodszor is elvált, feleségül vette Győri Zsuzsannát, majd 1969-ben ismét elvált, hogy Szoó Rozália legyen a negyedik felesége: két gyermekük született, Gergely (1973) és Dávid (1974). 1986-tól Szabó Klára volt a felesége, 2006-ban megözvegyült, 2008-ban feleségül vette Seres Gerdát.

Rendkívül tevékeny volt az irodalmi élet szervezésében is. 1977-től 1982-ig a Kortárs, 1989-1991-ben az Új Idő szerkesztőbizottságának, 1990-1991-ben az Új Írás Tanácsadó Testületének a tagja. Az irodalmi élet résztvevőinek elismerését, bizalmát fejezik ki testületi, kuratóriumi megbízatásai. 1962-ben vették fel a Magyar Írók Szövetségébe és az Irodalmi Alapba; a hetvenes évek elejétől az Írószövetség választmányában, majd a drámai szakosztály vezetőségében tevékenykedett, az utóbbi években annak elnökeként. A hetvenes évek elejétől két évtizedig részt vett az Irodalmi Alap vezetésében. A hetvenes évek végétől tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának, majd a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának. 1992-től a Domján Edit Alapítvány kuratóriumának elnöke. Részt vett a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv-kollégiumában, majd a Páskándi Alapítvány döntéshozó testületében. Évekig tagja volt a Kossuth-díj Irodalmi Albizottságának, s máig tagja a Francia Drámaírók Szövetségének (Société des Auteurs et Compositeurs Dramatique). A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Magyar Művészeti Akadémia Színházi Tagozatának alapítója, de 2013 elején kilépett a szervezetből.

Pályakezdő íróként a munkásfiatalok életét ismerte jól. Velük foglalkozott Középütt vannak a felhők (1961) és Túl a városon (1964) című novellásköteteiben. Férfiak (1965), Porcelán baba (1967), Francia tanya (1969) és Tudatom, jól vagyok (1976) című köteteiben ifjúságának emlékeit idézte fel. Adáshiba, Hongkongi paróka és A hatodik napon című színműveiben groteszk eszközökkel leplezte a kispolgári mentalitást.

Számos díjban, kitüntetésben részesült: SZOT-díj (1963), József Attila-díj (1970), Gábor Andor-díj (1974), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1991), Literatúra-díj (1995), Szép Ernő-jutalom (1995), Kossuth-díj (1997), a Magyar Művészetért Díj (2003), Gundel-díj (2008), Szépirodalmi Figyelő-díj (2009), Prima Primissima díj (2011).

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, stadiumkiado.hu, Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs) Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.
A fotó a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported licenc alapján használható: Szakonyi Károly fényképe a Körkép című antológiában jelent meg (Kötet címe: Körkép 1973, Kötet megjelenési éve: 1973, A kép köteten belüli sorszáma: 18), szerzője Vahl Ottó fotóművész.