A gyönyörű és rendkívüli tehetségű Amrita tragikusan rövid, ám annál szenvedélyesebb, viharos életet élt. Gauguini intenzitású művészetét rengeteg csodálatos festmény őrizte meg. Joggal tekintik az indiai festészet megújítójának: „...valódi művészi küldetésem: tolmácsolni az indiaiak életét, közülük is különösen a szegényekét; megfesteni azokat a végtelen türelmet és alázatot sugárzó arcokat, megörökíteni azokat a szögletes, barna testeket, melyek csúfságában különös szépség rejlik, visszaadni a vásznon azt a benyomást, melyet szomorú szemük tett rám, és mindezt egy teljesen új és saját technikával megvalósítani” − írta 1937-ben a The Indian Ladies’ Magazine felkérésére önmagáról.

Festményei a Google digitális gyűjteményében.

Sára Sándor dokumentumfilmje bemutatja a festőnő életútját, emberi kapcsolatait, s azokat a hatásokat, amelyek a fiatal művészt érték, életének magyarországi, indiai, pakisztáni helyszínei mellett felvillan a filmben a tanulóévek Párizsa is.

Életéről itt lehet bővebben olvasni.

A film előkészítése során került Sára Sándorhoz Kumar Shahani (1940-) indiai rendező 1985-ös, Amrita Sher-Gil életének és festészetének szentelt filmterve, aki a francia államtól szeretett volna támogatást szerezni az Indian National Trust for Art and Cultural Heritage támogatásával formálódó filmprojekthez. A film azonban végül nem készült el. A szinopszisból és rövid költségvetésből álló filmtervhez az Amrita műveiről készült reprodukciók mellé néhány fekete-fehér fotót is csatolt a rendező, melyek jórészt a Sher-Gil család fotóhagyatékából származnak – ezeket közöljük most.

2013-ban Amrita születésének centenáriumát a Magyar Nemzeti Múzeum szabadtéri fotókiállítással ünnepelte. A kiállítás rövid bemutatója és további képek itt láthatók.

Még több érdekes kép itt.

Amrita Sher-Gil életébe és művészetébe mély betekintést enged Keserű Katalin művészettörténész gazdagon illusztrált monográfiája. A szövegben szereplő idézetek ebből származnak. (Keserű Katalin: Amrita Sher-Gil − Budapest: Kelet Kiadó, 2007)

Forrás: mandarchiv.hu