A Századok 150 éves évfordulójára rendezett emlékülést október 14-én a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában Hermann Róbert, az MTA doktora, az MTT elnöke és Frank Tibor, az MTA lev. tagja, a Századok főszerkesztője nyitotta meg. A családias hangulatú ünnepi konferencián köszönetet mondtak Pál Lajosnak, a lap felelős szerkesztőjének, aki több mint negyven éven át szerkesztette a lapot, és a négy évtized során csaknem 250 kötet jelent meg munkájának köszönhetően. Mint elhangzott: az új felelős szerkesztő Simon Anita lesz.

Frank Tibor beszédében felidézte a legújabb folyóiratszám (150. évfolyam 6. szám) bevezetőjét, amelyben leírja: „A Kiegyezés táján egy magyarországi angol utazó azt találta, hogy miközben Nyugat-Európában az intézményeket, Kelet-Európában a személyiségeket becsülik nagyra, és tartják tiszteletben. Ez ugyan sok tekintetben helytálló megfigyelés, nagy nemzeti intézményeink közül mégis többnek és tartósnak bizonyult a becsülete. Kevés ilyen intézményünk van, ezek a 19. században eresztettek gyökeret, s némelyik – ha úgy vesszük – századokon át máig ívelő életutat mondhat magáénak. Ha ezek nyomát keressük, a nemzetté válás magyar útja rajzolódik ki. Útjelzői a Magyar Nemzeti Múzeum (1802), a Magyar Tudományos Akadémia (1827), a Nemzeti Színház (1837), a (Budapesti) Filharmóniai Társaság Zenekara (1853), a Magyar Történelmi Társulat (1867), a(z Országos Magyar Királyi) Zeneakadémia (1875), a Magyar Országos Levéltár (1875), a Magyar Távirati Iroda (1881), a Magyar Vöröskereszt (1881), a (Magyar Királyi) Operaház (1884). Valamennyit abból a nemzeti öntudattal Európa-szerte büszkén fellépő évszázadból örököltük meg, amelyből egyik legrégebbi, folyamatosan működő magyar folyóiratként a Történelmi Társulat közlönyét, a Századokat is (1867).”

A múltra való kitekintés mellett azonban arra is felhívta a figyelmet a főszerkesztő, hogy bár a világ egyik legrégebbi történelmi folyóirata a Századok, most új arcot szeretnének adni a lapnak, és hálás a megújulás támogatásáért. Az ülés helyszínéről elmondta: a nap folyamán a meghívottaknak lehetősége lesz megtekinteni az eseménynek otthont adó Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Nyomot hagytak, Évszázadok – Személyiségek – Aláírások című kiállítását, amely a magyar történelemről szól, így azt is mondhatnánk, hogy a magyar történelem műhelyében ünnepelhetünk most.

A rendezvényen beszédet mondott a Századokról Glatz Ferenc, az MTA r. tagja és volt elnöke. Mint megfogalmazta bevezetőjében: azért jó, ha egy történész megöregedhet, mert képes magát is történeti távlatokban szemlélni, és pontosan tudja, hogy mindenkinek van egy neki juttatott szerepe az életben. Kiemelte: minden újrakezdésnél felmerül, milyen legyen az új profil? Milyen legyen az új Századok? Mitől legyen új? A kezdetekben, a folyóirat indulásakor is természetesen felmerült: Milyen legyen a tematikája, mivel foglalkozzon? Mire is való egy nemzeti közösséghez szóló lap?

Glatz Ferenc elmondta: összehasonlítva a francia, angol, német társlapokat, arra jutott, a leglényegesebb sajátossága a Századoknak, hogy tudatosan arra vállalkozott: a hazai történeti társaság szervezője lesz. A magyar történészek nem formális szervezését, hanem kutatási szervezését, az egymásról való híradást programszerűen vallotta. Mint mondta, ez a hagyomány megmaradt, és azért is élhetett tovább, mert első pillanattól összekötődött a lap a Magyar Történelmi Társulat megalakításával. A Századok profiljába azonban az is belefért, hogy a történeti társaság szervezése mellett a társadalommal is kapcsolatot tartott, és beleszólt a közgondolkodás kérdéseibe is.

A Történetírás és levéltár kapcsolatáról tartott előadást Rácz György, PhD, az MNL főigazgató-helyettese. Elhangzott: a Magyar Történelmi Társulat tagjai az alapításakor kétség kívül meg voltak győződve arról, hogy a történetírás nem létezhet levéltár nélkül. Rendkívül nagy gondot fordítottak a levéltárak felmérésére, kirándulásokat szerveztek, és ezek során felmérték a megyei, családi, egyházi levéltárakat vidéken – különösen figyeltek a családi levéltárakra, magániratokra. Azóta kiderült: a levéltárosok és történészek igényei nem mindig egyeznek. Megjegyezte: fontos azonban tudni, hogy a történetírás és levéltár mindig is kéz a kézben jár. Arról is szólt, hogy meg kell valósítani a dinamikus levéltári rendszer fogalmát – ebben már jelentős előrelépés történt az elmúlt években.

A Századok működése Szilágyi Sándor szerkesztői korszakában (1875-1899) címmel Mann Miklós, az MTA doktora, egyetemi magántanár tartott előadást. Mint megjegyezte: amikor megkapta a meghívást, és látta, hogy a korábbi munkatársakra fognak emlékezni, arra gondolt, ebbe ő is beleillik, hiszen ötven éve lett a Magyar Történelmi Társulat munkatársa, majd tíz éven keresztül ő írta névtelenül a társulatról szóló beszámolókat a Századokban. „Megismerkedtem a Századok szerkesztőségével, és a velük való ismertség meghatározó volt egész pályafutásom szempontjából” – mondta el.

Szilágyi Sándorról megfogalmazta: 1827-ben született Kolozsváron, gondos nevelésben részesült, az erdélyi kormányszéknél lett gyakornok tanulmányai befejezése után. Eleinte verseket írt, szépirodalommal foglalkozott. Az 1848-as forradalom során nemzetőr lett, majd Pestre került, ahol tevékenységével a forradalmat támogatta. Ezt a forradalom leverése után is folytatta, 1852-ben ezért kitiltották Pestről. Így lett tanár Nagykőrösön. Érdekesség, hogy a nagykőrösi tantestület fele a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Sokan utaztak Nagykőrösre, hogy találkozzanak az akadémikusokkal, többek között látogató volt Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Toldy Ferenc. Közben megszilárdult a barátsága Arany Jánossal is. A nagykőrösi évek alatt fordult a történelem felé, majd ő is az Akadémia tagja lett. A kiegyezés lehetővé tette, hogy ő is elhagyja Nagykőröst. Szerkesztése alatt épült fel a Századok. Szilágyi Sándor kapcsolatai sok új, fiatal történész bevonását tették lehetővé a Századok folyóirat írásába.

A Századok és Pamlényi Ervin címen Pritz Pál, az MTA doktora, egyetemi tanára emlékezett Pamlényi Ervinre. Mint mondta: a magyar történetírás egyik legnagyobb egyénisége volt, pedig valójában láthatatlan életművű ember. Hogy miért? Alkotói energiáját mások műveinek szerkesztésére áldozta, sokaknak láthatatlan társszerkesztője lett. A Századoknak 1954-től volt a szerkesztőségi titkára, majd 1957-1975 között a felelős szerkesztője.

Fotó: mnl.gov.hu
Forrás: kultura.hu