Andrew Lloyd Webber elmondása szerint mindig is szeretett volna egy romantikus musicalt írni, de sokáig nem volt rá lehetősége, és a megfelelő történetet sem találta. 1984-ben Londonban látta Az operaház fantomjának egy olyan színpadi feldolgozását, amelyben a prózai szöveget különböző klasszikus zeneszerzők számaival bővítették ki. A darab alapjául szolgáló regény 1911-ben jelent meg, ötletét a párizsi operaház hatalmas földalatti pince- és csatornarendszerében tett látogatás inspirálta. A könyv olvasása során Webbert a történetből leginkább a szerelmi szál fogta meg. 1985-ben egy workshop keretében már elhangzott az új musical első felvonása, ezen azonban a reakciók nyomán még számos változtatást hajtottak végre. A végső változat színpadi próbái végül 1986. augusztus 18-án kezdődtek.

Webber Az operaház fantomja „zenéjével közelítette meg leginkább klasszikus operaszerzői példaképeinek zenei világát. Nagy ívű, átkomponált jelenetek (Prima Donna, Masquarade) váltakoznak csodálatos szólókkal és duettekkel (Angel of Music – A zene angyala, Music of the Night – Az éj zenéje, Wishing You Were Somehow Here Again – Kívánom, hogy újból velem légy, stb.)”. A rockritmusban dübörgő címadó dal szinte azonnal emblematikussá vált. Webber Christine szerepét akkori felesége, Sarah Brightman (1960-) hangi képességeinek megfelelően komponálta meg. A számos változtatást követően az ősbemutatón a fantomot Michael Crawford (1942-), Christine-t Sarah Brightman, Raoul-t Steve Barton (1954-2001) énekelte és játszotta. Érdekesség, hogy a premieren és azt követően 13 éven át az egyik mellékszerepet a magyar származású Kurucz János játszotta.

Az előadáshoz a látványos jelmezeket és a díszleteket a korábban csak operaelőadások számára tervező Maria Björnson (1949-2002) álmodta meg, aki Párizsba is elutazott, hogy megnézze a párizsi operaházat. A díszletterveihez fel is használta az ott látottakat. Továbbá, ahogy az előadás producere, Cameron Mackintosh elmondta: „a Her Majesty’ Theatre eredeti viktoriánus színpad alatti gépezetéből sokat használhatóan rekonstruáltak a produkció számára”.

10 nappal az ősbemutató előtt ún. preview, azaz premier előtti előadásokat tartottak, számos felmerülő problémát sikerült kijavítaniuk, az így összeállt előadást a nézők lelkesen fogadták, emiatt „a bemutatót követő időszakban az előadásra szóló jegyeket elkapkodták, a legelszántabbak a színház előtt éjszakáztak, hogy biztosan jegyhez jussanak”. A nagy siker ellenére a kritikusok körében vegyes fogadtatása volt a műnek, egyesek lelkesen ünnepelték, mások fanyalogtak az előadást követően. 1986-ban mind Az operaház fantomja, mind Michael Crawford megkapta a Laurence Olivier Awardot, azaz a legjelentősebb angol színházi díjat, a legjobb musical, illetve a legjobb musical színész kategóriában.

A szerzők, a színészek és a színpadra álmodók közös munkája révén „minden részletében tökéletesen kidolgozott mű született, és az eredeti mű nagyszerűségéhez méltó, pazar színrevitellel ajándékozták meg a musical szerelmeseit”. Az operaház fantomja az elmúlt harminc évben az egész világot meghódította.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Miklós Tibor: Musical!; www.madachszinhaz.hu; www.vivalamusical.hu