Délkelet-Ázsia sajátos kultúrája izgalmas találkozási pontja az indiai és a kínai hatásoknak és a helyi népek hagyományainak – emlékeztetett a kiállítás sajtóvezetésén a múzeum igazgatója. Fajcsák Györgyi elmondása szerint a régió meghatározó művészi kifejezésformája hagyományosan nem a festészet vagy a szobrászat, hanem a textilművesség. A tárlat anyaga ezért a Mianmart (Burma), Thaiföldet, Laoszt, Kambodzsát és Vietnamot lakó népek textiljeinek bemutatásával, típusaik, használatuk és szerteágazó jelképrendszerük megismertetésével kíván kulcsot adni a helyi kultúrák megfejtéséhez.

A kiállítás földrajzi, kronológiai és antropológiai szempontból vizsgálja a délkelet-ázsiai textilek kódjait, így a textilek rituális szerepének és mintáinak bemutatásától kezdve az egyes népcsoportok jellegzetes viseleteinek ábrázolásán keresztül ismertet meg hiedelemvilágukkal és szokásaikkal – emelte ki Fajcsák Györgyi. Mint elmondta, a tárlat a középkori khmer birodalomból a burmai és a sziámi (thai) udvar szentélyein keresztül vezet a ma a térségben élő számos nép, így a hmongok, jaók és lantenek, a rendkívül színes és változatos textilkultúrájú tai népek, valamint a brú hegyi törzs textíliái és ékszerei felé.

Kardos Tatjána kurátor emlékeztetett arra, hogy az indiai textilkereskedelem az európaiak feltűnéséig milyen fontos szerepet játszott a térségben, még az indiai hinduizmus és buddhizmus terjedésében is fontos szerepe volt a kereskedőknek. A régebbi századok textiljei nem maradtak fenn, de a szobrok és domborművek pontos képet adnak róluk. Selyemre készültek a burmai udvari krónikák is, ezek stílusát a kiállításban egy fontos pillanatot felidéző textilkép tárja fel: az 1885 körül készült munka éppen azt a pillanatot ábrázolja, mikor a britek lemondatták az utolsó burmai királyt.

Kardos Tatjána kiemelte: a viseleteknek máig nemcsak a különböző népcsoportok önmegkülönböztetésében van szerepe (a lantenek még nevüket is ruháik kék színéről kapták), de a textilek mintái – például a nága kígyók, elefántok és madarak – óvó, védő funkciót is betöltenek. Gazdag anyag mutatja be a régióban szétszórva élő hegyi népek ruházatát: a hmongoknál nagy szerepet játszó szoknyákat, a jaó gyermekruhákat, a különböző tai népek viseleteit. A tárlat egyik installációja a tai törzsek egyik hagyományát idézi meg: a fatörzsek köré tekert szoknyák hagyománya bizonyítja, hogy a helyiek ennek a ruhadarabnak termékenyítő hatást tulajdonítanak.

A záró szekcióban a közép-vietnámi brúk jellegzetes sámánoltárját építette fel a köztük fél évet eltöltött Vargyas Gábor etnográfus. A bemutatott anyagot számos multimédiás elem, film és montázs jeleníti meg, és a látogatók maguk is készíthetnek szőttest, nága kígyót, de akár egy laó szoknyát is felpróbálhatnak.

A textil- és ékszeranyag kortárs kapcsolódási pontjait öt-hat hetente váltakozó pop up kiállítások emelik ki, melyeken kortárs magyar művészek délkelet-ázsiai ihletésű tárgyai vonulnak fel. A Dressz. Kód? elnevezésű programsorozatban a művészek tárlatvezetés és előadás keretében mesélnek majd az őket érdeklő vagy inspiráló részletekről.

A kiállítás 2017. május 1-jéig látható.

Forrás: MTI

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.