Hogy jött a felkérés, miként kerültél egy görög filmbe?

Az volt a szerencsém, hogy eleve így írták meg a sztorit, egy külföldi lányt írtak bele a történetbe, továbbá Németországban van egy ügynökségem 10 éve, és az ottani német casting direktor elküldte az anyagomat a görögöknek. Ha Magyarországon maradok egész életemben, és nincs Németországban képviseletem, akkor nem én játszom ezt a szerepet. Pedig én ugyanaz vagyok, és ugyanúgy lehetnék akkor is ügyes, csak egyszerűen nem lennék rajta azon a listán.

Egy svéd nő, Elise karakterét alakítod a filmben. Mennyire tudtál azonosulni a hideg, szigorú északi nő szerepével?

Annyiszor megkaptam már Olaszországban, hogy én ilyen vagyok, azt a benyomást keltem, mint – kicsit túlzok – Brigitte Nielsen, aki rendkívül hidegnek tűnik. Persze ez nem jelenti azt, hogy szívtelen. De pont ezért éreztem úgy, hogy nem lesz probléma, ugyanis Görögország is egy mediterrán ország, és a klisék a szőke, hideg nőkről ott is élnek. El is hangzik a filmben, hogy „biztos azért vagy ilyen goromba, mert Svédországban rossz az idő, és ott ilyen hidegek és barátságtalanok vagytok”. Szóval igazából a színeim miatt nem volt aggodalom bennem.

Mikor olvastad a forgatókönyvet, mit gondoltál a filmről? Szívesen vállaltad el ezt a szerepet?

Nagyon szívesen. Nekem nagyon jókor jött, és már akkor láttam, hogy ez végre egy minőségi film lesz. Annyi rossz film van a világban manapság, hogy ritka, ha színészként olyan szerepet kap az ember, amelyre büszke lehet, és amelyet kitehet az ablakba. Amelyről szívesen beszél és őszintén tud pozitív dolgokat mondani. Ez a film ilyen.

Mi a legfontosabb számodra, mikor elvállalsz egy szerepet?

Szeretem, ha változatos a karrierem. Tehát hogy vígjáték után dráma, dráma után vígjáték, vagy tévé után mozi, mozi után tévé jön, hogy ne legyek mindig ugyanabba a karakterbe vagy szerepkörbe beskatulyázva. Emellett több piacon is dolgozom, olasz, német és angol nyelven is játszom, és ebben is törekszem a változatosságra, úgyhogy most például úgy érzem, a következő egy olasz film lesz, mert ott már két éve nem forgattam. Tehát ez is szempont, ahogy az is, hogy éppen hol tart a karrierem, mit csináltam előtte, és mihez van kedvem. De természetesen az nagy luxus. Nem tud az ember úgy választani, hogy azt forgatja, amihez kedve van, de valahogy ezeket az élet hozza magával. Ahogy most is, hogy megtalált egy ilyen komoly film.

Soroltad a vígjátékot és a drámát. Több műfajban is láthattunk már. Van olyan, amely igazán közel áll hozzád?

A dráma, igazából drámai vagyok. Bár az életben állítólag vicces is, mert anyukám mindig azt mondja, hogy „ha tudnák az emberek, miket poénkodsz itthon”. De ezt az oldalamat még nem nagyon mutattam kifelé.

A Határtalan szerelem három különálló történetből áll, melyek közül te a középsőben vagy látható. Találkoztál a másik két történet szereplőivel is a forgatás során?

Csak a premieren, mert epizódonként forgott a film, ami mindenkinek nagyon jó volt, hiszen nem kellett másfél hónapig rendelkezésre állni. Az én epizódom például két és fél hét alatt leforgott, tehát koncentráltan tudtam reggeltől estig a karakterben lenni.

Mivel nem voltál benne a filmben elejétől a végéig, számodra is voltak olyan jelenetek, melyeket nem ismertél belülről. Milyen élmény volt először látni egyben az egészet? Megérintett?

Igen, mikor tavaly Athénban, a premieren először láttam, sírtam. Egy filmet annyi helyen el lehet rontani, de ezt nem rontották el. Tudtam, hogy mit szeretne a rendező, de hogy sikerül-e neki megvalósítani, azt senki sem tudta, inkább mindenki csak remélte és bízott benne. Őszintén szólva számomra is rendkívül drámaiak voltak például a repülőtéri jelenetek, vagy akár J. K. Simmons is a végén, amikor elérzékenyül. Vele sírtunk mindannyian.

A Határtalan szerelem a legújabb Star Wars nézettségét is felülmúlta Görögországban. Ez meglepett benneteket?

Szerintem mindenkit, hiszen még az alkotók se mertek arról álmodni, hogy egy amerikai szuperprodukciót leköröznek. Erről szó se volt, úgyhogy ez hatalmas öröm volt mindenkinek. Azt hiszem, hogy a 2009-es Avatar óta nem néztek meg ennyien egy filmet Görögországban.

Mit gondolsz a film aktuális mondanivalójáról?

Azt, hogy nagyon jó és hiánypótló. Jó, hogy nemcsak a híradóban érintjük ezt a témát, hanem egy szerzői filmben is. Olyan filmről van szó, amelyben egy bevándorló ment meg valakit a molesztálóktól. Megmutatja, hogy „a fene egye meg, nem szabad általánosítani”, és hogy ennek az egésznek van emberi oldala is.

Hamar megtaláltátok a közös hangot Christopher Papakaliatisszal?

Abszolút! Ugye ő rendezte és írta is a filmet, és éreztem, hogy ha engem választott, akkor biztosan tudja, miért tette, illetve, hogy látja bennem a karaktert. Úgy gondoltam, ha ő bízik bennem, akkor nekem is bíznom kell magamban és abban, hogy meg tudom csinálni. És mivel színészként és rendezőként is jelen volt a filmben, pontosan tudta, hogyan kell instruálni, hogy a jelenet a vásznon is működjön.

Átálltál a kamera mögé is, hiszen saját produkciós irodát alapítottál. Miért döntöttél úgy, hogy producerként szeretnél tevékenykedni?

Mert az ember ritkán kap olyan felkéréseket, mint ez a film, és ha belegondolunk, ez két évvel ezelőtt forgott, tehát azóta eltelt két év az életemből. Természetesen forgattam egy vagy két filmet közben, de az ember nem lehet benne biztos, hogy lesz még ilyen. Illetve sok idő telik el két forgatás között, én pedig nem szeretek otthon ülni, úgyhogy így elfoglalom magam, és kreatív dolgokkal foglalkozom. Ez mégiscsak a filmszakmával kapcsolatos, és így megtanulom azt is, hogy működnek a háttérben zajló dolgok.

Jól érzem, hogy inkább a szerzői filmek állnak közel hozzád?

Igen, én nem vagyok egy blockbuster-mániás típus. Nem is nézek amerikai filmeket, vagy csak nagyon ritkán.

Mi is megnéztük a mai Görögországban játszódó Határtalan szerelem című filmet, mely három különálló történetben mesél egy-egy külföldi és görög szerelméről. Három különböző generáció jelenik meg az alkotásban, azonban összeköti őket az egész Dél-Európát sújtó társadalmi-gazdasági válság, valamint a szerelem, amely még a legsötétebb pillanatokban is virágzik. Christopher Papakaliatis második nagyjátékfilmje nézettségi rekordot döntött Görögországban, ez pedig nem véletlen. A Határtalan szerelem nem kellemes, szórakoztató mozi, hanem olyan súlyos mondanivalójú alkotás, mely elvarázsolja és mélyen megérinti az embert. Papakaliatis alkotása bátran szembesít minket: a szerelem olyan igaz és egyetemes nyelv, mely nem törődik a határokkal.

A film szeptember 22-től a magyar mozikban is megtekinthető.

Tóth Eszter
Fotó: A Company Hungary Facebook-oldala
Forrás: kultura.hu