Szeptember 30. – Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvola című operájának ősbemutatója

Ezen a napon történt

225 évvel ezelőtt, 1791. szeptember 30-án tartották Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) A varázsfuvola című kétfelvonásos operájának ősbemutatóját a bécsi Theater auf der Wiedenben, azaz a későbbi Theater an der Wienben. A szövegkönyvet korának egyik legsikeresebb komikus énekes-színésze, Emanuel Schikaneder (1751-1812) írta Lulu oder die Zauberflöte (Lulu, avagy a varázsfuvola) című darabja alapján, egyéb irodalmi források felhasználásával.

A rendkívül művelt és sokoldalú Schikaneder Mozartot még Salzburgból ismerte, ahol társulatával 1780-ban szerepelt. Nemcsak színtársulatot vezetett, hanem színészként is fellépett, díszletet tervezett, rendezett és színdarabokat is írt, valamint mintegy 50 librettó is fűződik a nevéhez.

Mozarthoz rossz anyagi helyzetében fordulhatott. Mozart és Schikaneder valószínűleg 1791 tavaszán láttak hozzá a librettó megírásához, a kutatók a szövegkönyv minősége miatt úgy vélik, hogy Mozart is aktív közreműködője volt az írásnak. Mindkettejük dramaturgiai tehetsége megmutatkozik a szövegkönyvben, amely egyrészt kifejezésre jut a színpadi igényességben, másrészt „a folytonos kontrasztok és változások kivételes frissességet, élénkséget adnak a darabnak”. A szöveg három pilléren nyugszik: a „Bécs külvárosában élő színházlátogató közönség igényeit kielégítő komikumon, a minden ember lelkében továbbélő gyermeki álom, azaz a mesék varázsvilágán, végül a szépség, a jóság és a bölcsesség eszméjét hirdető humánumon”. Schikaneder és Mozart egyaránt szabadkőművesek voltak, így nem meglepő, hogy a szövegkönyv számos szabadkőműves utalást is magában foglal.

A varázsfuvola a nyitány mellett 21 zeneszámot tartalmaz. Mozart 1791 késő tavaszán és kora nyarán írta meg a zene jelentős részét, a komponálást július közepén hagyta abba. A végső változatból hiányzó két szám és a 2. felvonást bevezető zene szeptember folyamán készült el néhány átdolgozással együtt, a nyitánnyal azonban csak szeptember 28-án, azaz két nappal a bemutató előtt végzett.

Mozart úgy komponált „népszerű muzsikát, ahogy csak a legnagyobbak tudnak, egy jottányit sem engedve a legmagasabb mércéből”. A varázsfuvola zenéje rendkívül összetett: számos stílusú és több korból származó muzsikát írt Mozart: „ötvözte a népies bécsi dalhagyományt, az olasz bravúráriát és buffoegyütteseket, a német korált, a fúgát, a Gluck-féle vallásos kórusokat, a kiterjedt, hangszerkíséretes recitativo-con-ariosót”. Mindezzel elérte azt, hogy művében a „változatos dallamvilág a cselekménynek és a szereplők jellemének megfelelően alakul”.

Mozart Prágából A varázsfuvola ősbemutatója előtt két héttel tért vissza Bécsbe. Schikaneder a zeneigazgató Henneberg vezetésével javában próbálta már a darabot. Mozart jó kapcsolatban állt Schikaneder társulatának tagjaival, így A varázsfuvola ősbemutatójának főszereplőivel is. Az ősbemutatón az Éj királynője szerepét Mozart sógornője, Josepha Hofer (1761-1819) énekelte. Papageno szerepét pedig maga Schikaneder alakította, aki uralta az előadást. Tamino-t Benedikt Schack (1758-1826), Sarastro-t Franz Xaver Gerl (1764-1827), Pamina-t az a 17 éves Anna Gottlieb (1774-1856) énekelte, aki a Figaro házassága első előadásán 12 évesen már Barbarinát alakította, Papagena kis szerepét Gerl felesége, Barbara Gerl (1770-1806) énekelte. Pontos információ nem maradt fenn az ősbemutatóról. Mozart levélben számolt be feleségének az első előadásokról: „Most jövök az operából, tömve volt, mint mindig. Mint rendesen, a Mann und Weib duettet és Papageno I. felvonásbeli harangjátékát tapsolták vissza, no meg a fiúk tercettjét a harmadik felvonásból. De aminek a leginkább örülök, az a csöndes siker! Szemmel látható, hogy az operát mindenki egyre többre becsüli.” Az opera egyre népszerűbbé vált. 1791 októberében 24 alkalommal játszották, 1792-ben pedig már a 100. előadást is megtartották

A varázsfuvola elbűvölő mese, mély filozófiai tartalommal. Mozart Varázsfuvoláját a zeneszerző egyik legnagyszerűbb, legeredetibb és legsokoldalúbb mestermunkájának tartják, a pantomim, a szabadkőműves szertartás, a fennkölt mese és a faragatlan bécsi humor elegyedik egymással egységes egészet alkotva Mozart zseniális zenéjének köszönhetően.

Ősze Mária
Fotó: Székely Jenő

Felhasznált irodalom: Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek szerk. Batta András; Mozart: A varázsfuvola Kossuth Kiadó, 2012; David Cairns: Mozart és operái; Till Géza: Opera; de.wikipedia.org

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.09.30