Lángvágós megőrzés a szétszakított vasútvonalon

Elsüllyedt világok sorozat

Az idő nagy úr, a várak, kastélyok, emlékművek mellett ipari műtárgyak, így a vasútvonalak is el-eltünedeznek sodrában. A Körmend és Németújvár közötti 22,8 kilométeres vaspályára még jól emlékeznek arrafelé az idős emberek, a MaNDA adatbázisának segítségével most mi is megpróbáljuk felidézni e hangulatos kis vicinálist.

Egy vasútvonal, különösen, ha dimbes-dombos tájékon vezet a nyomvonala, egészen jó dacol az idővel. A síneket ugyan a megszüntetés után fel szokták szedni, míg volt rá kapacitás (ma a tolvajok végzik el sokszor ezt a munkát). A töltés, a zúzalékkőből rakott pályatest viszont jó sokáig megmarad, emlékeztetve a múltra. Így van ez Körmend és Németújvár között is – ez utóbbi városkát most már a magyarok is csak Güssingnek hívják, sajnos. A töltés még ott húzódik megcélozva a burgenlandi dombos vidéket, és ott vannak az állomások és őrházak is Vasalján és Pinkamindszenten. Ezután 1920-tól már osztrák területen pöfögött a gőzös, hogy vigye az utasokat, és összeszedje a környék, pontosabban a Batthyányiak erdeiből kitermelt fát. Amit Németújváron dolgoztak fel két nagyobb fűrészüzemben, és szállították tovább a megrendelőknek Ausztriába. A vonal a 923-as számot kapta a MÁV lajstromában, és 1899. szeptember elsején indult meg rajta a közlekedés.

A megépüléséhez szükséges tőkét részben részvények kibocsátásából fedezték, egy ilyen Budapesten 1899 márciusában kiadott, 200 koronáról szóló értékpapírt tanulmányozhatunk a MaNDA adatbázisában is. A befektetők Pinkamindszent és Strém községek között megfinanszíroztak egy 23 méter hosszú vashidat is a Pinka völgye fölött. Az Ausztriához kerülő szakaszon – Strém (Strem) és Orbánfalu (Ubersdorf) állomások –  az utóbbinál, aztán Újhegynél (Neuberg) és Nádfalunál (Rohr) egy-egy rakodó is épült, ahol a környező 3-400 méter magas dombokon felnövő erdők faállományát rakták vagonra. A rakodókhoz keskeny nyomtávú erdei vasúton érkezett meg a Batthyányiak fája, de ahogy a grófokat, úgy az erdei vasutakat is elsodorta az idő. A kis szárnyvonal 1945 kora tavaszán kapott nagy szerepet, amikor a menekülésnél és kiürítésnél szinte végig álltak rajta a fegyverrel, élelmiszerrel, szétszerelt üzemekkel és civil ingóságokkal megrakott szerelvények. S mivel a vonalnak Németújvárról nem volt kapcsolódása más osztrák vasutakhoz, minden érték az oroszok kezére jutott már 1945 áprilisában.

Az 1959-ben a magyar részen is bezárt vasútvonal legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor 2007 augusztusában fémtolvajokat fogtak a már emlegetett hídnál. Akik nagyipari módszerekkel, lángvágókkal dolgoztak, és a híd felét már fel is darabolták, amikor tetten érték őket.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.09.28