Cammarano a regény színpadra adaptálása során rövidítésekkel és összevonásokkal egyaránt élt, azonban ezzel sok esetben a történet érthetőségét akadályozta. Donizetti az emberi hang szépségét hirdető bel canto operák mestere volt, olyan kifejező, kimunkált, és gazdag koloratúrákkal díszített melódiákat komponált, amelyeket „érzelmi tartalommal és kifejezőerővel is telíteni tudott”.

Az ősbemutatón Luciát az a Fanny Tacchinardi-Persiani (1812-1867) olasz koloratúrszoprán énekelte (a képen), aki számára Donizetti Lucia szerepét írta. Persiani ugyan nagyban hozzájárult a mű sikeréhez, ugyanakkor a partitúrában a még jóval későbbi előadásokra nézve is meghatározó, ámde torzító változtatásokat és rövidítéseket alkalmazott. Például „mélyebb fekvésbe transzponálta az őrülési jelenetet, s így tündökölhetett az egy oktávval magasabb koloratúráival”. Mindezzel azonban „megfosztotta a szerepet a drámaiságától és üresen csillogó, parádés énekesi mutatvánnyá stilizálta”. Edgardo-t a Donizetti által kiválasztott francia tenor, Gilbert-Louis Duprez (1806-1896) alakította és énekelte. A főként Rossini szerepekben tündöklő és két korábbi Donizetti bemutatóban is fellépő Domenico Cosselli (1801-1855) olasz basszbariton Ashton szerepét énekelte.

Donizetti a Lammermoori Luciával igazi világsikert ért el, miután a nápolyi ősbemutató elképzelhetetlenül nagy siker volt. 51. operájának bemutatója utána Donizetti karrierje csúcsára ért. Ő maga híres kiadóját, Ricordit így tudósította a premierről: „Színre került a Lammermoori Lucia – ha hihetünk a tapsoknak és a bókoknak, tetszett a közönségnek, méghozzá nagyon tetszett. Sokszor hívtak ki engem a függöny elé, és még többször az énekeseket. Őfelsége fivére, Leopold is jelen volt, tapsolt és a leghízelgőbb jelzőkkel halmozott el. A második estén a legszokatlanabb dolgot láttam Nápolyban: a fináléban az adagiót követő nagy ováció után Edgar átokszavainál is kitört a taps, még mielőtt a stretta elkezdődött volna. Minden számot áhítatos csendben hallgattak végig, majd spontán éljenzéssel üdvözöltek”.

A Lammermoori Lucia mind Donizetti zeneszerzői pályafutásának, mind a bel canto operaművészet egyik legismertebb és legjelentősebb alkotása, amely „rendkívül érzékeny pszichikai jellemfestéssel megírt opera”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek szerk. Batta András; Donizetti: A szerelmi bájital, Kossuth Kiadó, 2012; Till Géza: Opera; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában I. kötet; Wikipédia vonatkozó szócikkei.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.