A mese alapja egy 16. századi történelmi anekdota. Nagyida várát Habsburg Ferdinánd seregei kezdték ostromolni. A reménytelen helyzetben a magyar fegyveresek titokban elvonultak a császáriak támadása elől, s a cigányokra bízták a vár védelmét. A történetet alapul véve Arany János 1851-ben megírta szatirikus hangvételű művét, melyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hibáinak is igyekezett tükröt állítani. A nagyidai cigányok című vígeposz főhőse Csóri vajda, aki képtelen felmérni a várostrom reménytelen helyzetét. A cigányok a végveszélyben örömünnepet rendeznek, elfogyasztják a még megmaradt enni és innivalót, a puskaporkészletet pedig elpufogtatják. Ráadásul a cigány vezér, Csóri egy vénasszonnyal is jövendöltet magának, de a jóslat közben elalszik. Álmában cigány ország nagyságát látja, és fényes diadalt arat az ellenség felett. Felébredve azt veszi észre, hogy a császári haderő - a lövöldözéstől megijedve- elvonul Nagyida várának falaitól. A cigányok azonban nem tudják kihasználni a váratlan szerencsét, sőt. A császári haderő után kiáltanak, és elszólva magukat leleplezik hiányosságaikat, miszerint minden puskaporukat ellőtték a nagy mulatozás közben.