1718

Red Hot Chili Peppers

Lemezek a legrosszabbtól a legjobbig

Igazi zenei mérföldkő az ország életében, hogy a Red Hot Chili Peppers két koncertet is adott Budapesten szeptember 1-jén és 2-án. A negatív emberek persze rögtön óbégatnak, hogy már megint csak akkor jut el hozzánk egy egykor meghatározó zenekar, ha már lejárt lemez. A pozitívak meg egyből jönnek azzal, hogyan lehet lejárt lemez valami, ha duplán tölti meg a Sportarénát, ráadásul mindkettőre nagyon gyorsan elment az összes jegy.

Na most az van, hogy a Red Hot Chili Peppers most is ugyanolyan kedvelt zenekar világszerte, mint tíz évvel ezelőtt volt. Az viszont egy másik kérdés, hogy milyen lemezeket tesznek le mostanában az asztalra. A Lángolónál mi most szerkesztőségileg sorba állítottuk őket a legrosszabbtól a legjobbig. (A címekre klikkelve lehet is hallgatni a lemezeket.)

11. I'M WITH YOU (2011)

A sok huhogó most biztos arra számított, hogy az új lemez lesz a legrosszabb, de nem. Az öt évvel ezelőtti I’m With You azt is alulmúlja. Ez az első lemez Josh Klinghoffer gitárossal, de nem feltétlen miatta lett ilyen az anyag. Ezt írtuk róla akkor: „Annyira egyszerű az album, hogy az ötödik hallgatás után már teljesen kiismerhető, a háttérben elcsorog, de tizedszerre már oda is inkább mást választanánk, annyira émelyítő. Nem az elvárások miatt érzi kevésnek az ember, hanem önmagában ártalmatlan, tíz évvel ezelőtt sem lett volna elég tőlük, egyszerűen mert nem elég tökös.” Érdekes, hogy a lemezről lemaradt dalokkal teli kislemezsorozat jóval érdekesebb volt, mint maga az album.

10. THE GETAWAY (2016)

Az idén megjelent új nagylemez egy fokkal jobb, mint az öt évvel ezelőtti, de lényegében ugyanolyan langyos, semmilyen háttérzene. Annyira semmilyen, hogy akármennyiszer is hallgatom, nem marad meg belőle egy hang sem. Kellemes, amikor szól, a dalok is ismerősek, mikor már huszadjára rakom be, de amint kikapcsolom, elmúlik az egész (pedig a záró Dreams Of A Samurai még egész jó dal is). Vagy éppenséggel mikor elindítom, rögtön kedvem támad egy másik Red Hot Chili Peppers-lemezt hallgatni.

9. STADIUM ARCADIUM (2006)

A híres dupla lemeznél nem tököltek azzal, hogy majd megjelenés után, külön kislemezen kiadják a megmaradt számokat, egyben rázúdítottak mindent a hallgatókra. Jó, ez nem teljesen igaz, mert már itt is annyi daluk volt, hogy még egy tripla albumon is elgondolkoztak, de szerencsére csak dupla lett belőle. Persze ez még így is sok, pedig itt még velük volt az agyonajnározott John Frusciante gitáros is, de pont ez a lemez a bizonyítéka, hogy nem kizárólag Klinghoffer miatt lett langyos víz a zenekar. Jó dalok ugyan itt is vannak, de a háttérzenekorszak már ekkor elkezdődött.

8. THE RED HOT CHILI PEPPERS (1984)

A bemutatkozó lemezük, amivel lényegében semmi baj nincs azon kívül, itt csak megmutatták, mire is lehet tőlük számítani. Eklektikus, teljesen bolond funk-rap-punk-rock egyveleg, amitől valószínűleg messze szaladnának azok, akik mondjuk a Californicationnel ismerték meg őket. Pedig például Flea basszusgitározása már itt kitűnik az átlagból, illetve a Frusciante-nak tulajdonított gitárhangzásról is kiderül, hogy már jóval korábban megszületett. Érdekesség, hogy ugyan ez az első lemez, de az alapító gitáros Hillel Slovak nem szerepel rajta, csak mint szerző, mert már volt egy zenekara a What Is This?, ami miatt a szintén RHCP-alapító Jack Irons dobos is kilépett.

7. FREAKY STYLEY (1985)

A második lemezre már kerekedtek a dalok, Slovak is visszatért. A Freaky Styley-ra már rá lehet mondani, hogy jó lemez, és azt is, hogy már látszott, hogy lehet valami a teljesen flúgos zenekarból. Ez már ráadásul sokkal inkább funk rock, bár Anthony Kiedis fura rappelése megmaradt. Persze ebben nagy szerepe volt George Clintonnak, a Parliament-Funkadelic vezérének, aki a producere volt az anyagnak, de a zenekart sem kellett sokat noszogatni, hogy jobban feküdjenek rá a groove-okra. Szintén vicces adalék, hogy míg az első lemeznél Jack Sherman játszotta fel Slovak előzőleg megírt gitártémáit, itt pont fordítva történt, miután Shermant kitették az alapító jóbarát visszatérése miatt.

6. THE UPLIFT MOFO PARTY PLAN (1987)

A The Uplift Mofo Party Plan viszont már egyértelműen jó lemez, tele jó számokkal. Ez az egyetlen album, amin a Red Hot Chili Peppers mind a négy alapítója játszik, ugyanis Jack Irons dobos is visszatért pár kanyar után. A lemezt támogató turnén derült ki, hogy Slovak nem képes még annyira sem úrrá lenni a drogfüggőségén, mint Kiedis, így helyettesítő gitárost kerestek a helyére, Slovak pedig annyira elmerült a heroinban, hogy 1988. június 25-én túladagolta magát, és meghalt. Két nappal később talált rá a rendőrség a hollywoodi otthonában.

5. BY THE WAY (2002)

A By The Way talán az utolsó igazán jó lemeze a Red Hot Chili Peppersnek. A Californication-ön hallható új, slágerorientáltabb irány folytatása, de itt még maradt bennük annyi kraft, hogy ne legyen langyos a lemez. Frusciante sem fásult még bele a stadionrockba, engedték is kreatívkodni rendesen, de csak annyira, hogy hallgatható legyen a végeredmény. Az ezen hallható Can’t Stop-pal szoktak kezdeni a koncerten, ami egy jammelésből vált át a dalba.

4. MOTHER’S MILK (1989)

Slovak halála után a Red Hot Chili Peppers tagjai teljesen összeomlottak, még a feloszlás is felmerült egy pillanatra, de ezt gyorsan elvetették. Jack Irons dobos viszont nem bírta a stresszt és kivált, a helyére pedig Chad Smith érkezett, aki addig inkább a hard rock közegben volt ismert, és józan életet élt. Illetve kellett keríteniük egy gitárost is. A tizenéves John Frusciantéra esett a választás, aki egyébként fanatikusan rajongott az elhunyt Hillel Slovakért, mondhatni a stílusát is tőle nyúlta, emellett viszont tele volt kreatív energiával is. A Mother’s Milk pedig úgy lett egy kemény, már-már metálos és dühös lemez, hogy közben egy csomó sláger van rajta. A legfülbemászóbb közölük természetesen a Knock Me Down.

3. CALIFORNICATION (1999)

A lemez, ami az egekbe repítette a zenekart. Ez volt a Blood Sugar Sex Magik után kiszállt Frusciante visszatérése, és lényegében egy faltól falig jó album, tele popslágerrel. Viszont bele volt kódolva, hogy ha maradnak ennél a jóval lágyabb alternatív rocknál, akkor kifogy belőlük a szusz. Ki is fogyott.

2. ONE HOT MINUTE (1995)

A Red Hot Chili Peppers utolsó tökös húzása a One Hot Minute lemez. Ez persze nagyban köszönhető a markáns stílussal rendelkező, önálló jogon is sztár Dave Navarro Jane’s Addiction-gitárosnak is, aki Frusciante első kiszállása után lépett be, amolyan barátilag. Aztán a nagy bulizás közepette született egy nagyon jó lemez, ami egyszerre volt Red Hot Chili Peppers és egy kicsit Jane’s Addiction is. Utálták is a rajongók ezt a kissé pszicheledikus rock-metal-alter-funk hibridet, így jelenleg ez a poptörténelem egyik legalulértékeltebb lemeze. Persze mivel a tagok, leginkább Kiedis és Navarro tényleg bulinak fogták fel az egészet, így a drogok annyira mélyre húzták őket, hogy véget kellett vetni az aktív barátkozásnak, úgyhogy Navarrót kitették. Ebben az időszakban jártak először Budapesten is, ahol egy nagyon pocsék koncertet adtak a beszámolók szerint.

1. BLOOD SUGAR SEX MAGIK (1991)

Nem is kétséges, hogy a Blood Sugar Sex Magik az ultimate Red Hot Chili Peppers-lemez. Ebben minden benne van, ami a zenekarban valaha jó volt. A tökös rockdalok, a dallamok, a szertelenség, az érzelmesség, a lemezfelvételt jutalomjátéknak felfogó, kreativitásuk csúcsán lévő zenészek, minden. Minden a helyén van, és ennél a lemeznél a mai napig nem zavar, hogy 74 perces.

Dankó Gábor
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.09.10