Latinovits Zoltán 1949-ben érettségizett az Állami Szent Imre Gimnáziumban. 1956-ban a budapesti műszaki egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. Már az egyetemi évei alatt folyamatosan szavalt, Lehotay Árpád és Galamb Sándor magánóráit látogatta, itt tanulta a színészmesterséget.

A diploma megszerzése után segédszínésznek szerződött a debreceni Csokonai Színházba. 1957-ben Miskolcon vezető színészként ünnepelték, 1959-ben pedig már filmen is szerepelt. A fővárosban először a Vígszínház színpadán lépett fel, itt 1962-től 1966-ig játszott. 1968-ig a Thália Színház tagja volt, ebben az évadban már csak szerepekre szerződött a teátrumban. 1968-1969-ben a kecskeméti Katona József, 1969-1971-ben ismét a Vígszínház tagja volt. Ezután gyakorlatilag pesti bojkottra ítélték, haláláig már csupán vidéken játszhatott a Veszprémi Petőfi Színházban, itt színész és rendező volt.

1973-75-ben az Irodalmi Színpadon önálló esteket tartott. Utolsó szerepe a Fővárosi Operettszínházban volt, ahol A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címszerepében tűnt fel: a darab bemutatója 1976. február 27-én volt, ám kilenc előadás után betegsége miatt nem játszott tovább. (Egy másik változat szerint 1-2 negatív kritika miatt inkább nem akarta tovább játszani a címszerepet.)

A folyamatos meg nem értettség felőrölte az idegeit, egymást érték a depressziója miatti kórházi kezelések, állapota azonban csak rosszabbodott. A Völgy utcai ideggondozóban regenerálódott, pihent. Utolsó művészi munkája egy rádiófelvétel volt, ahol a Rákóczi-induló című dokumentumjátékban Ady Endre Két kuruc beszélget című versét mondta el 1976. június 3-án.

A halál 1976. június 4-én Balatonszemesen érte, egy vonat gázolta el. Halálának oka és körülményei máig tisztázatlanok. Egyesek szerint öngyilkosság, mások meggyőződése szerint baleset volt. Négy nap múlva temették el a nyilvánosság teljes kizárásával. Végső nyughelye, a balatonszemesi temető azóta zarándokhellyé vált.

Latinovits Zoltán kivételes tehetségű, korszakos jelentőségű művész volt. Szerepeit rendkívüli drámai erővel, szuggesztíven, minden részletre kiterjedő aprólékossággal formálta meg. Előadóművészként szakított az értelmező szavalás hagyományával, a pódiumon a vers megszületésének folyamatát igyekezett felidézni. Számos színházi szerep, filmszerep, rádió és hangfelvétel őrzi emlékét, soha nem felejtjük el zseniális Szindbád alakítását.

Mindent elsöprő szerelem fűzte Ruttkai Évához, 16 évig voltak társak jóban és rosszban. A legendás színésznő sosem tudta feldolgozni a halálát.

Latinovits Zoltán sírfelirata így hangzik:

„Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess,
Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak,
Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán.
Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben
Lecsap a habokra, parányi vakokra
Boldog vagonokra.
Napfogyatkozás egy júniusi éjben.”

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Új magyar életrajzi lexikon. IV. köt: L-Ö. Budapest : Magyar Könyvklub, 2002.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.