2015

Sajdik Ferenc kiállítása Mosonmagyaróváron


2016. augusztus 18-án nyílt meg Sajdik Ferenc festő- és grafikusművész KÉTLÁBÚAK, NÉGYLÁBÚAK, SŐT… című kiállítása Mosonmagyaróváron a Flesch Károly Kulturális Központ galériájában.

A megnyitó ünnepségen Bakó Tünde, az intézmény kulturális szervezője köszöntötte a vendégeket, majd Csiszár Péter igazgató és dr. Iváncsik János, Mosonmagyaróvár alpolgármestere mondott beszédet. A vendégek szórakoztatására közreműködött a Theatrum Ad Flexum együttes.

Kiállításmegnyitó beszédében a városban is jól ismert és szeretett, Sopronban élő Szénási Ferenc karikaturista a következőket mondta:

„Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy élő legenda kiállítását nyithatom meg. Három évvel ezelőtt még én álltam itt vendégként a sajátomon, és a Ludas Matyi egykori főszerkesztőjének megnyitója után örömmel tolmácsoltam gondolataimat alkotásaimról. Most Sajdik Ferenc kiállításán állunk itt, és ha lehet, még nagyobb örömmel tolmácsolom gondolataimat az Ő csodálatos műveiről.

Sajnos, Sajdik Ferenc most nincs itt, de Ő amúgy is keveset szól, ám rajzba szőtt mondatai – akárcsak rajzai – tömörségükkel, jól megválogatott elemekkel sokkal többet mondanak, mint a fecsegő körmondatok. Ennek jegyében próbálok én is tömören beszélni róla.

Kitartását, csakúgy, mint jókedvét, otthonról hozta. Apja, a sztárzsoké igazi bohém volt, aki miatt egy időben folyamatosan költözött a család. Görögország, Dánia, majd végül Dunakeszi. Itt egyesült újra a család. Sajdik már gyerekkorától rajzol és rajzol. Színes világa a gyerekkori élményekből és emlékekből táplálkozik. Sokszor töltötte szabadidejét Vácott, valamint a környező településeken. Nagyon szerette a Dunakanyart.

Tanult az Iparrajziskolában, a Gutenberg Körben, 1950-ben pedig a Szinyei Merse utcai grafikai iskolában végzett. Ezután öt évig nyomdászként dolgozott, majd tíz évig volt a Rádióújság tördelője. Rajzai csak ritkán jelentek meg ebben az időszakban, de régi vágya teljesült, amikor végül meghívták a Ludas Matyihoz. Az ország legnagyobb vicclapja akkoriban 680 ezer példányban jelent meg.

„Pályakezdőként sokat jelentett nekem, hogy a bátyám hitt bennem, mindig biztatott: vidd be valamelyik laphoz a képet, a hasukat fogják majd a nevetéstől! Bevittem, nem fogták a hasukat, sokszor meg sem jelentették, de nekem akkor is erőt adott a dicsérete” – mondta egyszer visszaemlékezésében a mester.

Élete során több ezer illusztrációja jelent meg. Különösen ifjúsági és tankönyvek illusztrátoraként népszerű. Rajzokat készített többek között Csukás István, Moravia, Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásaihoz. A kezdeti időszakban karikatúrái még nem emelkednek ki az átlagból, azonban az útkeresés alatt rátalál saját stílusára, kialakulnak a jellegzetes Sajdik-figurák és jelenetek. Karikatúráinak, mesekönyveinek, filmjeinek összetéveszthetetlen karaktert ad a rajzi könnyedség, fesztelenség és a következetes tisztaság. Figurái számtalan alakot képesek ölteni, jó kedélyű, emberséggel felruházottak, a művész természetére jellemző érzékeny, kerekded vonalakból és kellemesen tarka színfoltokból alakítottak. Az alkotásai által teremtett életszerű helyzetek természetszeretetének megjelenítéséhez kiválóan alkalmasak. A rajzokban és a szellemes szövegekben a magyar szájhagyomány bölcseletének üzenetei láthatók, olvashatók. Maga teremtette figuráinak képzeletgazdag világa, valamint egyéni rajzmodora teszi hitelessé a karikatúrák világában Az egymásnak támaszkodó házak jellegzetes vonalait vagy Pom Pom meséinek figuraterveit, utánozhatatlan portrérajzait eredeti pasztellkép formájában is megismerhettük különböző kiállításai során. Mint ezen a kiállításon is, a kétlábúak, a négylábúak és egyéb fantázialények a főszereplők. Minden egyedi és megismételhetetlen. Így nézzük a rajzokat, élvezzük a jellegzetes Sajdik-világot.

„Nem tudok kétszer ugyanúgy lerajzolni valamit”– nyilatkozza többször is Sajdik Ferenc, és ez így van jól. 

Az összes létező díjat megkapta már. Hogy csak párat említsek: Kossuth-díj, Munkácsy-díj, Cannes-i Aranypálma nagydíj, és még sorolhatnám tovább, ha a teljesség igényére törekednék. Generációk nőttek fel rajzain, az általa megálmodott mesevilágból játszóteret építettek. Ő az egyetlen magyar karikaturista, akinek állandó tárlata van Vácott, nyolcvanöt évesen rajzfilmsorozatra kérik fel, ott van Bázelben, a világ egyik legnagyobb karikatúra- múzeumában, a halhatatlanok panteonjában, mégis rettegve menekül a rivaldafény elől.

Sajnos, most sem jött el, idős korára hivatkozva. Alkotókedve, humora azonban nem kopott meg, közlési vágya, szerénysége pedig még a korábbi időket is felülmúlja. Ha a valóságban nem is, lélekben, képi világában, humorában itt van velünk Sajdik Ferenc. Merüljünk el ebben a humoros mesevilágban, és élvezzük minden percét, amíg ezeket a kiváló rajzokat nézegetjük. Jó szórakozást kívánok mindenkinek!”

Az ünnepi hangulat a megnyitó után a vendégek örömködésével, pezsgőzéssel, pogácsázással, fotózással folytatódott.

A nagy érdeklődésre számítható kiállítás szeptember 18-ig látogatható a központ nyitvatartási idejében.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2016.08.24