…az isztambuli nagy bazár környékén, természetesen feketén, mindenféle adó és zárjegy nélkül. Mi pedig egy olyan pléhdobozt járunk körbe a 3D-s technika segítségével, amit Kairóban, a Dimitrino cég gyárában töltöttek meg 1920 körül 25 illatos cigarettával. A már ismert rákóczifalvi múzeum munkatársai pedig feltöltötték a MaNDA adatbázisába.

A dohányzás sokat kárhoztatott szokását és szenvedélyét Amerikának köszönhetjük, ahol ez már évezredes hagyomány volt Kolumbusz érkezése előtt is. Közép-Amerika nagy civilizációinál még magát az összesodrott dohánylevelet, vagy kukoricalevélbe tekert változatát pöfékelték, a jó öreg kontinensen pedig először természetesen Spanyolországban jelent meg a növény és vele együtt a dohányzás is. A pipák mellett a 17. században állítólag léteztek már papírba tekert, vágott dohányból készült cigaretták is, de ezek elterjedéséről, első reneszánszáról csak a 19. század utolsó évtizedeiben beszélhetünk. Ez volt az egyiptomi cigaretták virágkora is, amit a jó minőség mellett biztosan segített a Kelet varázsa, ami nagy hatással volt akkoriban Európára. Egyiptom ez idő tájt a Török Birodalom egyre inkább függetlenedő része volt, az állami monopóliumnak számító dohánykereskedelem pedig – mint ahogyan a gazdaság jelentős szelete is – görög családok kezében volt. Ezek egyike a Dimitrino família, akik a pléhdobozon is jelezve, 1830-ban alapítottak Kairóban nagy cigarettamanufaktúrát a rue Esbekiehen.

És nem volt szükségük a manapság bejegyzetten létező 5000 adalékra, sem az égési sebességet meghatározó, minimális kátrányt termelő papírra és szuper szenes filterre, cigarettájuk akkor is finom és kelendő volt. Ez utóbbihoz hozzájárulhatott az ízléses és tartós csomagolás is, mert azért azt sem árt tudnunk, hogy a cigaretták csomagolására szinte minden korban nagyon odafigyeltek. Nem véletlen, hogy éppen most akarja ezt is megsemmisíteni az Európai Unió – természetesen a fogyasztás visszafogásának érdekében.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu