Az objektív kívülálló szerint a techno egy nyílt és sok elemet befogadni képes elektronikus zenei műfaj, melynek tempója általában 120-140 bpm, 4/4-es gépi lábdobbal rendelkezik, és szintetizátor-használata rendkívül változatos. A lábdob és a mély frekvenciatartományok a hangsúlyosak, ezeket ellenpontozzák a magasak, a középtartomány dallamok, effektek és díszítések. Jellemző a dinamikus, határozott hangzásra törekvés, és kulturális öröksége a futurizmus. Az utóbbi évtizedek egyik legváltozatosabb, máig dinamikusan fejlődő irányzata. Világhódító útja során számtalan stílusjeggyel gazdagodott és rengeteg ága bontakozott ki, melyek az electro és a dance műfajban egyaránt virágoznak. Sokrétűsége nagymértékben annak köszönhető, hogy a szükséges technika saját használatra is elérhetővé vált, és a kísérletező kedvű fiatalok, dj-k nem szorultak a lemezipar segítségére.

A techno gyökerei Detroitba, az electronic house zenébe, a ’80-as évek közepéig nyúlnak vissza. Itt az első techno dj-k (Kevin Saunderson, Juan Atkins, Derrick May) az electro-funk (Afrika Bambaataa) és synthpop (Kraftwerk, Depeche Mode) jellemzőit használták, fokozták. Ekkor Amerikában a techno mint underground irányzat kisszámú közönségnek szólt, Angliában viszont már a ’80-as évek végén mainstream lett. Míg a kilencvenes évek kezdetére Amerikában lanyhult az érdeklődés a műfaj iránt, addig Európában, Angliában, valamint Belgiumban és Hollandiában új táptalajra lelt, a legnagyobb tábort mégis Németországban tudhatta magáénak. A techno zenék abban különböztek a régebbi elektronikus stílusoktól, hogy az ütem erősebb volt, a zene gyorsabb és a hangzás keményebb, vagyis egyértelműen a táncparkettet célozta meg. Énekhang eleinte egyáltalán nem, majd később is csak ritkán fordult elő ezekben a felvételekben. A techno szót a stílus leírására Juan Atkins használta először 1988-ban, majd az ugyanezen évben megjelenő Techno! The new dance sound of Detroit c. albumon tűnt fel.

1990-ben már egyre inkább önálló stílusként futott a techno (Olaszországban az Atahualpa, a Bit-Max és a Grey Area; Németországban a Klangwerk, az Interactive és a Recall IV; Hollandiában a Quadrophonia; Belgiumban a Liaisons D és Amerikában a Voodoo Child, amely név mögött Moby bújt meg), azonban a house, new beat, EBM (Electronic body music) és az industrial hatása még érezhető volt. Lassanként kezdett szélesedni, melynek folyományaként megjelent a breakbeat, és keményedni is, amelynek következménye a hardcore. 1992 volt a techno éve, ekkor vált rétegzenéből népszerűvé. Az U96 Das boot-ja volt az első olyan techno zene, amely több országban is a slágerlisták csúcsán landolt. Ebből az évből való a 2 Unlimited Twilight Zone-ja, az Aphex Twin Metapharstic-ja, a The Immortas Mortal Kombat-ja, a Chimo Bayo Bombas-ja, Dr. Devious Cyberdream-je, az EON Fear-je, az LA Style Everybody Dance-e, a Messiah There Is No Law-ja, Moby Next Is the E-je, a Newton One Time-ja, a Praga Khan Rave Alert-je, a Technostar Telstar-ja és a Westbam Drop the Bomb-ja. 1992 után a műfaj kezdett elágazni és más stílusokkal keveredni, 1995 után pedig a hagyományos techno teljesen háttérbe szorult. A 2000-es években ezt a zenei kifejezést már csak a kevert stílusokra használták. Ez persze nem jelenti azt, hogy 1992 után már nem születtek jó techno zenék, mert bizony ebből a korszakból valók a Psykosonik, az XTM és a Perplexer dalai, vagy itt van például a The Time Frequency, a Cyber-Tec Project, Marusha vagy a Scooter.

És most nézzük az alstílusokat! A kilencvenes években alakult ki a minimal techno, amely a lassabb, csupasz hangok zenéje. Egyszerű, lényegre törő, ismétlődő ritmusokból áll. Nem a dallam, hanem az ismétlődő hangok állnak a középpontban. Ilyen zenét játszik például Paul Kalkbrenner. A breakbeat vagy breaks jellegzetes vonása a 4/4-es tört ütem. A legtöbb elektronikus zene alapját egy lineáris ritmusalap jelenti, ám ennél a stílusnál a ritmikába csempészve tört hatást eredményez. Innen ered az elnevezése is. Breakbeat-technót játszott kezdetben a Prodigy. Az acid techno az acid house-ból fejlődött ki. Azt szokták mondani, hogy az acid house szerelemes-galambos, az acid techno pedig pusztító-romboló. És akkor még nem beszéltünk a hard acid technóról, melynek érzékeltetésére ismét egy rajongót idézek: „A legkeményebb, a legdurvább, amitől mindenki egy hónapig a gatyájába vizel, amit mindenki hallgat, mielőtt lelő valakit az iskolában! …A sportcsapatok hallgatják egy fontos meccs előtt, a politikusok a nagy beszédük előtt, a katonák, mielőtt háborúba vonulnak, a gyerekek, mielőtt ki kell takarítani a szobát. És talán isten is ezt hallgatta, mielőtt megteremtette az embert.” (Székelyhidi Zsolt). Az egyik ismert acid techno előadó az Awex, a hard acid technóra pedig jó példa a Lochi. Az IDM (intelligent dance music) nagy hangválasztékkal kombinál, amelyet a zeneszerzők művészi pontossággal alakítanak és formálnak egységbe. Jellemzője a dob és cin hang kétféleképpen megszólaltatva és mindössze 4 időbeni egységenként. Ennek a komplex, nehezen lefesthető hangkavalkádnak egésszé összekovácsolásához leginkább számítógépes kontrollt alkalmaznak. Ezt a stílust követi az Aphex Twin. A techno-hardcore kemény, agresszív és gyors tempójú, alapvető dinamikáját a torzított lábdob alkotja. Sebes elektronikus és gyáripari hangminták, horrorisztikus vokálok, dallami és ritmikai egyszerűség, fémes csengésű hangzás jellemzik. Legismertebb képviselője a Human Resource.

A banging (vagy bangin’) techno végtelenül lecsupaszított, gyors, pumpáló, poliritmusokkal teli, dallamtalan, ultraminimalista. Nagyjából egyidős a minimal technóval, és ebből a stílusból eredeztethető a tribal techno és az industrial techno is. Ilyen zene például Mateo Murphy First Impressio-ja. A tribal techno alapja a percussion, vagyis az ütőhangszer-arzenál, ami nem csoda, hiszen a tribal zene igazi törzsi, doboláson alapuló muzsika. Ilyen stílust képvisel a Peace Division. Az industrial techno nagyon jó kis fúzió, ugyanis az industral és a techno jól elvan egymással: mindegyik mechanikus, gépi, mindkettő személytelen és élettelen. Ebben utazik például az Asche. A gloomcore igazán lehangoló zene, a minimal techno „benyugtatózott” változata. Két jelentős alkotóról beszélhetünk ebben a stílusban, az egyik a The Horrorist, a másik a Green Velvet. A deep technóban már szinte semmilyen magas hang (cinek, magasabb szintihangok) nincsen, kizárólag a mélydob és valami zúgásszerű basszus hangfoszlány, esetleg egy határozott basszus. Ilyen például a Luomo The Right Wing-je. A dubtechno – mint a neve is sugallja – a jamicai dub és a techno keveréke: létrejött egy olyan stílus, amely szinte csak struktúrából, térből és lüktető ritmusból állt. Az ilyen monoton kiindulású felvételek idővel fokozatosan tárják fel végtelenül modulált, lebegő riffekből és pislákoló lüktetésekből álló lényegüket, s ez mindmáig minden dubtechno fő ismertetőjele. Az irányzat egyik képviselője a Basic Channel. Az experimental techno már a kísérleti zenék világába vezet bennünket: nagyjából mindent összemixelünk, például kocsi ajtócsapódást, kutyaugatást, huhogást, reccsenést, alárakunk valamilyen dobot, akkor valami ilyesmit kapunk eredményül. Ezt a fajta zenét csinálja Si Begg is. Az euro techno az európai változat, ilyen a Stakker Humanoid-ja. A german techno (német techno vagy Schranz) mérges, erős és monoton, de megvan benne a trance hipnotikus szinti-érzelemvilága, sőt, néhol a tech house egészen mély, melankolikus orgonajátéka is megszólal. Egyik képviselője Chris Liebing. A swedish (svéd) techno totálisan géporientált zene, amikor a dallamot magát is dobpatternekből keverik ki. Adam Beyer jó példa rá. A jtek (j techno, japanese techno vagy japán techno) az eurobeat-alapú pop szintis atmoszféráját kevergeti funkos tánczenei elemekkel, mint például Ken Ishii. És a második vonalban ott van még az italian techno (vagy italo techno), valamint a latin techno (vagy ltech)…

tmoni

Forrás: wikipédia, regiujzenek.blogspot.com, spanyolnatha.hu

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A kép felhasználása a licenszfeltételek alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro
6. rész: A house