1685

Bábművészet Közép-Európában

Atelier folyóirat 2016/1. szám

A kortárs művészeti kalandozások az Atelier folyóirat 2016/1. kiadásában a közép-európai bábművészet köré szerveződve folytatódnak. Ahogyan Kosztolányi Dezső fogalmazott: „A báb nagyon hasonlít az emberhez, s az ember nagyon hasonlít a bábhoz” – így a kettő valamilyen szempontból bizonyosan elválaszthatatlan egymástól, ne tétovázzunk hát a téma körüljárásában.

Az Atelier Művészeti Folyóirat 2016-ban fennállásának immár a 19. évfolyamát éli – az eddigiekhez hűen mindenkor a kultúra szellem(iség)ében. A szlovák-magyar lap fő profilja a szlovákiai magyar művészek és munkásságuk bemutatása, valamint minél szélesebb körben történő tudósítás Szlovákia – határokon is átnyúló – művészettel kapcsolatos eseményeiről. A magazin főszerkesztője (és egyben grafikai szerkesztője), Kopócs Tibor festőművész így fogalmazta meg törekvéseiket: „A lap a kortárs képzőművészet – elsősorban a szlovákiai magyar, de szélesebb értelemben a Kárpát-medencében élő kortárs magyar képzőművészek – prezentálását és publikálását szándékozik megvalósítani, bemutatni”. A felerészben színes megjelenésű magazin felépítésére jellemző a tematikus szerkesztés: a (borítóval együtt) 50 oldal terjedelmének első felét egy kiválasztott téma tölti meg, míg a más(od)ik részében kapnak helyet az aktualitások: alkotók, alkotásaik, galériák, kiállítások, könyvek bemutatása. Az Atelier általában könyvesboltokban, galériákban, kiállító helységekben kapható, de magánszemélyek is terjesztik.

A magazin 2016-os első, márciusi számában a központi témát a bábművészet közép-európai produktumai és alkotásai jelentik, amelyeket Miglinczi Éva tatabányai művészeti szakíró állított össze tematikusan. „De vajon hittünk-e, hiszünk-e a báb életében?” – teszi fel a kérdést ugyancsak Kosztolányi, s ha végigpillantunk az elkövetkező 23 oldalon, nem lehet többpólusú a válasz. A centrális blokkot megszerkesztő Miglinczi Éva Múltunkban a jövő címmel kezd a téma boncolgatásába, melynek során a magyar bábszínháztörténetre való visszatekintés után szóba kerül az Állami Bábszínház mellett a Győri Állami Bábszínház, a veszprémi Kabóca Bábszínház, a Budapest Bábszínház vagy például a Stúdió K Színház is. A lengyel színháztörténész, Henryk Jurkowski tanulmányából olvashatunk részletet a vásári bábokról és bábhagyományokról (Balogh Géza színháztörténész fordításában): egészen a 17. századig kalandozhatunk vissza az európai tradíciókban. Ezt az írást egy másik értekezésrészlet követi: Balogh Géza szintén az európai bábjátékokat tárgyalja 5 oldalon keresztül nagy részletességgel és rengeteg érdekességgel.

A szlovák színháztörténész, Vladimir Predmerský szűkebb területet fejteget tanulmányának részletében (fordította G. Kovács László): Anton Anderle (1944-2008), a hagyományos vásári marionettjáték reprezentánsa, bábok lelkes és művelt gyűjtője, valamint a szlovákiai bábjátszás írásának a témája. Ezután a színpad képzőművésze, Eva Farkašová következik, ismét Predmerský tollából. A tárgyalt hölgy munkássága egyaránt felöleli a színházi és televíziós díszlettervezés, a jelmeztervezés, a grafika és a bábszínház területét. A nemzetközi vonal folytatódik Jaroslav Blecha bábtörténész írásával, aki a vándor marionettjátékosok, a cseh bábszínház hagyományának megalapozóit választotta bemutatandó témának. Szlovákia és Csehország után Lengyelország is terítékre kerül: Marek Waszkiel színháztörténész a 15. századtól a 20. század végéig részletezi „baráti népünk” bábos korszakait. S hogy a közép-európai kép valóban teljes legyen, Novák Ildikó teatrológus Az idő lenyomatain keresztül mesél a román népi bábjáték hőséről, Vasilache-ről. A blokk végén Ölbei Lívia újságíró Boráros Szilárd mágikus pillanatait mutatja be A fülönfogott falovacskával, majd – mintegy szerzői keretbe foglalva – Miglinczi Éva ismertet meg bennünket János vitézzel, avagy a halott tárgyak reinkarnációjával.

A folyóirat második állandó nagy egysége, az aktualitásokat tartalmazó rész Kortárs rovatában nyitányként Ámonné Tóth Éva négy alkotása tárul az olvasó szeme elé, melyeken keresztül Molnár György, a GYAK tagja és egyik szerkesztője mutatja be a képzőművész-tanár példaértékű művészéletét. Két rövid részlet szól felvidéki magyar jubilánsokról: Nagy János szobrászművészről és Szilva József festőművészről, majd egy rövid tudósítás erejéig a Magyar kultúra napjára emlékezhetünk vissza az Észak-Komáromi Kultúrpalota eseményén keresztül.

A Kiállításokról elnevezésű oldalakon beszámolók sorjáznak, ahol olyan tárlatokba pillanthatunk bele, mint Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész (Budapest, Forrás Galéria); Nagy Zoltán grafikus, festőművész (Komárom, Limes Galéria); KOMP4ART (Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria); Inna Baricseva – Alexander Kabanov (Győr, Múzeumház); Mezei Erzsébet grafikusművész (Győr, VOKE Arany János Művelődési Ház); a Muravidék Baráti Kör kiállítása (Révkomáromi Limes Galéria); „Szervusztok, Pajtikák” – Kemény Henrik bábművésznek rendezett kiállítás (Salgótarján, Dornyay Béla Múzeum); Nicolas Schöffer-nap (Budapest, Műcsarnok); ifj. Szlávics László szobrászművész és Orbán Attila festőművész közös tárlata (Budapesti Építészeti Központ); M. Novák András festőművész (Újlipótvárosi Klub-Galéria); kettős könyvbemutató Makovecz Imre szellemi öröksége nyomán (Budapest, Kecske utca); Polifónia – Szalon 2016 (Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria). További két oldalon pedig néhány galéria és kiállítóintézmény 2016-os kiállítási terve is megjelenik.

A Könyvekről szóló utolsó rovat ezúttal is 3 kiadványt ajánl az érdeklődők figyelmébe: Jakoby Gyula – Kulcsár Ferenc Ezeregyéjszaka című kötetét 2015-ben adta ki a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, amely a huszadik század magyar – és európai – festészetének kiemelkedő fenoménjét állítja a középpontba. Martin Jonáš művészetéről Ivan Melicherčik értekezik kötetében (Roland Torsten Advertising, 2009), aki nemcsak a jugoszláv-szerb Kovačice, hanem világviszonylatban is meghatározó egyénisége a naiv művészetnek. Az Árkossy István „festő-kultúrhistorikus” szerzőségével kiadott Nagymesterek (Magyar Napló, 2015) reneszánsz és barokk festőművészek arcképcsarnokát tartalmazza. Érdemes tehát belelapozni az Atelier 2016-os tavaszi számába is!

Szilvási Krisztián

2016.07.06