Budapesten, az Andrássy úton – a Hősök teréhez közel – található ez a múzeum, mely Magyarország egyetlen, kizárólag ázsiai művészeteket és kultúrát bemutató intézménye. Mit kell tudunk a múzeum nevét viselő Hopp Ferencről?

Ő egy jómódú üzletember volt, aki 1832-ben született és 1919-ig élt. Fiatalkorában sokszor járt az európai országokban és az USA-ban, ötvenéves kora után ötször is körbeutazta a Földet, 1814-ben, 81 éves korában fejezte be az utolsó körútját, és utazásai során sok olyan emléket gyűjtött össze, amiket hazahozott.

Első Föld körüli útja után költözött – a világ sok országából származó emlékkel – a ma már múzeumként működő villába. A villa földszinti részén lakott, az emeleti rész kezdetektől a gyűjteményének adott helyet, sőt annak bővülésekor hozzáépítéssel növelte az épület területét. A kertet orientalista stílusban rendezte be – Rióból származó kővel, indiai kagylóval, Brahma szentéllyel, kínai Holdkapuval –, és egzotikus növényekkel is teleültette. Ezek közül a hajdani ginkófa még ma is megtalálható itt.

Milyen műtárgyakból jött létre a múzeum?

Hopp Ferenc végrendeletileg az államra hagyta a villát, a kertet és a bennük található gyűjteményt, azzal a megkötéssel, hogy Kelet-Ázsiai Múzeumként működjön tovább. Azért ezen a néven, mert őt elsősorban a Távol-Kelet, Japán, valamint Kína vonzotta és érdekelte. Amikor 1919-ben létrejött a múzeum, az alapító határozatban azt is elrendelték, hogy profiljában ázsiai gyűjtőkörű múzeumként működjön, és az országos közgyűjteményekből az ázsiai anyagokat vegye át. Így került ide a Zichy-letét vonatkozó része, továbbá gyűjtemény a Szépművészeti, az Iparművészeti, és a Nemzeti Múzeumból. Ez azt eredményezte, hogy az induló négyezres gyűjtemény – amit Hopp a magyar államra hagyott – rövidesen többszörösére bővült.

Ma már a múzeum Közép-kelet európai viszonylatban erős, és jó áttekintést nyújtó ázsiai gyűjtemény, mely két irányban is bővül, a hagyományos tematika mellett megjelennek nálunk a kortárs művészeti anyagok is.

Harmincezer tárgyat őrzünk itt, súlypontban kínai, japán és indiai emlékekkel. Erős a buddhista szobrászati anyagunk, különlegesen izgalmas a japán és kínai lakkanyagunk, nagyon szép korai csempéink vannak a perzsa gyűjteményben. Büszkén mondhatom, hogy vannak olyan tárgyaink, amiből egy van nálunk, és egy van a British Múzeumban, vagy a Louvre-ban.

Bár számban kisebb, de nagyon nagy jelentőségű anyagaink vannak Belső-Ázsiából, Mongóliából, Tibetből, Nepálból. Adattárunkban papíralapú dokumentumok és több ezres fotóanyag formájában gazdag gyűjtemény található Ázsiáról, ezek értéke az utóbbi időkben jelentősen felértékelődött.

Az intézmény sorsa is kalandos. Bár 1919-ben az állam megkapta a Hopp gyűjteményt, és bővítette is a máshonnan idekerült anyagokkal, az első kiállítás csak 1923-ban nyílt itt meg. A villa földszintjén és első emeletén állandó kiállítást nyílt, s bár folyamatosan bővült a kiállítható anyag, a kiállítás csak tízévente változott. A II. világháború után megváltoztak a múzeumi struktúrák, és a Hopp Múzeum az Iparművészeti Múzeum alá lett besorolva. 1950-től két épületben nyíltak meg a kiállításaink, hiszen kiállítóhelyként megkaptuk a városligeti Ráth György villát is. A szocialista időkben megváltoztak a kiállítások hangsúlyai. Az ázsiai kultúrák alapvetően szakrális alapúak, de akkor ezeknek a kultúráknak a nagy vallásait nem feltétlenül lehetett a középpontba helyezni.

Az 1990-es évekre az a gyakorlat alakult ki, hogy a Hopp adott helyet az időszaki, a Ráth György villa pedig az állandó kiállításoknak. 2014 óta ismét a Szépművészeti Múzeum alá tartozunk, a Ráth György villa megszűnt számunkra mint kiállítóhely. Ma a területünk a villaépületben 250 négyzetméter, amihez hozzátartozik még a kert. A könyvtárunk és adattárunk elfoglalja a földszintet, a kiállítótér az első emeleten van. Több nagy raktárban csak a múzeumi tárgyaink állnak, amik várnak arra, hogy bemutathassuk őket, mert sajnos ez az épület az ázsiai kultúrákat egy nagy állandó kiállításon teljes keresztmetszetben bemutatni ebben a formában teljesen alkalmatlan. A két évvel ezelőtti átsorolás mindenképpen hasznos számunkra, hiszen egészen más dimenziókat nyitott meg a működésünkben: több új kiállítás, számos új kiadvány, változatos programkínálat. Az épület minden percben arra vár – ez a kerttel már megtörtént tavaly –, hogy megújulhasson, de ez pénz kérdése.

Mire terjed ki a kutatási tevékenységük?

Ezek a kultúrák nagyon mélyen az írásbeliségben gyökereznek, tehát nyelvismeret nélkül nem kutathatók. Nagy segítség, hogy a XX. század közepe óta Ázsiában publikálják a kutatási eredményeket, addig az itteni kultúrákról, művészetről csak a fehér ember szubjektív véleménye volt ismert. Még sajnos nagyon sok téveszme kering Ázsiával kapcsolatban a köztudatban, nekünk a hiteles művészettörténeti kutatások bemutatása a feladatunk, kutatási eredményeinket közreadjuk katalógusok, kötetek formájában, illetve az interneten.

Ma minden nálunk dolgozó kutató keleti végzettségű: japanisták, sinológusok, indológusok, mongolisták. Földrajzilag lefedjük Japánt, Kínát, Indiát, nyugati irányban a Közel-Keletig, észak felé a Közép-Ázsiai régiót, Mongóliát, Tibetet, Nepált és a Délkelet-Ázsiai részt, Thaiföldet, Vietnamot, Laoszt, Kambodzsát, Indonéziát.

A múzeumi szolgáltatás mellett van még egy „kincsünk”, hiszen könyvtárunk Magyarország egyetlen ázsiai művészeti szakkönyvtára. A könyveket Ázsiából gyűjtjük, az ide beiratkozó olvasó – hiszen a könyvtár működése nyilvános – 36 nyelven talál a polcokon, közel 35 ezer kötetben olvasnivalót. Akinek keleti művészettel kapcsolatos kérdése vetődik fel, az nálunk jó eséllyel megoldást talál. Nagyon komoly az a periodika gyűjteményünk is, amit a múzeum megalapítása óta bővítünk.

Egyediségük milyen feladatot ró Önökre?

Múzeumunk küldetése, hogy az ázsiai kultúrákat az ottani emberek szemléletével mutassa be, és ne úgy, ahogy azt egy európai ember látni szeretné. Európaiként, neveltetésünkből fakadóan, van egy szemléletünk, de törekednünk kell rá, hogy hasonlóan szemléljük az ázsiai kultúrát, mint maguk az ottaniak. Az a fajta távolságtartás már a múlté, amikor a fehér ember látásmódjával közelítettünk, mert ez egy alá-fölérendeltségi viszonyt szül, amire ők nem tartanak igényt. Igyekszünk nem az egzotikumokat kiemelni, hanem a kultúrák belső értékrendjét feltárva próbáljuk meg bemutatni fontos értékeket. Nem csak értéket szeretnénk közvetíteni az ázsiai kultúrák bemutatásával, de az is elsődleges szempont számunkra, hogy ez a közvetítés hiteles legyen.

Tölgyesi Tibor
Forrás: kultura.hu