A Tulipános iskola

Várostörténeti puzzle – 69. rész

Győr Révfalu városrészének jellegzetes épülete a szecesszió népies irányzatában megépített Tulipános Általános Iskola, melyet 1911-ben adtak át (a színezett, 1910-es évekből származó képeslap közepén az iskola épülete fehéren világít).

Révfalu mint önálló község 1905. január 1-jétől csatlakozott Győr városához, és annak V. kerülete lett. A falusias jellegű településrészen egyre több ház épült, a lakosság növekedésével új iskola vált szükségessé.

A magyar Vallás és Közoktatási Minisztérium hirdette meg állami elemi iskolai építési programját, melyre Győr 1907-ben terjesztette fel építési terveit. A tervezést a minisztérium végeztette. A fennmaradt tervrajzokon nem szerepel az építész neve, de a szakértők Lechner Ödön iskolájának stílusjegyeit vélik felfedezni az épületen, ezek alapján Lechner Jenőt tartják a tervezőnek, mások Pártos Gyulát. A győri sajtóban viszont Kádár Jenő okleveles építésznek tulajdonították a tervek készítését.

A leendő iskola helyét 1908-ban jelölték ki. Az L alakú, egyemeletes iskolaépület mellé Kádár Jenő győri mérnök egy földszintes épületet is tervezett, melyben a háromszobás igazgatói- és az egyszobás altiszti lakás kapott helyett. A város a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint 160 000 koronában állapította meg a költségvetést. 1910-ben pályázatot írt ki az építési munkálatok elvégzésére.

Az építő vállalkozó végül Barcza Dániel lett, a vasmunkát a Sándori Nándor és Fia cég, az ácsmunkát a Schlosser Wurda Teréz Utódai cég, a vízvezeték és csatornázó munkákat pedig Hauser György végezhette. A kőfaragó munkákra Réthy Gyula, a bádogozásra Stern Jakab kapott megbízást. Az épületdíszeket a Zsolnay gyár szállította. Az építkezést 1910 novemberében kezdték el, és 1911. augusztus végére már el is készültek vele, bár a kőműves sztrájk miatt a majolika díszek csak később kerültek fel a homlokzatra.

Külsejében és belső kialakításában is igényes, impozáns épület született. A bútorterveket Molnár Jenő fa- és fémipari szaktanár tervei alapján a bútoripari szövetkezet készítette, az épülethez igazodva, „magyaros” stílusban.

A belső térben ma is láthatók a vörös márványból faragott lépcsők, a lépcsőkorlátok kovácsolt díszítésekkel, továbbá a pártázott falburkolat. Kétszárnyú folyosóajtók, szecessziós betétekkel, fúvott, maratott ablakokkal készültek.

A 8 tantermes iskolában szertár, igazgatói iroda és tanító szoba kapott helyet, valamint csatlakozott hozzá a már említett igazgatói és iskolaszolga lakás. Már az átadásról tudósító újságíró is hiányolta azonban a rajztermet, énektermet, kézimunkatermet és a tornatermet.

Az építkezés befejezésekor készülhetett a Komondi Miklós gyűjteményéből származó kép, melyet Winkler Gábor Győr, 1539-1939. című könyvében közöltek:

Győri Hírlap, 1911. szeptember 16.:

A kertek közé épült új iskolát nehezen tudták a tanulók megközelíteni, hiszen az új utca kialakítása, feltöltése csak az átadás után történt meg.

Az 1910-es években készíthette Glück József az alábbi felvételt, az iskola épülete az obeliszktől jobbra, még egymagában látható:

Az újonnan átadott iskola az Állami Elemi Népiskola nevet kapta, mely megnyitásakor 400-450 gyermeket fogadott. A lányok és fiúk külön kapubejárót használtak, és külön osztályokban tanultak.

A lányok bejárata 2016-ban:

1914 szeptemberétől, az első világháború kitörése után az elemi iskola csak a földszinten, félnapos beosztásban működött, mivel az emeletet az állami tanítóképző foglalta el, ugyanis a képző intézetét katonai kórházzá alakították át. A háború éveiben az iskola állaga erősen megromlott.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején munkaiskolát, annak keretében iskolafürdőt szerettek volna létrehozni.

Győri Hírlap, 1919. április 6.:

A két világháború között, az 1928-ban átadatott, a Mosoni-Dunán átívelő új vashíd ismét lendületet adott a városrész fejlődésének. Ezekben az években az iskolában továbbra is rendszeres volt a fűtőanyaghiány, gondot okozott a tanulók családjainak pénztelensége. 1941-től az iskolát részben, 1942-től teljes mértékben katonai célokra vették igénybe. A diákok a szigeti iskolában, vagy a bácsai egyházi iskolában folytathatták tanulmányaikat.

A háború végére az iskola nagyon szomorú állapotba került. Rossz volt a tető, hiányoztak az ablakok és az iskolapadok. 1945 októberében csak két tantermet használhattak tanításra, társadalmi munkával, üzemek támogatásával fokozatosan újították fel a helyiségeket.

A következő nagy megpróbáltatást az 1954-es árvíz jelentette, amikor egész Révfalu víz alá került. Az épület nem jelentősen, de a berendezés nagymértékben károsodott. Az árvíz miatt lakás nélkül maradtak egy ideig az első emeleten laktak.

Kép az árvízről:

A következő évtizedek során kisebb karbantartások és átalakítások történtek. 1985 februárjától 1986 augusztusáig az épület teljes felújítása zajlott, egyes vélemények szerint a műemléki szempontokat nem mindenben vették figyelembe a munkálatok során. Többek közt kijavították a tetőszerkezetet, új cserepeket helyeztek fel, felújították a burkolatokat, korszerűsítették a fűtést.

1991-től az iskola nevében is viseli jellegzetes díszítő motívumát, a tulipánt.

 Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom
Fekete Olga: A Tulipános Általános Iskola története. Szülőföldünk honismereti pályázat. Győr, 1996.
Fekete Józsefné: Egy kis iskolatörténet. In: A Tulipános Általános Iskola évkönyve, 1911-2006. Szerk biz. Ragányi Gyula. Győr, 2006. p. 10-12
Kutassy Károly: A Tulipános Általános Iskola évkönyve, 1911-2001. Győr, 2001.
Winkler Gábor: Győr, 1539-1939. Győr, 1998.
Tomaj Ferenc: Győrsziget és Révfalupataház községek Győrhöz csatolásának története. In: Arrabona 12. Győr, 1970. p. 263-283.
A nem jelzett fotók a szerző saját felvételei.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda

2016.06.30