Galilei nemcsak elméleteivel, kísérleteivel és műveivel vívott ki elismerést, hanem azzal is, hogy ő volt az első itáliai tudós, aki anyanyelvén, olaszul írt, és nem a mindenki által használatos latin nyelven. 1610-ben írta meg az egyik leghíresebb munkáját Sidreus Nuncius címmel, mely az általa előző évben készített, 10-szeres nagyítású teleszkópja segítségével tett égi felfedezéseit tartalmazta.

Megfigyeléseit felhasználva a kopernikuszi világnézetet propagálta, tehát a heliocentrikus világképet, ami a katolikus egyház rosszallását vívta ki. 1616-ban az egyház hivatalosan is figyelmeztette Galileit arra, hogy ne képviselje a kopernikuszi tanokat, azonban a tudós erre fittyet hányva, évekkel később megírta a Dialóg című művét, melyben az eddigi elméleteit fejtette ki hangsúlyosabban, többek között, hogy a Föld kering a Nap körül.

Galileo Galilei évtizedekig hajthatatlan maradt, és emiatt perbe keveredett a katolikus egyházzal, mely 1633. június 22-én tanai visszavonására kényszerítette. Nem akart úgy járni, mint honfitársa, Giordano Bruno filozófus. A reneszánsz kiemelkedő alakja Nyugaton egyedülálló kozmológiát és antropológiát dolgozott ki, amely voltaképpen csak a keleti bölcseleti rendszerekhez és filozófiákhoz hasonlítható. Az inkvizíció hét évig börtönben tartotta, és próbálta megtörni, de ő mégsem adta fel tanításait, ezért máglyahalálra ítélték, amit 1600-ban végre is hajtottak.

„Én, Galileo Galilei, a matematika és a fizika tanára Firenzéből, visszavonom, amit tanítottam, miszerint a nap a világ középpontja és mozdulatlan, és a föld nem középpont és nem mozdulatlan. Őszinte szívvel és nem színlelt hittel elátkozom mind e tévedéseket és eretnekségeket, ahogy minden más tévedést és vélekedést, amely a szentegyházzal szembehelyezkedik.” – 1633

Galilei aláírta, amit elvártak tőle, mégis életfogytiglani házi őrizetre ítélték a 69 éves polihisztort, aki utolsó éveiben elveszítette a látását is. 1992. október 31-én II. János Pál pápa egy fájdalmas félreértésről beszélt Galileo Galilei elítélése kapcsán, és elismerte az egyház által meggyötört tudós szellemi érdemeit.

Galilei emblematikus alakká vált, akiről többek között Németh László és Bertold Brecht írt drámát. Juhász Gyula pedig versével állított méltó emléket az itáliai gondolkodónak.

Juhász Gyula: Galilei 

A börtön éjszakája várt reá
S a vakság éjszakája és e két éj
Fekete mélyén semmi fény, öröm már.
És mégis, ott is, lelkének szeme
A végtelenség pályáit kereste
És mégis, akkor is fönn járt a Holdban,
Melynek magányos ormait először
Ő pillantotta meg a földiek közt
És a Jupiter holdjait kutatta
És a Saturnus gyűrüjét vigyázta
S míg poroszlói a sötét sikátor
Egyhangú köveit rótták unottan,
Ő a szabad és boldog végtelennek
Örök ösvényein járt, egyedül
A magasságok mélységes mezőin.
Kopogtatott a titkok kapuin,
A hétpecsétes zárakat letörte
S érezte, hogy a rabság és a vakság
Szűkös, bús börtönébe lakatolva
Száguld a csillagok között az ember
Isten felé, a megváltó jövőbe,
Mégis mozog a föld! ujjongta ekkor.

Összeállította: Szabados Éva

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Galileo_Galilei
http://www.mtva.hu/en/sajto-es-fotoarchivum/6827-galileo-galilei-olasz-csillagasz-es-fizikus-450-eve-szueletett
http://www.ng.hu/Civilizacio/2004/06/Galilei_visszavonja_tanait
http://mek.oszk.hu/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.