1989

Ami ránk maradt, és ami még ránk vár

A Nagy Háború történelmi előadássorozat 4. része a megyei könyvtárban

Május 19-én, a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti rendezvénytermében Dr. Bedécs Gyula nyugalmazott középiskolai tanár Ami ránk maradt, és ami még ránk vár címmel tartott előadást A Nagy Háborúnak elnevezett sorozat negyedik fellépőjeként.

Dr. Bedécs Gyula az első világháború katonasírjait választotta előadása témájául, melyet kettős szűkítésben taglalt, tekintettel annak terjedelmességére és a rendelkezésre álló idő korlátaira. Így a Szlovénia területén található emlékeket vette górcső alá.

A győriek harcai és emlékezései elevenedtek meg a mintegy nyolcvan perc alatt. Az előadó évtizedek óta mélyed el a témában, az adott tárgykörben több könyv került ki a keze alól. Guruló továbbképzések keretében keresik fel rendszeresen az első világháború azon hadszíntereit, ahol a Monarchia katonái harcoltak. Történelemtanárok, révais diákok keze nyomán újulnak meg a sírok. A tanár úr és csapata feltérképezték a magyar vonatkozású leleteket, névtáblákat újítottak fel, s ez a tevékenység folyamatos. A vetített képek kapcsán árnyaltabb kép alakulhatott ki az érdeklődőkben a harcok terepviszonyairól, a festőien szép tájak egykor drámai küzdelmek színhelyei voltak.

Az előadáson számos olyan kolléga is megjelent, akik e felfedező kirándulások, sírokat szépítő tevékenység részesei voltak, őket az előadó örömmel üdvözölte. A sírgondozásban, emlékhelyek felállításában gyakran szembekerültek az adott állami bürokráciával, a szlovén állam korlátozó törvényeivel, melyek behatárolják az ilyen irányú tevékenységet. A helyi önkormányzatokkal létesített kapcsolat azonban szerencsére gyümölcsözőbbnek bizonyult, s konkrét eredményeket hozott.

Az előadó vizsgálta az állami és társadalmi felelősség köreit. Megállapítása szerint a közösségek aktívabb szerepet játszottak, az állami szerepvállalás azonban lehetne jóval bőkezűbb is. Vannak olyan emlékhelyek, ahol a tájékozódást nehezíti a magyar nyelvű prospektusok hiánya. Olyanra is volt szomorú példa, hogy a magyarok által felállított kopjafát a helyi polgármester kiásatta az állami műemlékvédő törvényre hivatkozva.

Az előadás folyamán bevillant egy franciaországi emlékhely: pozitív példaként lehet kiemelni, hogyan kezelik ott a hazai földért harcolók emlékét. Egy társadalom morális szintje abból a szempontból is megítélhető, hogyan ápolja halottai emlékét. Ez gerince a kollektív, de az egyéni erkölcsnek is.

Az első világháború a pártállami történetírásban imperialista-rabló háborúként szerepelt, s a rendszer kommunista idoljainak emlékművei háttérbe szorították a két világháború katonai áldozatait, akik derekasan helytálltak a hadszíntereken, függetlenül a háború végkimenetelétől. A helytörténet kutatóinak feladata környezetük régmúltjából ezen vonatkozások felelevenítése, az adott település elesett katonáinak felderítése, a velük kapcsolatos dokumentumok gyűjtése.

A nemzettudatot pozitívan befolyásoló tényező ez. Lenyomata a múltnak. A huszonnegyedik órában vagyunk, mert nagyon kevesen élnek az első világháború „átéltjei”, s ha nem gyűjtünk össze minél több információt, sok minden a feledés homályába vész, gyengíti a nemzeti önbecsülésünket. Az iskolai oktatásban fokozottan kell ennek megjelenni, emlékműsorok, tudományos konferenciák, kiadványok sokaságára van szükség. Itt mindenki megtalálhatja a feladatát, legyen az népművelő, tanár, tudós, de a nyomtatott és elektronikus sajtónak is kiemelt szerepe van ebben. Az egykori történelmi Magyarország utódállamokhoz elcsatolt területi esetében fontosak az államközi tárgyalások, a miniszteri, kormány- és államfői vizitek.

Csiszár Antal
Képek: Pozsgai Krisztina

2016.05.23