A Meztelen Diplomaták új kislemezéről ezúttal csak az egyik dalt mutatjuk meg, méghozzá azért, mert tök hangulatos szövegvideót kapott, amelyben egy siklóernyőző szeméből látjuk a világot. Aki egyébként a zenekar dobosa, Barát Ádám, Elek Mátyás basszusgitáros szerint pedig a dal egy olyan nyárról szól, amikor kánikulában réten heverészve hangyák másznak az ember orrába, és hanyatt fekve meztelenül kaszáló lányokat lát a felhők tetején. A hangyákon kívül ez elég idillien hangzik, és a dal is az, felszabadult és könnyed, a klip pedig emiatt nagyon passzol hozzá. Ja, és magát az EP-t, amelynek producere Prieger Zsolt, hangmérnöke pedig Dióssy D. Ákos, itt lehet meghallgatni.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása. 

Hamarosan új saját dalokkal fog jelentkezni a Frozen Steak, de a nemrég kijött és két feldolgozást tartalmazó EP-jük is annyira jó, hogy írni kell róla. Ebben persze nagy szerepe van az alapanyagnak is, az első dal eredetileg Robert Johnsoné, a második szerzője pedig ismeretlen. Nagyon örülnék neki, ha ma még sok hazai zenész csinálna ilyen tökös és kísérletezgető, más stíluselemeket beépítő blues rockot, és akkor talán Budapesten is lesz egy Black Keys, nem csak Nashville-ben. Aztán reméljük, hogy a Frozen Streak saját dalai is hasonlóak lesznek.

Ha már az előző zenekar kapcsán előkerült a Black Keys, akkor a Quimby újdonságánál is meg kell említeni, a Forradalom ugyanis néhány elemében nagyon hasonlít a Lonely Boyra. Amúgy pedig olyan, mint egyes Quimby-dalok koncertekre felzúzósított verziója, és bár néhány hallgatás segít rajta, még így is azt mondom, hogy ez a Quimby szintjén nem egy jó szám, és Kiss Tibi szintjén nem egy jó szöveg. Nekem leginkább a természetesség hiányzik belőle, az egész görcsösnek, erőltetettnek hat. Idén egyébként új lemezt jelentet meg a zenekar, és már kijött egy Quimby-feldolgozásalbum is olyan közreműködőkkel, mint a Hiperkarma, az Ivan & the Parazol vagy a Tudósok, úgyhogy érdemes odafigyelni rájuk a közeljövőben.

Új lemezzel jelentkezik a lo-fi berkeken kívül is egyre ismertebb egyszálgitáros dalszerző, Hó Márton zenekarával, a Hó Márton és a Jégkorszakkal, amely szokás szerint elég elvont, viszont a hangszerelése változatosabb és összetettebb, mint a megszokott. És amelyről egyértelműen kiemelkedik a tavaly ősszel már megjelent 1981, a maga mantrás refrénjével, és azzal a gondolattal („Nem-e lehetne visszacsinálni”), ami szerintem egyre több emberben fogalmazódhat meg sajnos, aki nagyon sokat remélt a rendszerváltástól, de aztán valahogy csalódnia kellett – nem is azért, hogy visszajöjjön a régi, hanem azért, hogy másképp alakítsa az újat.

A világ megfejtésére törekszik a korábban Oceans Divided, ma már csak OD néven futó zenekar, amelynek tagjai azért választották ezt a hivatást, hogy dalaikkal saját magukból és a közönségből is katartikus hatást váltsanak ki. Aki azt gondolta ezek után, hogy valamilyen gyilkos dropokkal operáló EDM-et fog hallani lejjebb, az tévúton jár, a zenekar bluesos, sőt esetenként dzsesszes, könnyed hangszeres zenét játszik egy szuper hangú énekesnővel, és a négyszámos Bug Tale bár nem katartikus, jó értelemben vett kellemes lemez.

A Tamriel hamarosan megjelenő debütáló albumának címe The Dark Side of the Mood lesz. Ebből pedig már nagyjából sejthető is, hogy kiknek a munkásságát követik, a Pink Floyd mellett pedig még David Bowie-t is megemlítik a nagy elődök között a zenekar tagjai. A lemeznek ráadásul lesz koncepciója is, azt fogja végigkövetni, hogyan képes kitörni az egyén egy mély depressziós állapotból, és boldogságot lelni az életben. Beharangozásként pedig íme az All Seasons in the Sky, aminek kifejezetten jó hangulata van.

Új lemezzel jelentkezik a napokban a Fran Palermo, amelyről a bevezető dal a Yellow Man címet kapta, és a sajtóanyag szerint a teljes album elkészítéséhez valamennyire ez adta az inspirációt. A dal hozza a Henriéktől megszokott különleges hangzást, főleg az arabos riff miatt, amiért a zenekar hangosítója sokáig csak kígyóbűvölős cuccként emlegette, és a lazaság is megvan, ami a srácokat eddig is jellemezte. Az új lemez egyébként majd Razzle Dazzle néven fog futni, és a Yellow Man alapján érdekesnek tűnik. A lemezbemutató május 13-án, az A38-on volt.

„...Vállaidon megtalálhatsz, holnap reggel pillangóként láthatsz, Apró bábból most kibújva, megszülethetsz minden reggel újra”. Ez a központi gondolata Guessous Majda Mária (Mesi) magyar-marokkói énekesnő nemrég született dalának, mely az eddigiektől eltérően nem a népek dalai nyomán, hanem egy gyermekkori vers alapján született A. Petróczi Éva szövegíró és Károly Tamás zeneszerző, producer segítségével. Az énekesnő így mesél a dal refrénjének hátteréről: „Ezt mondtam Anyukámnak, mikor nagyon kicsi voltam: este pillangóvá fogok változni, így ne lepődjön meg, ha egy pillangót talál másnap a vállán, az én leszek. Másnap az ágyamban találtam magam, de este éreztem, ahogy nő a szárnyam. Boldogság volt bennem, hisz belül megéltem a csodát, és kicsit mégis pillangó lehettem. Hálás vagyok anyukámnak mindenért. Az egyik legfontosabb, amit kaptam tőle: a hit a csodákban.”

Négy éve nem csinált új dalt a OneHeadedMan, mostanáig, ehhez viszont már egy új énekesnő is kellett Ujházi Kriszta személyében, aki az Enemy szövegét is írta. Nekem leginkább a szám lezárása és a bridge tetszik valahol három perc húsz körül, meg úgy általában is szerintem a hangszeres részek sikerültek jobban. Az új dal mellé pedig koncert is jár, május 14-én a Dürer kertben volt látható a zenekar, több másik társaságában.

Az Ocean Front már 2013 nyara óta létezik, de csak tavaly nyáron alakult ki jelenlegi felállása, és ha már így összeálltak, ekkor rögzítettek négy számot is, amelyet most saját magukról elnevezett EP-jükön hallgathattok meg. A zenekar alapvetően punk rockban nyomul, az énekes hangjából kiindulva viszont simán beleillenek az ezredfordulón felfutó pop punk szcénába is, legalábbis simán el tudom őt képzelni bermudában zúzni egy amerikai házibulin, miközben a haverok deszkáznak. Vagy akár fellépni is, csak egy fokkal tengerentúlibb kiejtés, meg egy kicsit izgalmasabb dalok kellenének még hozzá.

Angol, amerikai és magyar tagjai vannak az I’m with the Monkey zenekarnak, amely saját megállapítása szerint thug rockot játszik, azaz a rockot a punkkal és a funkkal ötvözi. Ha már itt tartunk, nekem a country is eszembe jutott a csapat bemutatkozó lemeze kapcsán, meg főleg az első dal és az énekes hangja miatt a Beatles késői korszaka is. Olyan igazán nagy hiba nincs a She is…-zel, talán csak annyi, hogy a sokféle műfaji hatás ellenére nem tud olyan igazán izgalmas és egyedi lenni. De ez tényleg nem jelenti azt, hogy rossz lenne, és az is igaz, hogy angolul sokkal jobban hangzik az, hogy érezd jól magad, mert hamarosan úgyis meghalsz.

Stadionrock és drum and bass keveredik a Baron Mantis új dalában, ami a Nobody címet kapta. Ez pedig sokkal jobban szól, mint ahogy elsőre hangzik. A Nobody szinte tökéletesen fel van építve zeneileg, még ha sok újat nem is mutat, nekem igazából csak az Oh-I-ain’t-es rész kísérete nem tetszik a pörgő cinekkel. A szöveg a sajtóanyag szerint egyszerre ragadja meg a hétköznapi szexuális, lelki és mentális kattogást, és tényleg van benne libidó bőven. Kíváncsi vagyok, milyen klipet fog csinálni hozzá a zenekar, ha fog.

Májusban lát napvilágot a Twentees második nagylemeze is, amelyről szintén mutatjuk a beharangozó dalt, mely a Régóta próbálom címet kapta, de Balázs Konrád frontember szerint nem érdemes keresni, hogy mit próbál régóta, mert a szöveg lényege inkább a sorok mögött húzódó hangulat. A tavalyi albumhoz képest változást jelent a szinti hangsúlyos szerepe, és az is, hogy az új lemezen a magyar nyelvű számok fognak dominálni. Maga a dal egy indie diszkó elég bénácska szöveggel, de ha tíz évvel fiatalabb lennék, lehet, hogy tetszene.

Bónuszként pedig itt az Európa Projekt első dala és klipje, ami annyira kínos produkció, hogy az ellenzék helyében csak ezzel kampányolnék a kvótás népszavazás ellen.

M.ADI
Forrás: langologitarok.blog.hu