A nagy dolgok mindig álmodozással kezdődnek. Jelen esetben Schell Judit színművésznő, a Thália Színház vezető színésznője volt az, aki vágyott egy új stílusú színpadi mű létrehozására. Talán ez a vágy megmaradt volna a beteljesületlen álmok szintjén, ha nem talál rokonlélekre Finta Gábor nemzetközi hírű vezető táncos személyében, aki kész volt partnere lenni a színpadi játékban. Bár Finta Gábor már évek óta koreografál, talán csak most érezte először, hogy olyan közös produkciót sikerült létrehozniuk, melyben minden adott a minőségivé, egyedivé és kiválóvá váláshoz. A két – a maguk műfajában már eddig is maradandót alkotó – művész között ragyogó összhangban folynak a próbák, bár mindketten olyan területre merészkedtek, ahol még talán kevésbé mozognak otthonosan. Fennállt annak is a veszélye, hogy esetleg egy táncos nem tud egyenrangú partnerévé válni prózai vonalon egy befutott színésznőnek, vagy hogy egy sikeres táncművész szemet gyönyörködtető mozgása mellett elhalványulhat a színésznő tánctudása. Azonban mindketten fokozottan figyelik, segítik a másik játékát, így a néző szeme előtt megnyugtató összhangban jelenik meg az előadás.

A közönség a nagyszínpadon láthatja majd az egyrészes, nagyjából egyórásra tervezett előadást, hiszen a hatalmas, vetített képek csak ott érvényesülhetnek igazán. A színpadi mű alapja a tánc és a Gellérthegyi álmok mára már klasszikussá vált prózája, de úgy lesz teljes a varázslat, ha közben úgynevezett mappingeléses technikájú, különleges látványvilágot vetítenek a szereplők mögé. Érdekességként a valóban minimalizált tánchoz a díszletet nem színpadi szakember, hanem egy modern építészettel foglalkozó művész, Kabdebó Zoltán tervezte. A zenei aláfestés mintegy hetven százalékát – amely mellett felhangzanak részletek klasszikus művekből is – Balázs Ádám komponálta.

A darab különlegessége, hogy a két, színpadon szereplő művész rendező felkérése nélkül, közösen viszi színre, a legnagyobb egyetértésben. A Thália Színház művészeti vezetése volt elég bátor ahhoz, hogy bevállaljon egy újszerű előadást, a szereplők, az alkotók vannak olyan kreatívak, hogy megvalósítsák fantáziadús elképzeléseiket, most már a nézőkön lesz a sor, hogy befogadják és értékeljék ezt az újdonságot.

Tölgyesi Tibor
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina
Forrás: kultura.hu