Középiskolai tanulmányait az akkori Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban végezte, ahol édesanyja szüleinek 1944-es deportálása után a származása miatt megszégyenítették, amelynek következtében idegösszeroppanást kapott, így csak a megszokottnál később, szeptemberben tudott leérettségizni. Nevelőapja példájára újságíró akart lenni, ezért 18 évesen a Délmagyarországhoz ment gyakornoknak.

1944-48-ig a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat hallgatott. 1948-ban Budapestre költözött, és az Eötvös József Bölcsészettudományi Egyetem szociológia-filozófia-pszichológia szakán tanult, ahol 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első munkahelye 1951-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt, ahol először a Nevelésügyi Főosztályon dolgozott (kezdetben a szerzők és a Tankönyvkiadó Vállalat közötti levelezést folytatta, valamint általános iskolai tankönyveket küldött ki bírálatra), majd az 1952-es átszervezések után a Tudományügyi Főosztályon volt előadó, ahol felsőoktatási jegyzetek ügyeit intézte.

Minisztériumi évei alatt ismerkedett meg egy szegedi orvossal, Janikovszky Bélával (1919-1978). Éva már diákkorában részt vett baloldali tüntetéseken: Janikovszky Béla később, 1949-ben az ÁVH tisztjeként a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője lesz, majd a Pálffy György és társai, valamint a Sólyom László és társai elleni koncepciós perek egyik irányítója. Házasságot 1952 októberében kötöttek, de Éva a Janikovszky nevet csak 1960-ban vette fel, miután férjét perbe fogták. Béla kiszabadulása után az Országos Onkológiai Intézetben kapott állást, Janikovszky Éva pedig először a Tankönyvkiadó Vállalathoz került, majd később az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora lett, ahol 1964-től főszerkesztői beosztásban dolgozott 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig, de ezután is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja volt. 1981 és 1982 között a Minerva Kiadó szerkesztőjeként is dolgozott.

1978-tól, megalakulásától 1995-ig az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke volt, elnökségi tagja a UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. Hosszan tartó betegség után, 2003. július 14-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található, síremlékén is szerepel egyetlen öreg Mercedes-típusú írógépe, amely egész életén át kitartott mellette.

Első könyve (Csip-Csup) felkérésre készült, egy, a víz körforgásáról szóló ismeretterjesztő célfeladat eredményeként. Ez a kötet 1957-ben jelent meg Kispál Éva szerzői néven. Ezt követte két lányregény: 1960-ban a Szalmaláng (ebben szerepelt először a Janikovszky Éva név), 1962-ben pedig az Aranyeső. 1965-ben jelent meg első világsikert hozó műve, a Ha én felnőtt volnék.

Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok a sajnos időközben szintén elhunyt Réber László rajzaitól – amíg Janikovszky Éva kevés szóval ír, Réber László egyetlen vonallal rajzol. Ezzel a módszerrel leegyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, és rengeteg teret hagynak a szabad asszociációknak.

Janikovszky Éva nevét alapítvány, meseíró pályázat, díj, budapesti általános iskola, hódmezővásárhelyi óvoda, kozármislenyi általános művelődési központ és szegedi kollégium viseli, szegedi szülőházán (Bólyai utca 17.) és budapesti lakóházán (VII. kerület, Bajza utca 8.) emléktábla található.

Művei összesen 35 nyelven jelentek meg. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták.

Janikovszky Éva írói munkásságért megkapta a József Attila-díjat (1977), az Ifjúsági Díjat (1979), a Gyermekekért-Díjat (1986), a Greve-Díjat (1990), a Budapestért-Díjat (1993), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díját (1994). 1988-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, Móra és Szent Imre-díjjal is kitüntették. A Kossuth-díjat 2003-ban néhány hónappal halála előtt – betegsége miatt – otthonában vette át.

Janikovszky Éva könyveinek (nyomtatott, digitalizált, e-könyv) magyarországi kiadója a Móra Könyvkiadó Zrt., jogutódja az írónő fia, Janikovszky János.

Nagy Mária

Forrás:
Wikipédia.hu
http://janikovszkyeva.hu/
http://www.c3.hu/~eufuzetek
http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/eletrajz/cikk/2004-05-20+00%3A00%3A00/janikovszky-eva-eletrajz

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.