A Mojnestből, az olajbányászatáról nevezetes település népes zsidó közösségéből Samuel Rosenstock néven kiszakadó, és Bukarestbe költöző tehetséges fiatalember szimbolista versekkel jelentkezik, két akkori neves román folyóirat, a Simboul és a Chemarea szerkesztésében is részt vesz, az utóbbiban már Tzaraként írja alá műveit. Beiratkozik a bukaresti egyetemre is, ahol matematikát és filozófiát hallgat, de időközben kitör a Nagy Háború, és Tzara szerkesztő- és költőtársaival a semleges Svájcba költözik. Itt, Zürichben sodródik össze az a társaság, amely a DADA magját alkotja. A románok mellett befut a német író és költő, Hugo Ball, aki szociológiát és filozófiát tanult, és színészkedett is. Tzarával együtt ők a jórészt verbalitásra alapozott mozgalom alapító atyái. Mellettük jelentős szerepe van még Hans Arpnak, az elszászi szivargyáros fiának, aki a párizsi Julian akadémiát is megjárt profi képzőművész. Arp megérkezésének szintén van köze a háborúhoz, a családdal együtt menekül a semleges országba, és német állampolgárként a konzulátuson elmebeteget alakítva kerüli el a katonáskodást.

A csapathoz hasonló okok miatt csatlakozik az író és költő Richard Hülsenbeck is, aki orvostanhallgatóként, pszichológiát tanulva vette az irányt Svájc felé. (Ő később a nácik elől Amerikába menekült, és Hulbeck néven praktizált is.) A társaság 1916 februárjában jön igazán össze az ötven főre méretezett Cabaret Voltaire nevű kávéházban (a képen lent), ahol néha aztán tényleg elszabadul a pokol. Tzaráék az első világháborúhoz vezető világrend, a „boldog békeévek” kultúrája ellen fellépve keresték itt fél évig az utat az új művészethez: „A kabaré hat hónapig állt fenn, és a szépség istenének háromágú groteszk-szigonyát minden este belevágtuk minden nézőbe, és a szél sem volt enyhe – oly sok tudatot zilált össze – tolakodás és naplavina – életerő és a csendes sarok a bölcsesség vagy a téboly közelében – ki tudja, hol a határ? – a fiatal lányok lassan elpártoltak, és a keserűség befészkelte magát a családapák hasába. Megszületett egy szó, senki sem tudja, hogyan, DADADADA baráti esküt tettünk az új átváltozás jegyében, mely nem jelent semmit és a legjelentősebb tiltakozás volt, a legerősebben felfegyverzett állítás: üdvözlés szabadság blaszfémia tömeg csata sebesség ima nyugalom gerilla magány tagadás és a kétségbeesettek csokoládéja.”

A fellépések szinte kivétel nélkül botrányba fulladtak, de nem is lehetett ez másképp, mikor mondjuk a közönség azt látta, hogy Hülsenbeck üvöltve szavalja a verseit, ami alatt Tzara egy nagydobot püföl, vagy éppen fémdobozokat vernek össze, és kulcscsomókkal csörömpölnek az amúgy is teljesen értelmetlen szövegek alatt.

Ugyanakkor eme botrányos előadások után, 1916 júniusában folyóirattal is jelentkeznek, amiben az említett személyiségek mellett Apollinaire és a futurista Marinetti is publikál, a képanyagot pedig Arp mellett Picasso, Modigliani és Kandinszkij is jegyzi. Tzara Antipyrine úr első mennybéli kalandja címmel kötetben is megjelenteti dolgait („Most jelent meg: Tristan Tzara: Antipirin úr első mennyei utazása. M. Janco színes fametszeteivel. Ára 2 frank. Előre fizetés esetén kérésre az impotenciát is gyógyítja.” – emlékszik a jeles eseményre naplójában Tzara.) De a világ „vigyázó szemei” a rövid zürichi intermezzó után ismét csak Párizsra fordulnak, Tzara is 1919-ben a francia fővárosba költözik.

Új barátai, André Breton és Louis Aragon pedig már egy másik izmus pápái, a párizsi dada már nem tudja azt a lendületet, mint a svájci. Össze is vesznek, és el is temeti majd jelképesen Tzara a mozgalmat. 1925-ben Svédországban megnősül, majd házat építtet a jeles osztrák építésszel, Adolf Loos-szal Párizsban. 1937-ben, mint köreiből oly sokan, Tzara is belép a francia kommunista pártba, de van benne elég kurázsi ahhoz, hogy elutazzon például a polgárháborús ostromlott Madridba, 1956 végén pedig a magyar forradalom hatására ott is tudja hagyni a pártot. Idősödvén pedig egyre líraibb versekkel jelentkezik, majd konszolidált polgárként távozik ebből a világból 1963-ban.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.