A The Walking Dead azonban pontosan ezen a három tengelyen érvényesül úgy, hogy sutba vágja és felülírja a csikorgóan avítt meggyőződéseket. Az AMC képregényből készült zombifolyama ugyanis amellett, hogy véres, gusztustalanul naturális és majdhogynem reménytelen világképet állít (fel), társadalmi, szociológiai, erkölcsi és filozófiai tekintetben (is) mindent visz. A negyedik szériával például hétről hétre 15 millió amerikai tévénézőt (az internetes letöltésekkel pedig valószínűleg a többes hatványait). Szóval minőségi horror? Nincs mese, televíziós mérföldkő!

Figyelem, a cikk további része hullaerős spoilereket tartalmaz! Szóval az egész Robert Kirkman, Tony Moore és Charlie Adlard fekete-fehér, posztapokaliptikus, szabadszájú, jóízlést figyelmen kívül hagyó, tizennyolcpluszos horror képregényével kezdődött 2004. május 12-én. Akkor jelent meg az első The Walking Dead comics, ma meg már a 126. részénél tart. A rajzolt történetfolyam képernyőre adaptálását a 3 Oscar-jelöléssel bíró Frank Darabont (A remény rabjai, Halálsoron, A köd) karolta fel Gale Anne Hurd (Terminator filmek) és Robert Kirkman executive producerekkel (utóbbi természetesen írói minőségben is). Az AMC kábeles tévécsatorna 2010 januárjában jelentette be, hogy berendel egy pilotot a képregény alapján, majd meg sem várva a nyitó epizód leadását, rögtön egy 6 részes széria mellett döntöttek. És mennyire be is jött nekik a dolog! Ugyanis 2010. október 31-én (majd a Fox külföldi terjesztésében novembertől) egyedülálló sikerszéria vette kezdetét: a TWD-vel megszületett minden idők legnézettebb kábelcsatornás tévésorozata! (Frank Darabont-ot később „leváltották”, de erre most nem térek ki.)

A nagyrészt Georgia államban, 16 mm-es filmre forgatott széria, döntően a képregény nyomvonalán haladva, egy posztapokaliptikus világba vezeti el a nézőt – méghozzá szinte a saját szemén keresztül. A történet ugyanis ott kezdődik, hogy Rick Grimes sheriffhelyettest egy tűzpárbajban lövés éri, melynek következtében kómába esik. Magához térvén a kórházban aztán döbbenten veszi tudomásul, hogy körülötte mindenki halott… azaz mégsem teljesen. Halottnak tűnő, vérszomjas „emberek” poroszkálnak körülötte, akiket egyetlen cél vezérel: szétmarcangolni, harapni-csócsálni, felfalni minden – szó szerinti – élőlényt. A húsevő „Járkálók”, „Harapdálók” (és a sorozatban egyéb elnevezésekkel illetett élőhalottak) sorain rést vágva Rick Atlanta felé veszi az irányt, hogy – bízván a szinte lehetetlenben – megtalálja feleségét és kisfiát. Szerencsésen rájuk is akad néhány más túlélővel együtt egy nagyváros melletti „táborban”, s ezzel kezdetét veszi a végeérhetetlen harc a biztonságos búvóhelyek, az élelmiszerek és felszerelések utáni hajsza, az életben maradásért való küzdelem.

Talán egyetlen más (legalábbis hasonló) tévésorozat sem volt képes eddig olyan nézettségi rekorddöntögetésre, mint a The Walking Dead. A 6 részes első évad sikerét (átlag 5,2 millió néző) egy 13 epizódosra felhizlalt második széria követte (átlag 6,9 millió néző), azt egy 16 részesre bővített harmadik évad (átlag 10,4 millió néző), majd elérkezve a jelenbe, egy szintén 16 epizódból álló negyedik felvonás (átlag 13,3 millió néző). És sajnos pár hónapot még aludnunk kell az ötödik évadig, de hogy hol lesz a végállomás, az egyelőre megjósolhatatlan. A TWD rajongók most bizonyára elmosolyodtak, ugyanis a negyedik széria lezárultával volt egyfajta Végállomás, de én nem erre gondoltam. Na de hogyan jutottak el Rick-ék Atlanta mellől a Végállomásra? Az első, amit muszáj elmondanom, hogy a tévésorozat cselekmény- és helyszínvonulata, karakterisztikája, szereplői és viszonyai kisebb-nagyobb mértékben, de követik a képregény történetét. Ha már egyszer alapanyag, ugyebár, de néha meglepő hűséggel. Néha viszont a filmes dramaturgia szabályai és törvényszerűségei muszáj módon írják felül a rajzolt cselekményt, ezért racionálisan nézve nincsen helye a sértődéseknek.

De ott tartottam, hogy Atlanta melletti tábor. Az első felvonás közepe után Rick és „csapata”: Lori, a feleség; Carl, a fiuk; Rick rendőrtársa és barátja, Shane; Glenn; Andrea; Carol; Daryl és a többiek felkerekednek, majd az évad végére eljutnak a járványügyi központba, ahonnan azonban tovább kell állniuk. Innentől kezdve a további évadok karakteresen körülhatárolhatók: a másodikban egy farmon telepednek le, csatlakozván az apa Hershel-höz és lányaihoz (Maggie és Beth); a harmadikban rátalálnak a börtönre, és ott vackolják el magukat (feltűnik Michonne, a szamurájkardos nő; Woodbery városának ellenséges uralkodója, a Kormányzó; Lori pedig meghal, miután életet ad a kis Judith-nak), majd a negyedik szezonban el kell hagyniuk a börtönt, hogy a nézők a kisebb-nagyobb csoportokra szakadt főhősök Végállomás felé történő vándorlását követhessék nyomon.

A The Walking Dead a díjakon és jelöléseken túl (Writers Guild of America Awards, Golden Globe, American Film Institute Awards, Primetime Emmy Awards) kritikai téren is dicséretet dicséretre halmoz. Az első évad zajosan hurráhangulatú ünneplésébe a folytatásban azonban – az emelkedő nézettség ellenére is – némileg károgó hangok vegyültek. És szó mi szó, a második széria valóban mintha elvesztette volna a fonalat egy kicsit. A farmon játszódó epizódok atmoszférája átcsúszott egyfajta Dallas-szerű szappanoperába, ahol a zombik csupán madárijesztő kellékekként zavarogtak valahol a vászon szélén. Persze nem az akadálytalan vérengzés hiányzott, hanem az előrefelé haladás, a drámaiság belterjessé vált, és jó néhány felesleges karakter tétlenkedett a cselekményben. Szinte nemcsak lelassult, hanem megállt az idő Hershel birtokán. Nagyon kellett a sorozatnak, hogy a zombihorda végre kisöpörje Rick-éket a tanyáról, tovább helyszín #3-ra, a börtönbe.

Szerencsére az írók aztán belehúztak: egyrészt a börtön kulisszái, másrészt a zseniális ellenség, a Kormányzó személye nemcsak kirángatta a sorozatot a sekélyességből, de a teljes évad erejéig a legmagasabb horror-, izgalom- és drámafaktorba repítette. (A börtönt amúgy 2 hónapig építették a forgatáshoz.) A negyedik felvonás aztán újra az „utcán” találta a főhősöket: menekülniük kellett a börtönből, hogy kisebb csapatokra szakadván haladhassanak a finisben elérkező Végállomás felé. A legutóbbi évad amúgy egyben komoly szerkezeti újdonsággal is szolgált a TWD-ben: egy-egy rész többnyire más-más páros, hármas, négyes eltérő útját követte nyomon, amelyek alatt bőven adódott lehetőség (és éltek is vele) a mélyebb karakterfejlesztésekre – miközben természetesen a zombik egyáltalán nem vonultak háttérbe. A sorozat talán eddigi legerősebb epizódjai is a negyedik évadból kerültek ki (a Kormányzó „megváltozása” például elképesztően briliáns volt), az utolsó rész végén bekövetkező cliffhanger pedig nagyobb kínt okoz a folytatásig hátralévő várakozást tekintve, mint a zombik húséhsége.

Ha már zombik. A The Walking Dead rendkívül ügyel arra, hogy a „zombi” kifejezést sohasem használja a történetben. Egyetlen egyszer sem hallottuk elhangzani a zombi szót, helyette a legkülönfélébb megnevezésekkel illetik a főhősök az élőhalottakat: többnyire Járkálókként, vagy Harapdálókként emlegetik őket, de elhangzott már a Geeks, a Skanks, a Roamers, a Lurkers, a Lame Brains, a Test Subjects és a People megnevezés is – attól függően, éppen melyik szereplőcsoport beszélt róluk. Azoknak a színészeknek különben, akik az élőholtakat személyesítik meg a sorozatban, a forgatás előtt minden esetben zombi-iskolában kell résztvenniük, ahol megtanítják nekik, hogyan mozogjanak, és milyen mimikát használjanak a felvételek közben. Azt mondanom sem kell, hogy a TWD nemhogy a képregény kereteit, de már a filmes adaptáció kulisszáit is jócskán szétfeszítette: hihetetlenül jövedelmező merchandising-rendszer épült köré, illetve belőle (számítógépes játékok, könyvek például). De hogy mondjak még egy – felvillanyozó – érdekességet: az AMC 2013 szeptemberében bejelentette, hogy tervbe vett egy, a The Walking Dead-hez tartozó másik sorozatot. A spin-off széria más Robert Kirkman karakterekre fókuszál majd ugyanebben a posztapokaliptikus világban, a debütálás 2015-ben várható.

A The Walking Dead – annak ellenére, hogy sok-sok fő karakterrel játszik – rendkívül jól kezeli a figurákat. Részben ez is az oka a műfaj (horror) viszonylagos marginalitása dacára tomboló sikernek: olyan drámai, érzelmi és kapcsolati-viszonyrendszeri szálakat mozgat, amelyek a zombik jelenlétével csak még hangsúlyosabb nyomatékkal érvényesülnek. Többször látszott, hogy a Rick köré történő szerveződés, amely szinte kizárólagos központi szerepet ad a karakternek, hosszútávon nem működőképes – az írók ezt felismerték, és a változtatást a történet javára fordították. Így születtek egyenrangú szerepek, amelyek között vannak rendkívül erősek (Daryl „Redneck” Dixon, Hershel, Carol, Michonne, Kormányzó), ám meglehetősen gyengék is (például a forgalomból hála istennek kivont Lori). Összességében tökéletesen működik a recept: élőhalottak kontra élni akarók; alapvető szükségletek kontra embernek (meg)maradás; ember embernek farkasa. S mivel a képregény megingathatatlanul halad az öröklét felé, jelen pillanatban a tévésorozat kimúlásának sincs egy vércseppnyi esélye sem. Hiszen Rick is megmondta maréknyi csapatának a Végállomás egyik konténerébe zárva: „- They're gonna feel pretty stupid when they find out. - Find out what? - They're screwing with the wrong people.” „- Nagyon hülyének fogják érezni magukat, amikor rájönnek… - Mire jönnek rá? - Hogy rossz emberekkel cseszekednek!”

Eredeti cím: The Walking Dead
Műfaj: horror
Gyártó tévécsatorna: AMC
Amerikai adásba kerülés: 2010-
Eddigi évadok száma: 4
Eddigi részek száma összesen: 51

Szilvási Krisztián

A Tévésorozatok korábbi cikkei:
1. rész: Befutó (Luck)
2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
3. rész: Gyilkosság (The killing)
4. rész Sikersorozat (Episodes)