Generációk: Bolero és Carmina Burana
Két emblematikus műremekkel ünnepli 35 éves fennállását a Győri Balett. Az október 11-i, Győri Nemzeti Színházbeli bemutató előadás is a társulat világszínvonalát hirdeti Lukács András Bolero-jával és Vámos György Carmina Burana-jával a jubileumi sorozat részeként megvalósult, két részes balettesten.
A Generációk, a Győri Balett szezonbeli első bemutatója két egyfelvonásos darabból áll. Az előadásokban visszatér a tavalyi év premierjének koreográfusa, Vámos György (Youri Vamos) és egy hasonlóan tehetséges, fiatal alkotó, Lukács András, aki Bécsben él. Kiss János, a Győri Balett igazgatója így nyilatkozott a jubileumi fennállás részeként megvalósult balettestekről: „Ezt a címet azért választottam, mert az alapítás óta generációk nőttek fel az együttesben és a nézőtéren. Az előadás két darabja a Bolero és a Carmina Burana, két emblematikus mű, hiszen ezekkel indult a társulat pályafutása, és talán ezeket táncoltuk a legtöbbször. Most újragondoljuk ezeket az alkotásokat, Lukács András személyében a bécsi Staatsoper kitűnő fiatal szólótáncosa és koreográfusa, valamint egy érett alkotó, Youri Vámos készített koreográfiát. Nem múltidézésről van szó, Markó Iván alapító-igazgató darabjától eltérő, teljesen más koncepciók születtek. A 25 éves évfordulónkon elhatároztam, hogy nem kell mindig ünnepelni, aztán úgy gondoltam, hogy mégis szükség van rá. Most 35 évesek leszünk, és ezzel a bemutatóval köszöntjük a társulatot és a nézőket.”
A Győri Balett megalakulásakor nem titkoltan rebellis szándék vezérelte a Magyar Táncművészeti Főiskola 1979-ben végzett klasszikus balett osztályát, amikor együtt maradva otthont kerestek és találtak az új győri színházban. Vezetőjüknek Markó Ivánt kérték fel, aki a világhírű Maurice Béjart színházát otthagyván, profizmust és friss szemléletet hozott az akkori magyar táncéletbe. Újszerű és rendszer-kritikus előadásaikkal rövid idő alatt szinte példátlan sikereket arattak nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban. 1991-ben az alapító igazgató távozásával lezárult egy korszak az együttes életében, de a vezetőváltás után is képesek voltak megújulni, évről-évre emelni a művészi mércét.
Mára a Győri Balett az egyik legmeghatározóbb együttese lett a magyar táncéletnek, de nemzetközi viszonylatban is jól cseng a nevük. Repertoárjuk felöleli a táncművészet szinte valamennyi ágát a klasszikus balettől a kortárs táncig, vagy a kísérletező projektekig, a táncszínháztól a gyermekprodukciókig szélesítették táncpalettájukat. A Generációk kétrészes balettestjének első felvonásaként Maurice Ravel Bolero-ja került színpadra Lukács András koreográfiájával: „A Bolero-t 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére. Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen klisékkel terhelt, agyonjátszott darab. Előttem már sokan alkottak rá táncműveket, és több etalon is volt közöttük, amelyekre a közönség még élénken emlékszik (Maurice Béjart, Markó Iván). Nem szerettem volna epigon lenni, és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a történetet. Az én koreográfiám egy cselekmény nélküli darab, tíz-tíz női és férfi táncos hatalmas fekete szoknyában próbál egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni. A groteszk, szinte parodisztikus társastánci elemek és a modern tánc eszközeinek ötvözésével szerettem volna sajátos stílusú formanyelvet teremteni. Az egyszerű, minimalizált mozdulatok fokozatos bonyolításával, a létszám növelésével, a térformák egyre gyakoribb változtatásával igyekeztem a mozgást a monoton, ám egyre inkább fokozódó, lüktető zenével azonos szintre emelni, és e kettő harmonizálásának eredményeképpen teljes egészet alkotni.”
Az est második részében Carl Orff Carmina Burana című művének új táncdarabja szolgáltat élményt Vámos György koreográfiájával. Ó Fortuna! A szerelem és boldogság utáni vágy, mint a létezés legfőbb éltető eleme mutatkozik meg ebben a Végzet istenasszonyát szólító kiáltásban. Fortuna sorsdöntő kereke az emberi élet hullámvölgyeit szimbolizálja, a férfi és nő, öreg és fiatal feszültséggel teli harcát. A Carmina Burana, noha az alapjául szolgáló latin és alnémet versciklus XIII. századi, a zenetörténet fiatal klasszikusa, mely egyszerűségében briliáns, ritmusában erőteljes, tematikájában örökifjú, és szárnyakat ad a képzeletnek. Youri Vámos hangsúlyozottan egyszerű rendezéssel közvetíti ezt a szuggesztív erőt, pusztán a tánc erejével jeleníti meg a tiszta szerelem szikrázó himnuszát.
Fotók: Szabó Béla