Hogyan indult a varrás iránti szereteted?

Kapcsolatom a varrással nagyon régre, még gyermekkoromra vezethető vissza. Volt egy papírdoboz, amit mi a szomszéd lánnyal együtt kineveztünk babaháznak, és egész nyáron át babaruhákat varrtunk. Először egyszerűbb dolgokat, aztán egyre nehezebbeket. Abban az időben az iskolában is tanultunk varrni, kézimunkázni. Kaptam visszajelzéseket, hogy amit csinálok, az szép, és ez egy gyereknek nagyon motiváló. Ez inspirált arra, hogy csináljam tovább és tovább. Otthonról is hoztam a vonzalmat, mert a családban mindenki csinált valamilyen kézműves dolgot, például édesapám teljesen autodidakta módon tanult meg kosarat fonni. Úgyhogy volt indíttatás, engem a varrás, a kötés és horgolás vonzott, és ez végigkíséri az életem.

Mit gondolsz, ahhoz, hogy valaki ilyen művészi szinten megtanuljon varrni, szükség van-e született tehetségre? Vagy bárki megtanulhatja?

Úgy gondolom, hogy ez elsősorban elhatározás kérdése. Ha valakinek megtetszik, és eldönti, hogy ezt szeretné csinálni, akkor meg is fogja tudni tanulni. Bármilyen alapról indulunk, mindenképp lehet fejleszteni. Megfelelő gyakorlással és kitartással nagyon messzire el lehet jutni. Évek óta fontos cél számomra, hogy megmutassam azoknak a hölgyeknek is, akik nem biztosak magukban, hogy segítséggel és szorgalommal fantasztikus dolgokat lehet alkotni.

Úgy tudom, hogy tanári diplomád van.

Valóban pedagógus az alapszakmám. A főiskola után egy rövid ideig és főleg rajzot tanítottam. Ezek szép és rövid évek voltak, de a kézművességhez, az alkotáshoz való vonzalmam soha nem múlt el. Mindig megmaradt az életemben, amennyire csak az időm engedte. És végül az összes kézműves tevékenység közül, mert kipróbáltam többek között a fazekasságot és a szövést is, a varrás maradt meg. De a különböző területek megtermékenyítően hatnak a mostani munkáimra is.

A foltvarrással sok évvel ezelőtt találkoztam, véletlenül. Egy német újságban láttam képeket takarókról. Megtetszett a színvilág és jól kivehető volt, hogy kisebb darabokból állították össze őket. Varrógépem volt, hát hozzáfogtam. Be is fejeztem, de nem az lett és nem olyan, mint amit szerettem volna. A sikertelenség egy időre elvette a kedvemet, mint utóbb kiderült a foltvarrástól.

A következő nagy találkozás Dolányi Anna könyve volt, majd egy nagyon rövid életű tanfolyam Győrben. Innen már egyenes út vezetett a foltvarrók táborába. Folyamatosan kerestem a szakirodalmat, vásároltam, gyűjtöttem az alapanyagokat és töretlen lendülettel varrogattam, ha időm engedte. Miután anyagi okok miatt el kellett hagyjam a tanári pályát, az üzleti világban dolgoztam. Munkám során sokat utaztam, és ha a foltvarrás került szóba mindig találkoztam megszállott rajongókkal, alkotókkal. Így kerültem Tatabányára is, ahol rengeteget tanultam és tanulok ma is.

Volt egy titkolt vágyam már régóta, és aztán az élet is úgy hozta, hogy valamit lépni kellett, mert a gazdasági válság következtében megszűnt a munkahelyem. Így 2010 decemberében teljesült a régi álom, és megnyílt a Cuca Foltja bolt. Azzal a szándékkal született, hogy a győri és Győr környéki foltvarrók és leendő foltvarrók számára közeli és igényes beszerzési forrást teremtsek. Fontosnak tartom felkarolni a hazai tradicionális hímzés- és kézimunka kultúrát, célom a kézimunka iránti szeretet átadása, a gazdag magyar motívumkincs éltetése. A tanításban látom a lehetőségét annak, hogy másoknak is megmutassam, milyen öröm rejlik az alkotásban, az egyedi, míves munkák készítésében. Hiszem, hogy XXI. századi modern, rohanó életünket a kézimunka gazdagabbá teszi.

Milyen hatást vált ki a Cuca Foltja bolt a belátogató vendégekből?

Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes tapasztalásaim vannak. Saját magam formálom ezt a miliőt, ami itt van. Azt szeretném, ha már azelőtt hatna, arra aki belép, mielőtt egy szó is elhangzana. Kicsit talán eltúlozva, hogy aki belép ezen az ajtón, az egy másik világba, egy érzelemgazdag mesevilágba kerüljön, amely megérintheti őt. A vendégek visszajelzése alapján úgy tűnik, hogy ez sikerült. A legfontosabb visszajelzés, amikor az emberek ki merik mondani azt, hogy szép. Titkon vagy nem titkon, esetleg nem is tudatosan, de a legtöbben vágynak a szépségre.

Van egy kis történet, amit el szoktam mesélni. Egyszer egy úr benézett az ajtón. Nem is köszönt, nem is mondott semmit, csak bedugta a fejét, mert valamit keresett a környéken. Férfiember, ha beteszi a lábát a boltba, az egy külön dolog, küldte valaki, vagy keres valamit. Szóval bedugta a fejét, körbenézett, és azt kérdezte: - Tessék mondani, ez egy bolt, vagy maga itt lakik?

Ekkor azt gondoltam, hogy elértem a célomat, ebben minden benne volt.

Igen, benézve az utcáról, ez egy olyan hely, ami képes bevonzani az embert, és ha már belépett, akkor olyat kaphat, amit máshol nem nagyon.

Azt tapasztalom, hogy amikor valaki belép, odavonzza a tekintét valamelyik munkám. És általában az a legvonzóbb, amibe a legtöbb energiát fektettem. Ezeket az apró részletekig kidolgozott darabokat látják meg legelőször. Másrészt a gyerekek nagyon jó közönség, mert ők részletekbe menően figyelnek, és észreveszik a legeslegapróbb, legrejtettebb dolgokat is. Azért fontosak ezek a visszajelzések, mert ilyenkor az ember tudja, hogy jó úton jár. Ez ad erőt és inspirációt a továbbhaladáshoz.

Hozzá kell tegyem a bolt történetéhez, mivel eddig csak az ideákról beszéltünk, hogy a fenntartásához nagyon szigorú gazdálkodásra van szükség, ami sajnos időnként felülírja azt, ami a legideálisabb lenne. A gazdasági rész nagyon meg tudja kötni az ember kezét, ha nem úgy működik, ahogy kellene. Sok mélypont volt, amikor az ember nagyon sok mindenen elgondolkodott, azon is akár, hogy szabad-e ezt így folytatni. De aztán mindig sikerül továbblépni, és megőrizni a hitemet, hogy szükség van arra, amit csinálok.

Próbálom megragadni azt a belső hajtóerőt, amit látok megnyilvánulni benned, ami segít legyőzni a nehézségeket. Mit ad szerinted az embereknek a szépség?

Lelki támaszt, reményt, felüdülést. Enélkül szerintem nem lehet élni. Annyira fontos alap ez a pozitív, esztétikai élmény. És én úgy látom, hogy hihetetlen módon ki vannak rá éhezve az emberek. Akármilyen is a világ körülöttünk, a szépségre nagyon nagy szükségünk van.

Mesélnél az alkotás folyamatáról?

Ahány ember, annyiféle tapasztalat lehet. Számomra az a legjobb része, amikor nekiállok valamit kitalálni, és a bennem lévő képhez összekeresgélem a megfelelő anyagokat. Ez a legizgalmasabb, amikor az ötletet elkezdem formába önteni.

Sokszor azt látom, hogy a hozzám betérő hölgyeknek épp ezzel van nehézségük, például van, aki nem mer egy anyagot kiválasztani a megvalósításhoz. De mindenben, így például a kreativitásban is lehet fejlődni, és én többek között ebben nyújtok segítséget.

Mesélnél egy kicsit arról, hogy hogyan kezdtél el varrást tanítani?

Szerte a világban nagyon-nagyon sokan varrnak. És még többen próbálkoznak, kísérleteznek. De a saját példámból tudom, hogy egyedül az ember nem tud túljutni egy bizonyos ponton. Sokan az ismerettségi körömből is ezt tapasztalták, és gyakran az elkészített produktum nem teljesen olyan volt, mint amilyennek eredetileg elképzelték. Éppen ezért arra jutottam, hogy a varrást megpróbálom megtanítani.

A tanításban az a célom, hogy a hozzám érkező hölgyeket először közös úton haladva a lehető legmesszebbre eljuttassam, és onnantól saját maga merjen alkotni, a saját útját kezdje el járni.

Szerintem alap, hogy meg kell tanulni látni. Az internet is segíthet ebben, először csak nézeget az ember, és ha már nagyon sokat nézegetett, egyszer csak elkezd látni. Ha megvannak a megfelelő elméleti alapok, és az ahhoz kapcsolódó gyakorlat, akkor az ember egy idő után elkezd felfedezni. Az elsajátított dolgokat a saját nyelvére lefordítani. És ez a legfontosabb: egyedit és minőségit alkotni. Ez egy fantasztikus élmény. És ide eljutnak a hölgyek viszonylag rövid idő alatt.

Ennek a folyamatnak olyan ereje van, hogy az is, aki szomorúan, rosszkedvűen érkezik, ötórányi együttlét után mosolyogva, vidáman „kirepül” az ajtón. Ezért érdemes csinálni.

Összefoglalva az eddigieket azt mondanám, hogy aki elhatározza, hogy meg fogja tanulni a varrást, annak sikerülni is fog, és én azért vagyok itt, hogy ebben segítsek.

Mindez, amit elmondtál, úgy látom, egy álom megvalósulása, egy általad felfedezett érték megosztása...

A varrás soha nem megy ki a divatból. Egy olyan tevékenység, melyben a hölgyek megélhetik nőiességüket, és megvalósíthatják önmagukat. Úgy gondolom, hogy minden embernek szüksége van arra a tudatra, hogy értéket teremt. Hogy abban, amit készít, benne van az ő lénye, egyénisége. Ennek számtalan formája lehet. Amit én csinálok, az egy ezek közül. És mindenkinek azt tanácsolom, hogy keresse meg magában, hogy számára mi ez a terület, mert csak nemesedni fog tőle.

Honlap: www.cucafoltja.hu

Szabados Éva

Fotógaléria: Varrott álmok

32 kép