A rendezvényen a Demmers Teahouse finom teával, teakóstolóval fogadta a kedves vendégeket. Endrei Judit, a Magyar Televízió egykori bemondója, műsorvezetője ma is rendkívül kedves, szolid nő. Az Alföldön született, Tiszatenyőn, egy kis faluban Szolnok mellett. Szülei első generációs értelmiségiek, édesanyja tanár. Csodálatos nagymamája volt, akit nagyon imádott. Fiatal korában még nem igazán tudta, mi akar lenni: régész, biológus, gyermekorvos is megfordult a fejében. Imádta a nyelveket, ezért az Idegen Nyelvek Főiskolájára jelentkezett Budapestre, de nem vették fel. Szegeden, a Tanárképző Főiskolán elvégezte a magyar-orosz szakot. Rengeteget utazott, idegenvezetőként dolgozott külföldön, ez is lehetett volna az útja.

Hányszor vagyunk úgy, hogy szeretnénk valamit, de nem sikerül, és utána sokkal jobb történik. Vele is így esett. Judit először arról mesélt, hogyan lett bemondó. 1976 márciusában, éppen 40 évvel ezelőtt hívta fel tanára a figyelmét arra, hogy a Szegedi Körzeti Stúdióba bemondót keresnek, majd a fővárosba került fiatal vidéki lányként. Önbizalomhiánnyal küzdött, viszont egyáltalán nem izgult – lehet hogy ezért sikerült a felvétele. 1976 novemberében hivatalosan is bemutatkozott a Magyar Televízióban. Eredeti nevéről (Kurdics Judit) Antal Imre – akit nagyon szeretett és tisztelt – azt mondta, hogy „elég fura neve van magának”.

A televíziózás 22 évet jelentett az életében, hatalmas szerelem volt, élete nagy ajándékának tartja. Gyermekkorában a szomszédba jártak át tévét nézni, hiszen a „hőskorban” még nem volt készülék minden háztartásban. Később elragadta a televíziózás, viszont előhozta belőle a nyitottságot: szeret beszélgetni az emberekkel, annak ellenére, hogy alapvetően melankolikus alkat. Mindenki bizonyos személyiségtípushoz tartozik, és ezeket ismernünk kellene. Mennyivel jobb kapcsolataink lehetnének másokkal. A mai világban nagyon fontos az érzelmi intelligencia, a munkahelyen és a családban is. A bemondót megérintik a rossz hírek, de fel kell olvasni, továbbítani kell azokat is.

Aztán 1997-től lassan kifutottak alóla a műsorai, és ő maga nyújtotta be a felmondását. Nem marasztalták, ő pedig nem akart méltatlan helyzetbe kerülni. Az ember őrizze meg a méltóságát! „Ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János) Majd egyszer talán nálunk is eljön az idő, hogy az idősebb korosztállyal elfogadóbbak legyenek. 1998 októberéig dolgozott a Magyar Televíziónál, ahol rengeteg műsor készítésében vett részt, majd ezután új utat keresett. Először nehéz volt, mert beleszeretett ebbe a munkába. Imádta a tévézést, de mivel nem ez volt élete leghőbb vágya, ezért viszonylag könnyen sikerült elengednie. Kitárult számára a világ, színesebbé vált.

Természetesen a televíziózás jelenlegi helyzete is szóba került. R. Kárpáti Péter és Endrei Judit szerint a kereskedelmi műsorszolgáltatás fílingje áttevődött a többi tévére. A hirdetők a 18-49 éves korosztályt célozzák meg, ezért a műsorok is elsősorban az ő igényeiket szolgálják ki. A mai tévé célja sajnos a butítás; a fiatalok azt szeretnék, hogy könnyen, munka nélkül legyenek híresek – a médiának iszonyú ereje van! Elvárható, hogy a rádióban, televízióban szép magyar beszéd hangozzon el, amely minta lehet az embereknek. Főleg a gyerekek számára példa, mit látnak, mit hallanak a tévében, ez viszont sajnos nem csiszolja az agyunkat.

1998 végén valaki megkérdezte Judittól: miért nem írsz könyvet? A könyvek iránti szeretete már gyermekkorában kezdődött. Az első könyvét Anno 2000 címmel az ezredfordulóról írta. Ez rendkívüli esemény volt a mi életünkben, sokan várakozással néztek elébe. Ezzel a könyvvel kezdte el az országot járni, és napjainkban is állandóan úton van. Érdekes történeteket hall útjai során, Győrben több alkalommal is járt. Hihetetlen, de nemcsak az idősebb korosztály, hanem a fiatal harmincasok is megismerik, örülnek neki, ha meglátják.

Hihetetlenül aktív életet él ma is. Eddig már hét könyvet írt, pl. Mindörökké nő, Mindörökké férfi, Sztárdiéta – ezek voltak az első kötetei. Szerencseszáma is éppen a 7, mivel május 7-én született. Tipikus Bika, aki kedveli a biztonságot, földönjáró, fontos számára, hogy a szerettei biztonságban legyenek. Ugyanakkor „szunnyadó vulkán”, aki néha kitör. Ma Szentendrén él, két lánya született. Gyűjtögető típus, rengeteg emléke van, melyektől sajnál megszabadulni. Megtudhattuk azt is, hogy kedveli a finom ételeket.

A beszélgetés során mesélt a legutóbbi, Korhatártalanul – 50 után is aktívan c. könyvéről, melyet ajánlott a közönség számára. Ez egy komoly tartalmú kiadvány az idősödés kapcsán; elsősorban azoknak szól, akik elmúltak 50 évesek, de azért a fiatalabbak is forgathatják. Egyszer fenn, egyszer lenn, ez mindenki életére érvényes. „Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek, és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket!” (G. B. Shaw) Csakis rajtunk múlik, mit teszünk testi-lelki egészségünkért, ehhez olvashatunk hasznos tanácsokat a kötetben. Életmódról, pozitív gondolkodásról írt, nagy szenvedéllyel mesélt a könyvéről – így érdemes csinálni mindent az életben. „Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül.” (G. B. Shaw)

Felmerült a kérdés: mi a dolgom ezen a világon? Mivégre vagyunk ezen a Földön? Sokak véleménye alapján: ez az élet az enyém, élvezni kell mindent. Tamási Áron Ábelje szerint: „Azért, hogy valahol otthon legyünk benne.” Endrei Judit ars poeticáját így fogalmazta meg: „Hasznos szeretnék lenni mások számára!”. Beszélgetései közben mindig érzi az emberek szeretetét, és ezáltal hatalmas energiával töltődik fel. A szeretet nagyon fontos mindenki számára, szeretet nélkül nem lehet élni! „A szeretetből minél többet áramoltatunk, annál több marad.” – mondta R. Kárpáti Péter.

Kiderült, hogy Judit is egy hétköznapi nő, aki időnként követett el hibákat az életében. Néhány dolgot ma már másképpen csinálna, de mindig a szeretet vezérelte. R. Kárpáti Péter egy megható verssel fejezte be a programot, amely egyben Zorán száma is: „Üres bölcsőt ringat a Hold fénye – s mindig ez a mese vége”. A gyönyörű barokk környezetben tartalmas, szép beszélgetésnek lehettünk részesei.

Sulyok Attiláné

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.