1155

Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma

Filmkritika

A képlet egyszerű: vegyünk igen fitt és jóképű amerikai elnököt (Aaron Eckhart), tegyünk hozzá egy még fittebb és jóképűbb testőrt (Gerard Butler), néhány rajzfilmszerű terroristát, egy látványos helyszínt, jó sok robbanótöltetet, meg egy néhány csomag művért. És máris megkapjuk a Támadás a … ellen mozik formuláját. Így volt ez a 2013-as meglepetés siker, a Támadás a Fehér Ház ellen esetében, és így van ez a második rész, a London ostroma opusznál is.

A baj csak az, hogy ezen ostromfilmek valójában minden idők legjobb ostromfilmjének, a Die Hardnak mintájára készültek. Ami viszont nemcsak egyszerű ostromfilm, hanem a modern akciófilmek első prototípusa. Számos film készült azóta a mintájára: az Air Force One Die Hard volt egy speciális repülőn, a Cliffhanger Die Hard volt egy hegyen, a Veszélyes vizeken Die Hard volt egy folyón, és ugyanígy a Támadás a Fehér Ház ellen Die Hard volt egy híres fehér épületben. Amely bizonyos bakikkal bár, de működőképes történettel állt elő, egy kiforrott rendezővel és tehetséges szereplőgárdával.

A London ostroma viszont nem egyszerűen Die Hard koppintás, hanem egy Die Hard koppintás másolata, és ebben a sokszoros áttétben bizony elveszik az a 90-es évekbeli báj, ami miatt John McClane-t a mai napig szívesen nézzük. Különösen, hogy egy olyan rendező (Babak Najafi) kaparintotta a filmet kamerája elé, aki a Banshee néhány epizódján kívül nem tett le komoly munkát az asztalra. Najafi tapasztalatlansága végig érződik a filmen, kezdve a túlságosan lassú felvezetéstől, a látványosnak szánt, ám üvöltő mű CGI-já alacsonyodó városromboláson át, a magukat túlságosan komolyan vevő szereplőkig bezárólag.

A történet szerint meghal az angol miniszterelnök, akinek hivatalos temetésére összegyűlnek a világ vezetői. Hamarosan kiderül, hogy persze csapdáról van szó, és egy közel-keleti terrorista család áll bosszút húguk haláláért. A német, a francia, a kanadai és a japán államfőt megölik, egyedül az amerikai elnök menekül meg Gerard Mike Banningjének köszönhetően. És ezzel az apró mozzanattal hülyére sikerült venni a világ összes testőr / titkosszolgálati / rendőrségi csapatát – kivéve persze az amerikaiakat.

Ám itt még messze nincs vége a történetnek, hiszen a testőr-elnök páros kénytelen Londonon keresztül menekülni a dzsihadista lefejezés elől. Banning persze jön, lát, gyilkol és győz, hogy visszaűzze a karikatúra, ISIS-másolat terroristákat oda, ahonnan jöttek, miközben mélyenszántón összefoglalja az USA jelenlegi külpolitikáját: „mindenki terrorista, amíg másnak nem bizonyul”.

A sztori tehát bár többé-kevésbé áll a lábán, mégis nehéz elmenni az olyan égbekiáltó hibák mellett, mint például, hogy vajon miért nem ismeri fel egyetlen rendőr / titkosszolga / királyi testőr sem a kollégáit, hogy a terroristák gond nélkül grasszálhassanak a brit utcákon, vagy hogy hova lesz a nyüzsgő metropolisz lakossága egyetlen perc alatt, hogy aztán Banning és Asher a 28 nappal később kihaltságát idéző Londonon keresztül futkározzon fel s alá, és ha már így van, ugyan miért nem kopognak be az első ajtón, hogy elbújjanak a terroristák elől.

Mindez nem is lenne baj, ha a film nem szeretné rendkívül komolyan venni magát, hanem hagyná, hogy a színes-szélesvásznú rajzfilm sok robbanással és agyatlan egysorosokkal tegye a dolgát. De nem. A London utcáin rohangáló John Rambo / Superman kombónak (akinek a legnagyobb lövöldözésben is vasalt nyakkendőjét csak James Bond múlhatná felül) Amerika kapitány hazafiasságához híven feltétlen meg kell osztania a halódó terroristával, hogy Amerika bizony „még ezer év múlva is” élni fog és virulni, míg a terrorizmust valahova a Ground Zero alá temetik majd.

Ám a London ostroma mégsem tejesen nézhetetlen. Esős délutánokra – mikor már az összes 90-es évekbeli akciófilmet kipipáltuk – egész kiváló. Mert Butler jól verekszik, Eckhart jól hozza az esetlen, de lelkes tanítványt és Morgan Freeman szemmel láthatóan élvezi az aggódó alelnök szerepét, aki jutalomjátékként levonhatja a film tanulságát: sosem tudhatod, mikor csapódik be a következő rakéta.

Jancsó Orsolya
Forrás: cinestar.hu

2016.03.19