4596

Jim szerint a világ

Tévésorozatok – 2. rész

Talán meglepő, de igaz, hogy a verbális és vizuális helyzetkomikumokra épülő tévés vígjátékok – a szituációs komédiák, sitcom-ok, magyarosítva szitkomok – gyökerei a letűnt ókori civilizációkig (görög, római, indiai) nyúlnak vissza.

Aztán jött Shakespeare meg Moliére, a vicces, kimondottan szituációs poénokra alapozó bábjelenetek, hogy végül (illetve kezdetül) az angol BBC előrukkoljon a 30 perces hosszúságúakra vágott, 10 részes Pinwright’s Progress-szel, a televízió első szitkomjának mondott sorozatával. Ma meg már Jim és Andy „pocakversenyén”, szó szerinti férfiállat-viselkedésük momentumain nevethetünk egy vágyott, ideális családi képet mutató família tagjaiként. (Bazi)nagy ház, kétszer négy kerék, kettő plusz egy gyerek, három a tesó, utált az anyós, volt egy macskánk? Jim szerint a világ valami ilyesmi.

Hiába építenek a szitkomok jórészt zsibbadt közhelytárakra, a jól átgondolt és kidolgozott kulisszák segítségével remekül működnek. Most mondanám, hogy többnyire családok és/vagy baráti társaságok állnak a középpontjukban, de ezzel tényleg csak a levegőbe beszélnék, hiszen a szitkomhoz legalább 3-4 különböző személyiségjegyekkel, nézetekkel, viselkedésmintákkal, rasszjellemzőkkel (és így tovább) bíró karakter kell, hogy életre keljenek a műfaji megjelölésben szereplő szituációk. Az amerikai ABC csatorna által a kétezres évek első évtizedében fut(tat)ott Jim szerint a világ egyszerre normális (anya, apa, gyerekek) és egyszerre furcsa (velük szimbiózisban „élő” két problémás tesó) családra alapoz, amelynek koncepciója valahol hasonlítható a korábban nálunk is vetített Bír-lak (1987-1995) és Egyről a kettőre (1991-1998) szándékaihoz.

Jim szerint a világ dupla élvezet: két kislány, két nő (feleség és sógornő), Andy meg alapból kettő. Dzsim (ez direkt volt) építész, aki boldog házasságban (na, ez legalább megkérdőjelezhetetlen) él feleségével, Cheryl-lel, valamint eleinte két kislányukkal („Rubie és a másik… izé” – Gracie), majd később a megszülető kissráccal (Kyle). Csakhogy az élet nem lehet teljes rokonok nélkül, ám Jim esetében szerencsére nem szülők-nagyszülők hozzák a vérvonali áldást. Szerencsére? Cheryl húga, az önértékelési- és pasizűrökkel küszködő Dana (ejtsd: Déna), valamint öccse, a kilókkal és infantilis gyerekességével sikertelenül birkózó Andy (ejtsd: Endi) nemcsak napi vendégek a családi ház fészkében, de gyakorlatilag majdhogynem velük is élnek. Jönnek-mennek, esznek-isznak, idegeken gyalogolnak. Ráadásul Andy egyben Jim munkatársa is az építési vállalkozásban, így a munka és a magánélet úgy folyik össze az esetükben, mint a sör meg a bor. Abból pedig, mint tudjuk, jó sosem sül ki.

Az összesen 8 évadot megért sorozatnak szánt eredeti cím (The Dad) tökéletesen fejezi ki a tévéshow mozgatórugóját: a felnőttsége teljes tudatában, ámde felelőtlenségében hétköznapjait élő Jim figuráját. Minden belőle indul ki, őhozzá kapcsolódik (oda vagy vissza), okoz vagy okoztat. Persze nagyszerű partnere ebben Andy, aki ugyan testvér- és családszerető attitűdű, ámde Jim-et főnökként és bálványként egyaránt követő cinkos-bratyó is. Az ellentérfélen pedig ott feszít Cheryl és Dana, akik ha a férfiakról van szó, nem marják egymást, nem féltékenykednek, nem versengenek. Azaz következtetésként levonható: a férfiak sor- és papírvég nélkül képesek felülírni a női személyiségjegyek leglényegét. Ki hitte volna?

Az egyes részek dramaturgiája hűen követi a bevett cselekményvonalat: magas labda, konfliktus, csetlés-botlás, csúcspont, katarzis, sírós-rívós drámaiság – plusz-mínusz egy elem. Lehet, hogy ennél szakszerűtlenebb már nehezen lehettem volna, mindenesetre a Jim szerint a világ működik – jól működik. A megtervezett figurákat a mögéjük álló színészek a maximumra színesítik, ebben pedig a legnagyobb szerepe egyáltalán nem meglepő módon James Belushi-nak van. A profi (vénülő) rókának teljes derékméretben jól áll ez a szerep, s bár ő kevéssé érkezett a sorozatok földjéről, komikusi vénája bármilyen kulisszák között képes ezerrel dübörögni. A Cheryl-t játszó Courtney Thorne-Smith már tökéletesen ismeri a sorozatok műnemét – ahol elég sok műfajban futó folytatásos tévéshowban szerepelt korábban –, jelenléte ideális a férjét imádó, de az elé vetett kesztyűt lelkesen felhúzó családanya bőrében. (Amúgy sokkal, de sokkal jobban néz ki például, mint a Melrose Place idején…) A történetben az udvari bohóc sipkáját erőteljesen csengettyűszóra rázó Larry Joe Campbell Andy-je a robbanómotor Jim katalizáló üzemanyaga: ők ketten időnként képesek totális hülyét csinálni magukból a történet érdekében. Kimberly Williams(-Paisley) csinos, durcás-akaratos, ellágyuló-gonoszkodó arcai kontúros Dana-t formáznak, amely remek kiegészítő melléjük.

Üde színfoltok továbbá a „sorozatból való kiszólás” óvatos momentumai. A szériában egyszer-egyszer feltűnő blues-banda a valóságban létező The Sacred Hearts, amelynek gyakran tényleg James Belushi az énekese, s valóban ő szájharmonikázik a dalok alatt. Jó barátja, Dan Aykroyd is felbukkan néha a sorozatban, aki Jim bátyjával, John Belushi-val alapította anno a The Blues Brothers névre hallgató bluesegyüttest. De láthatunk a részekben olyan vicces kiszólásokat, amikor például Jim arról panaszkodik, hogy elromlott a videója, miközben a Vörös zsarut akarta megnézni – amelyben maga James Belushi a főszereplő Arnold Schwarzenegger mellett. De láthattuk Jim Sandra Davenport-tól született fiát, Robert Belushi-t az elképzelt jövőben játszódó, felnőtt Kyle szerepében, vagy Jennifer Sloan-tól született lányát, Jamison Belushi-t is a sorozatban.

Szóval a Jim szerint a világ teljes egészében miszter Kutyám Jerry Lee-re épült, az ő kulturálatlan (ezt mégis ki dönti el?) férfi ösztöneire, viselkedéseire, akarataira, amelyek folyton folyvást abba a sztereotip irányba mutattak, hogy: szex, foci, sör, étel, lustálkodás, szex… ja, ezt már írtam. „Cheryl, ne hánytorgasd fel a saját szavaimat! Ha meg akartam volna fogadni a tanácsomat, odafigyeltem volna magamra, amikor beszélek!” Ám Jim tud végtelenül kedves, érzékeny és gyengéd is lenni, ha szeretett feleségéről van szó, hiszen a szívéhez kapott kézzel jelenti ki, „amikor hazajövök a munkából, és nem talállak téged a konyhában, már a legrosszabbra számítok.” Igen, így megy ez Jim szerint. Ilyen Jim szerint a világ.

Eredeti cím: According to Jim
Műfaj: vígjáték
Gyártó tévécsatorna: ABC
Amerikai adásba kerülés: 2001-2009
Évadok száma: 8
Részek száma összesen: 182

 

Szilvási Krisztián

 

A Tévésorozatok korábbi cikkei:

- 1. rész: Befutó (Luck)

2014.04.04