Abban a tizenhárom szivben egy ország boldogsága porlad, de nem a végső pusztulásig.
Az érzés kiszállt belőlük s elosztotta azt a nép milliója, hogy keblében őrizze, mint egyetlen kincsét, melyet félteni tud s megőrzeni van ereje.
A vértanuk véréből kipárolgott a jövő reménye. Az akasztófák, keresztek ma már, a melyek elé imádkozni borul a magyar.
Mikor azokat a bitókat faragták, kopogásuk a szabadság nagypéntekjét akarta jelezni.
De túldobogta azt tizenhárom honszerelemtől égő szív, mely meghalni erős, kétségbeesni gyenge volt.
Mikor az akasztófákat faragták, zászlórudakat ácsoltak a szabadság zászlajának.
S mikor fölállították és a mikor szabadsághősöket, szenteket függesztettek rá lobogónak, akkor látták, hogy milyen magas mind a tizenhárma – fölért az égig.
Meglátta az egész világ és vigasztaló erőt nyujtott a tövükben jajgató nemzetnek.
És megdöbbentek tőle azok, a kik az akasztófát faragták.
Haj! Nem a szégyen fái lettek azok, hanem a büszkeségéi. Nem félelmet keltettek, de bátorságot. Nem büntetés volt az, de üdvözítés. Nem korbácsütés, hanem áldás.
Mert büszke vagyunk mi nemzet vértanus hőseinkre! bátrak a szabadságunkért halni! Megváltó vérük árán az Isten áldása el nem maradhat!
Méltatlansággal legázolt nemzetem sóhajtása – Arad! jogtalansággal megtiport Golgota, gyászos fátyol a haza szívén, örökké sulyos fájdalom a nemzet lelkében! - te légy erőnk, vigasztalásunk örökre!

- a.”

A fenti szöveg a Győri Közlöny 1893. évi október 5-én megjelenő, 86. számának címoldaláról származó vezércikk. A szabadságharc vérbefojtását követően ez volt az első alkalom, hogy az írott sajtóban az aradi tizenhármak méltatásáról szó eshetett. Ez magyarázhatja az óvatosságot, hogy a szerző nem írja ki teljes nevét; s magyarázhatja a megemlékező szöveg magasztos stílusát, a benne túlcsorduló érzelmeket is.

Berente Erika

Az illusztrációként használt műalkotás közkincs, mert a kép festőjének halála óta több, mint hetven év eltelt. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.