Fűke Géza igazgató köszöntőjében elmondta, megtiszteltetésnek veszik ezt, s nagy örömmel tudatta a közönséggel, hogy az évad során még négy koncert hanganyagát fogja rögzíteni a rádió. A rádiófelvételek, a külföldi felkérések s a tavaly másodszor elnyert Bartók-Pásztory-díj mind-mind azt jelzik, hogy a zenekar élete újabb szakaszába lépett – teljesítménye nemzetközi szintet ért el. Ugyanakkor szívet melengető volt hallanunk, hogy a zenekar elsődleges feladatának a győri zeneszerető közönség „kiszolgálását” tekinti – a nemzetközi karrier építése csak ezután következhet. A külföldi utazások hasznát már most is élvezi a győri zeneszeretők köre: a nemzetközi kapcsolatoknak köszönhetően sokszor világsztárok lépnek fel a Richter Terem színpadán. Ebben az évadban például José Cura lesz az, aki városunkba látogat.

Az október 1-jei program valóban ünnepi volt. Az első műsorszám a szívünkhöz oly közelálló Haydn egy darabja, aki több évtizedet töltött Fertődön, mint Esterházy „Fényes” Miklós karnagya. A darab, amit a közönség hallhatott, már a herceg halálát követően, 1791-ben született. A No. 95-ös c-moll szimfónia egyike a londoni keletkezésű zeneműveknek. Haydnra még ebben az életkorban is jellemző volt a formabontó megoldások alkalmazása, ez a szimfónia például nélkülözi a lassú bevezetést, a lendületes, markáns főtémával indít. Haydn újítása volt az is, hogy a három tételes barokk szimfóniát újabb tétellel, egy tánccal négy tételesre bővítette. Harmadik szimfóniájába illesztett először menüettet, s ezt követően megtaláljuk mindenütt a tételek sorában. A 95. szimfónia menüettjének nevezetessége egy virtuóz csellószóló, amit a szólam vezetője remekül oldott meg. Összességében elmondható, hogy a darabot a zenekar kellő erővel és frissességgel adta elő.

A teltházas közönség minden bizonnyal a második darabot várta különleges izgalommal, hiszen Mozart C-moll zongoraversenyének (K 491) előadásában Ránki Dezső, kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész működött közre. A hallgatóság nem csalatkozott, Ránki Dezső a rá jellemző igényességgel és átéléssel zongorázott. A többi hangszer, ha kellett, erőteljes, ha kellett, lágy hangon „társalgott” a zongorával. Számomra ez a zenemű jelentette az est fénypontját, itt a zenekar és a szólista teljes összhangját éreztem. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az élményt, Ránki Dezső pedig egy igencsak technikás ráadással – egy Haydn darabbal – köszönt el a győri koncertlátogatóktól.

A szünetet követően Schubert 8. „Nagy” c-dúr szimfóniáját adta elő a Győri Filharmonikus Zenekar. A sodró lendületű, elementáris erejű örömzene méltó befejezése volt a koncertnek, a muzsikusok a jól végzett munka örömével térhettek haza. Schubert muzsikája minden bizonnyal őket is felvillanyozta, amint a közönséget is – ezután a felkavaró este után nehéz lehetett megpihenniük.

Berente Erika

 Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a közvetítés hanganyagát a Magyar Rádió Hangtárában az adást követő három héten belül meghallgathatják!

A kép az EveryStockPhoto szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.