2476

The Affair

Tévésorozatok – 19. rész

A viszonynál nincs egyszerűbb dolog az életben. Nem, nincs. Társsal rendelkező nő és társsal rendelkező férfi összenéznek, talán kacsintanak is, de mindenképpen félre, aztán már egymásba is bolondultak-gabalyodtak. Jó esetben nem tud róluk más, rosszabban pont azok, akiknek nem kéne. Tart, ameddig tart. Aztán vagy sérül miatta valaki, vagy nem annyira. Mi ebben a bonyolult?

Pontosan az, ha társsal rendelkező nő és társsal rendelkező férfi az egyik részről bőséges családdal, a másik részről családi tragédiával terhelt, ráadásul a futó viszonyból kinőtt tartós kapcsolatot az érzelmi koordináták mellett baleset/gyilkosság is szennyez, meg még olyan egyéb elhallgatni való dolgok, amelyek teljesen túlnőnek az eredeti felálláson. A The Affair azonban nemcsak emiatt rendkívül izgalmas és hatásos sorozat, hanem kiinduló koncepciója okán is, amelyet sajnos ugyan a második évadban háttérbe szorítottak, de eredménye szerencsére még mindig (ki)tart.

Én a (szerelmi) viszony említésével azonban némileg leszűkítettem a tartalmat, mert az affair az angol nyelvben emellett jelent ügyet, dolgot, esetet, eseményt, összeütközést, csatározást is. Így már szélesebb az intervallum, jobban (le)fed, mint ahogy később ki is derül. A 2014 októberében startolt amerikai tévésorozat kreátorai az izraeli Hagai Levi (ő áll az HBO magyar sorozata, a Terápia mögött is!) és a még kevesebb tapasztalattal bíró Sarah Treem (In Treatment, Kártyavár). Ők ketten a pszichológusdráma In Treatment-ben már dolgoztak együtt, a The Affair-ben azonban Treem a második évad folyamán egyszemélyes „the best person”-né lépett elő, miután Levi felismerte, hogy a széria letért a művészieskedés irányába arról az ösvényről, amelyet eredetileg elképzelt, így inkább kiszállt a történet írásából.

A sorozat története négy karakter körül forog, és az eredeti – rendkívül izgalmas – koncepció szerint felváltva látjuk ugyanazt az eseménysort, cselekményrészt tőlük-róluk, csak mindig a másik szemszögéből, ezáltal kisebb-nagyobb mértékben máshogyan. A The Affair élvezetesen mélyen és a szubjektivitásból kifolyólag egyértelmű állásfoglalás nélkül „vizsgálja” a főhős Noah Solloway és Alison Lockhart házasságtörő viszonyát. Minden egy nyári „vakáció” alkalmával kezdődik, amikor a Solloway család – négy gyerekkel – az anya, Helen szüleihez látogat néhány hétre a Long Island végi Montaukba. Noah a Lobster Roll étteremben (ami a valóságban is létezik, bár télen zárva tart) pillantja meg először a férjezett, fiatal Alison-t, aki pincérnőként dolgozik ott. A kölcsönös vonzódást generáló találkozást hamar újabb véletlen egymásba botlás követi, ahonnan aztán már nincs megállás.

Az ötven körüli Noah egy New York-i iskolában tanít, miközben írói terveket dédelget: első regényén túl izzadva-küzdve próbálkozik a folytatással. Apósa, a roppant gazdag családból származó Helen apja elismert író, akihez Noah úgysem érhet fel soha – mindezt rendesen érezteti is vele a família, emiatt Noah és Helen házassága a mélyben forrpontra jut. Alison valaha ápolónőként dolgozott, mígnem férjével, Cole-lal közös kisfiuk bele nem fulladt a tengerbe. Azóta csak önmaga érzelmi árnyéka, pincérnőként vegetál a nem túl mozgalmas Montaukban, és a tragédia árnyékában Cole-lal való házassága sem találja a helyét. A sok tagot számláló Lockhart család amúgy rendesen ismert a kisvárosban, Cole-nak és három fivérének több vállalkozása is működik a településen.

Noah és Alison viszonya futótűzként nyer teret az emocionálisan felkavart férfin és nőn, amely aztán egészen válásokig fajul a sorozat folyamán, miközben a főszereplők saját(os) szemszögén keresztül pillanthatunk bele az egyrészt környezetüket, másrészt saját magukat megváltoztató kapcsolatba. A The Affair egyszerű alaptörténetének „egysíkúságát” a koncepció teszi rendkívülivé: az első széria epizódjai rendre 2-2 egymástól elkülönülő részből (akár tekinthetjük felvonásnak is) állnak, ahol általában 2 különböző szemszögből látjuk ugyanazt a történetdarabot, vagy ugyanannak a történetdarabnak az előzményét és/vagy következményét. S mivel az ember rendkívül szubjektíven éli meg a vele történteket, ugyanaz az esemény egyik és másik nézőpontból sokszor köszönőviszonyban sincs egymással. Ez az elképzelés pedig a látszólag szimpla történéseknek óriási dinamikai erőt és ritmust ad, ráadásul mivel gyakorlatilag személyes és intim szemszögből éli meg a néző az eseményeket, az érzelmi töltés teljesen atmoszférateremtő erővel bír.

A sorozat valódi működőképességéhez azonban mindez kevés lenne, illetve pontosabban fogalmazva: az eleve sikerre ítélt koncepció nem teljesedhetne ki, ha a figurákat kevéssé karakteres, sovány kompetenciával bíró színészek játszanák el. Szerencsére viszont a The Affair ezen a téren is erős. A 20 éve házas Noah Solloway-t, akinek 4 gyereke közül kettő rendkívül problémás, ráadásul önbecsülése erősen ki van téve a felesége családjától való lekötelezettségnek, a Drótból és a The Hourból (Golden Globe-jelölés) ismert, brit Dominic West alakítja. A szerepet a részek előrehaladtával lassan (néha talán túlságosan lassan) megtöltő West halványan ambivalens személyiséget ad Noah-nak, amely később már rendesen érvényesül. Miután első regényét a kritika vegyesen fogadta, és amúgy is az após árnyéka és értékítélete határozza meg törekvéseit, Alison személyében egyfajta menekülőút kívánkozik a számára. Érdekes amúgy, hogy bár a szerep eredendően is Dominic West-nek íródott, ő kezdetben elutasította a felkérést. Nagy szerencséje, hogy aztán mégis meggondolta magát.

Alison Lockhart tősgyökeres montauki, aki férjével próbál túljutni kisfiuk elvesztésén, bár közös kapcsolatuk érzelmi-fizikai romokban hever. A szintén brit Ruth Wilson (legutóbb Luther című BBC-sorozat, valamint Golden Globe-jelölés a 2008-as Jane Eyre-ért) által játszott karakter passzív zsibbadtságban éli hétköznapjait Noah feltűnéséig. Alison rendkívüli érzékenysége rossz irányba terelte a személyiségét: viszonylag önzővé, negatív értelemben vett impulzívvá és a realitásoktól kissé elszakítottá változtatta ezt a fiatal lányt, aki pszichés problémáit saját magának okozott fizikai fájdalmakba vetíti ki. A szomorúság, a düh és férjével, Cole-lal kapcsolatos ambivalens érzelmei sérülékeny lelkivilágot szültek, Noah-val való találkozása azonban egy új(rakezdett) élet reményével kecsegteti.

A két főszereplőt házastársaik egészítik ki a történet folyamán, akik a sorozat előrehaladtával egyenrangú főszereplőkké lépnek (ki) melléjük. Helen Solloway 20 éve Noah felesége, négy közös gyerekük anyja. Még mindig feltételek (és gyanakvás) nélkül szereti férjét, s mivel apja befutott, híres író, valahol ugyanilyen elvárásokkal tekint Noah-ra, akit ez – ahogy már láttuk – rendesen frusztrál. A karaktert Maura Tierney formálja meg (akinek a Vészhelyzet Abby nővéreként ugyanúgy Lockhart volt a vezetékneve, mint a Cole-Alison házaspárnak), alakítása erős és mélységeket rejtő, ráadásul megjelenése 50 évesen is végtelenül szexi. Az Alisonnál jelzett sérülékenység nála is jelen van, viszont esetében mindez szilárd (vagy legalábbis annak látszó) erővel társul.

Alison férje, Cole Lockhart a tősgyökeres, kiterjedt montauki família legjózanabb és legtehetségesebb, „tékozlószámba” vett sarja. Lockharték egy óriási birtokkal és vállalkozásokkal a tulajdonukban a település befolyásos tagjai. Cole-t Alisonhoz hasonlóan érzelmileg ugyanúgy megfogta, és hosszú távon károsította kisfia halála, viszont sokkal nagyobb ragaszkodást váltott ki belőle felesége iránt, mint fordítva. Cole a fájdalom közös megosztásán és feldolgozásán fáradozik, Alison viszont új utakat keres – itt lép be a képbe Noah. Cole bőrébe az a Joshua Jackson bújt, aki már tévés veteránnak számít (bár mozifilmekből is ismert némileg), viszont korábbi karakterei nem éppen a drámai mélységekről szóltak: öt évig Pacey volt a Dawson és a haverokban, azonos időtartamig Peter Bishop A rejtélyben (Fringe). Ennek ellenére egyértelműen jól áll – főleg az arcmimika terén jellemző – minimalista játéka a karakternek, amely láthatóan magába foglal belül meghúzódó, kibontásra váró mélységeket.

A kritikák által döntően pozitívnak minősített The Affair fő húzóereje a már tárgyalt többperspektívájú történetmesélés, és az azok során ábrázolt komplett „memóriatorzítás”, amelyet sajnos a második évadra elveszített a koncepció. Helyette, mivel a lineáris fősztori (amelyet döntő százalékban a visszaemlékezések szabdalnak) egyre közeledik a jelenhez, egy gyilkossági ügy (nem spoilerezek) kerül előtérbe. Az elismerések díjakban is megmutatkoztak: a legjelentősebb közülük a Golden Globe Díjátadó, ahol az első évadban nyújtott teljesítményével Ruth Wilson vitte el a díjat, magával a sorozattal együtt (Dominic Westet is jelölték), a második szériabeli alakításáért pedig Maura Tierney-t jutalmazták. Szóval a The Affair jóval több, mint szimpla viszony, egy remek, izgalmas és kívül-belül „látványos” tévésorozat, ahol a nafta remélhetőleg nem fogyott el teljesen, ugyanis idén (2016) következik majd a harmadik évad.

Eredeti cím: The Affair
Műfaj: dráma
Forgalmazó tévécsatorna: Showtime
Amerikai adásba kerülés: 2014-
Eddigi évadok száma: 2
Eddigi részek száma összesen: 22

Szilvási Krisztián

A Tévésorozatok korábbi cikkei:
- 1. rész: Befutó (Luck)
- 2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
- 3. rész: Gyilkosság (The killing)
- 4. rész: Sikersorozat (Episodes)
- 5. rész: The Walking Dead
- 6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
- 7. rész: Helix
- 8. rész: Gyilkos hajsza (The Following)
- 9. rész: Bates Motel: Psycho a kezdetektől (Bates Motel)
- 10. rész: Hannibal
- 11. rész: Orphan Black
- 12. rész: Hemlock Grove
- 13. rész: A törvény nevében
- 14. rész: Legends – Beépülve
- 15. rész: Cheers (I. rész)
- 16. rész: Cheers (II. rész)
- 17. rész:
 Homeland – A belső ellenség (I. rész)
- 18. rész: Homeland – A belső ellenség (II. rész)

2016.02.25