Az első koncert viszont szintén itt lesz egy hónappal később, március 26-án. A csapat az elmúlt hónapokban csepegtette már az ízelítőket, volt klip is a dalrészletek mellett, most pedig a teljes lemez előtt itt van még egy szövegvideó is, amit a Világvevő című dalra készített a Bad Moon Films. A klip premierje mellé egy interjút is készítettünk a zenekar három tagjával.

 A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Öt emberből áll a zenekar, a korábbi, jelenlegi projektjeitek alapján viszont viszonylag távol álltok egymástól. Mi a közös pont?

Szalkai Tibor gitáros: Zenei produktumok alapján mondhatni, hogy távol állunk egymástól, igen. Viszont itthon, ha zenekarban játszol, óhatatlanul is találkozol más bandákkal és tagokkal a közös koncerteken, fesztiválokon, esetleg az éjszakai élet során. Ádám (Markó Ádám dobos – a szerk.) kivételével minden taggal éltem át közösen ezt-azt-amazt ezeken a bizonyos találkozási pontokon, viszont Ádámról is tudtam hallomásból, kicsoda. A megkeresés után, ahogy megtudtam, hogy Varga Zoli, aki az ex-zenekaraim producere, barátarc, ilyenek, is képbe került, nem volt kérdés a csatlakozásom. Az első közös meetingen kollektíve tapasztalt erős és minőségi energiacsere során világossá vált számomra, hogy jól döntöttem, hogy beszálltam a Usemebe.

A tagok szünetelő vagy feloszlott zenekarai (Idoru, Subscribe) kimondva-kimondatlanul a megfáradás miatt jutottak el arra a pontra, hogy nem működnek. A Useme mivel tud új erőt, plusz energiát adni a zenéléshez?

Szalkai Tibor gitáros: Érett, kipróbált, tapasztalt, sokat látott-hallott zenészekről beszélünk, akik talán már tartanak ott önismeretben, hozzáállásban, a dolgokra való rálátásban, hogy képesek a cél felé haladni egy egyenes vonal mentén. Gyorsan, felesleges konfliktusoktól mentesen folynak a dolgok a konszenzus jegyében. Úgy érzékelem, öt kialakult személyiségről beszélhetünk, akik tudják, hol a helyük és mi a szerepük a bandában. Három zenekarvezető, egy stúdióvezető és egy rocksztár, ó yeah!

Zoli, nemrég hagytad ott azt a stúdiót, aminek neve producerként szinte összeforrt veled, az akkori hírek alapján éppen a kreatív tevékenység miatt. Ez valóban így van?

Varga Zoltán billentyűs: A stúdió elhagyásával közel sem állt szándékomban zenekarban játszani, sőt úgy éreztem, hogy zenével sem feltétlenül akarok foglalkozni a jövőben. Azonban pár hónap elteltével megfogalmazódott bennem, hogy van az az összetételű együttes, ahol szívesen játszanék, és ahol meg tudnám valósítani azokat a zenei ötleteimet, amiket producerként más zenekaroknál nem tudtam vagy nem lett volna értelme. Ekkor keresett meg Miklós (Anga-Kis Miklós basszusgitáros – a szerk.), hogy az alakuló formációjának legyek a producere, nekem pedig leesett, hogy ez az a zenekar, amit elképzeltem.

Akkor gyorsan visszatértél a producerkedéshez?

Varga Zoltán billentyűs: A producer ugyan én voltam, ez adta magát, de fontosnak tartom kiemelni, hogy a lemez szinte páratlan csapatmunkával, nagy egyetértésben készült el, a megalakulástól számítva alig négy hónap alatt.

Az eddigi előzetesek alapján eklektikus a Useme zenéje. Ilyen lesz a teljes album is? Ti milyennek írnátok le?

Varga Zoltán billentyűs: Az eklektikus pont jó szó erre a lemezre. A dalok eredete szerzők szempontjából ugyan pontosan elhatárolható, ami egészen szélsőséges dolgokat is produkált, de mindenki beletette a saját ötleteit, és a már említett csapatmunkának köszönhetően a végeredmény egységes, kerek egész lett.

Szalkai Tibor gitáros: Engem nagyon feltüzelt az alkotási folyamat. Gyors és eredményes volt, élveztem minden percét. Megfigyeltem a már meglévő dalokat, a koncepciót, és kiegészítettem a „hiányzó láncszemekkel”. Sikerült egy sokszínű, harmonikusan sugárzó, kompakt, mégis könnyen értelmezhető képet festenünk. Szeretem! Végig részt vettem a munkálatok során, beletettem minden tudásom, amit az elmúlt 20 év szült, és tanultam is sokat. Várom már az élőzést!

Az érezhető, hogy sokkal könnyedebb, poposabb ez a zene, mint bármelyik elődzenekar dolgai. Volt olyan határ, amire már azt mondtátok, hogy ez túl kemény, ne menjen?

Varga Zoltán billentyűs: A Nem vagy egyedül című dalunk volt a legkeményebb abból a nagyjából 20-25 vázlatból, melyek a dalszerzés elején a kalapban voltak. Mégis felkerült a lemezre, tehát ilyen kritérium nem igazán volt. De azt tény, hogy arra figyeltünk, hogy élőben is jól megszólaló, letisztult hangképet tudjunk megvalósítani.

Szalkai Tibor gitáros: Számomra a „slágeresebb” szó a legmegfelelőbb. Mindkét irányban voltak határok, ettől függetlenül a három dalszerző határozottan széthúzta ezeket a mezsgyéket.

Bálint, ugyan a Subscribe-ban írtál már magyar szöveget, most egy teljes albumot kellett így összerakni. Mennyire volt nehéz meló?

Csongor Bálint énekes: A kezdeti nehézséget leginkább az jelentette, hogy megpróbáljak egy jellemzően mélyebb, személyesebb tartalommal bíró mondanivalót közérthetőbb formában megfogalmazni. Szándékosan kerülve az amúgy általam imádott ködösebb metaforákat úgy, hogy a végeredmény – legalábbis számomra – művészi szempontból egy értékelhető, fajsúlyos köntösbe legyen bújtatva. Ez elsőre különösen nehéz volt, tekintve, hogy az általam mérvadónak és példaértékűnek tekinthető szövegírók stílusa az előbbinek nagyon is, utóbbinak vajmi kevéssé felel meg. Gondolok itt például Egyedi Péterre az Óriásból, Pálinkás Tamásra az Isten Háta Mögött vagy TEJ zenekarokból, vagy Beck Zolira a 30Y-ból. Tehát nem volt közvetlen inspirációm a formát és a nyelvezetet tekintve, ami pedig egy alkotónak kimondatlanul is rendkívül fontos szerintem. Aztán egy alkotói magányban átvedelt csütörtök éjszaka után rátaláltam, és onnantól simán mentek a dolgok.

Szerintetek kik azok, akik számára érdekes lehet a Useme? A Subscribe, a Special Providence vagy az Idoru közönsége szerintetek nyitott erre a projektre?

Szalkai Tibor gitáros: Szerintem mindhárom táborból akadhatnak szép számmal olyanok, akiket a Useme megérint. Azt gondolom, nem lett volna helyes fő célnak kitűzni, hogy szigorúan ezeket a táborokat szolgáljuk ki a Usemevel. Ehelyett inkább nyitottunk, vállalva ezzel némi prognosztizálható kritikát, vagy meglepettséget, de hiszek abban, hogy „aki mer, az nyer”! Nagyon sok van ebben a zenekarban, már tűkön ülve várom a kettes lemez munkálatait. Hogy egy klasszikust idézzek: „This is the beginning of a beautiful friendship!”.

Ez volt az első klip:

Ez pedig egy másik teljes dal:

Dankó János
Fotó: Somay Márk
Forrás: langologitarok.blog.hu