A mű a maga korában hosszú évekig tiltólistán volt, majd 1778-ban a király engedélyezte a párizsi bemutatót, azonban olyan botrány keletkezett belőle, hogy az uralkodó lecsukatta a szerzőt. A darab élesen ostorozza a korabeli arisztokráciát, kigúnyolván, kifigurázván az üres és léha életet élő társadalmi réteget. A Figaro házassága pergő cselekményű, helyzetkomikumokat és vígjátéki elemeket felsorakoztató klasszikus mű, és mint ilyen, örökérvényű igazságokat hordoz magában.

A színdarab az első éjszaka „kegyúri jogát” érvényesíteni akaró Almaviva gróf kastélyában játszódik. Inasa és mindenese, a cselszövésre mindig kész Figaro nősülni készül, jegyese a gróf feleségének, Rosina grófnénak a komornája, Susana, akire a gróf is szemet vet. Figarót ráadásul egy adóslevél kötelezi tartozása rendezésére, vagy ha ezt nem tudja teljesíteni, a házvezetőnő Marcelina feleségül vételére. A grófné körül pedig Querubín apród legyeskedik, akire maga a gróf is féltékeny. Almaviva igyekszik megakadályozni Figaro esküvőjét, ennek érdekében Marcelinát használja fel, a grófné viszont a szerelmesekkel szövetkezik. Az állandó cselszövés igazi vígjátéki elemeket vonultat fel. Miután kiderül, hogy Marcelina Figaro anyja, Figaro házasságkötésének nincs akadálya, a grófné és a komorna ruhát cserélve a grófot találkára hívják, ahol aztán minden kiderül, és valójában mindenki eléri azt, ami az igazi vágya volt.

A Figaro házassága az október 4-ei premiert követően látható a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy-termében Hamvai Kornél fordításában, Erdeős Anna rendezésében. Manapság nagy divattá vált a klasszikus darabok modernizálása, „aktualizálása”: a szöveg „magyarosítva” – beleszővén a mai időszerű helyzetet, klasszikus magyar közmondásokat – nagyon ötletes. Bár a díszletek között nehezen képzeltem magam egy főúri kastélyba, ennek ellenére oly kevés figyelmet vett igénybe a „külsőség”, hogy egyáltalán nem volt zavaró. Ha a jelmezekkel a főúri arisztokrácia kifigurázásának a megerősítése volt a cél, akkor ez teljességgel sikerült; ha mégsem, akkor csakis sajnálni tudom a színészeket a meglehetősen kényelmetlennek tűnő jelmezek miatt.

Színészeinkkel teljes mértékben elfogult vagyok. Figaro szerepében Járai Mátét láthatjuk a tőle megszokott nagyszerű alakításban, Almaviva gróf szerepét Csankó Zoltán játssza, Rosina grófnét pedig Agócs Judit. Susana-t, a komornát Mihályi Orsolya alakításában láthatjuk, Mézes Violetta az állandóan férjet kereső házvezetőnőként tűnik fel, Maszlay István pedig az orvos Bartolóként lép színre – mindannyian nagyszerű alakítást nyújtanak. Posonyi Takács László Basil zenetanár szerepében igazán mulatságosan tolmácsolja nekünk a szövegbe szőtt magyar közmondásokat (természetesen nem a klasszikus formában). Az ártatlannak tűnő Querubín apród szerepét Molnár Zsolt alakítja. Antonio, a kertész szerepében láthatjuk még Áts Gyulát, lányaként, Doritaként pedig Sík Fridát. Mellettük Rubia bírónő és Belette kecskepásztor lépnek még színre Menczel Andrea és Koppány Zoltán előadásában. Kivétel nélkül mindannyian szórakoztató alakítást nyújtanak.

Bevallom őszintén, az előadás alatt – és főleg a befejezésben – felhangzó zene és koreográfia számomra egyáltalán nem tűnt szükségesnek. A darab végén Figaro örökérvényű igazsággal köszön el tőlünk, amely teljesen tükrözi az emberi természetet, hiába az évszázadokon átívelő változás, fejlődés: „Szegény voltam: megvetettek. Látták, hogy eszem is van: meggyűlöltek. Most, hogy szép feleségem és csinos vagyonom lett…”

Remélem, az előadás elnyeri a győri közönség tetszését, mindenkinek kellemes szórakozást és kikapcsolódást kívánok a Figaro házasságához!
 

Molnár Zoltánné
Fotók: Molnár György, a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Figaro házassága a Győri Nemzeti Színház színpadán

73 kép