Boszorkányüldözés a színházban

Danis Lídia A salemi boszorkányokban

Elizabeth Proctort és férjét a salemi boszorkányperek során ítélték halálra 1692-ben. Próbálták elvenni tőlük az utolsó kapaszkodót is, amely az élethez köthette őket: a hitüket. Az Elizabeth-et alakító Danis Lídia mégis úgy érzi, karaktere nem áldozat, hanem alázattal teli, hihetetlenül erős asszony. A tatabányai Jászai Mari Színház új előadását, A salemi boszorkányokat február 20-tól láthatják a nézők.

„A legnagyobb kín és fájdalom az, hogy ezek az emberek ebben az életben és közegben nem kapnak feloldozást” – mondja Danis Lídia, aki Elizabeth Proctort, John feleségét alakítja Arthur Miller A salemi boszorkányok című darabjában.

A történet a salemi boszorkánypereket eleveníti fel, amelyek Amerikában, Salem városában zajlottak a 17. század végén. Fiatal lányok boszorkánysággal vádoltak meg pár helyi asszonyt, és azzal, hogy megbabonázták őket. A kis közösség szerény körülmények között élt, lelkipásztoraik szónoklatai gyakran a Sátán kísértéseiről és a szigorú erkölcsökről szóltak. Nem csoda hát, hogy könnyen hittek az emberek a lányoknak. Ráadásul a boszorkányüldözés kapóra jött: régi sérelmek kerültek felszínre, bárki boszorkánynak kiálthatott ki bárkit, és bosszút állhatott rajta. Tömeghisztéria tört ki. A perek végül tizenkilenc ember felakasztásával és sokak bebörtönzésével zárultak. Arthur Miller drámaíró ebből az igaz történetből írta meg darabját.

Danis Lídia szerint ez a mű – mint általában az örök klasszikusok – mindig tud újat nyújtani, és mindig fel lehet benne fedezni az aktualitást. „Előadásunk bemutatja, hogyan lehet valakit bármi miatt – legyen az egyetlen vétek, bűn – pillanatokon belül kirekeszteni egy közösségből, sőt a halálba kergetni. Ebben az a félelmetes, hogy bármiért rád fogható: te bűnös vagy – akár etnikai, akár politikai, vagy bármilyen más alapon. Ez sajnos ma is előfordul, mintha az ember alig változott volna a századok során. Számomra ettől olyan aktuális ez a történet.”

Elizabeth Proctor a boszorkánysággal megvádolt személyek között van, Danis Lídia mégsem akarja őt szenvedő áldozatként bemutatni. „Én nem azt szeretném megfogni, hogy egy nő mitől zárt és rideg, hanem hogy vannak olyan hús-vér asszonyok, akik bizony küzdenek azzal a problémával: a kapcsolatuk, házasságuk tönkremegy. A szerepem gyönyörű, hiszen egy alázattal teli, ugyanakkor nagyon erős tartású, gerinces nő, aki nem akar megtörni, nem hagyja, hogy elvegyék tőle az igazságát. Isteni erővel megpróbál a vádak fölé emelkedni. Hihetetlen anya és asszony, aki mégsem kap a végén feloldozást.”

Danis Lídia szerint az előadás nemcsak arról szól, hogyan bélyegeznek meg valakit, hanem arról is, hogyan bélyegezzük meg saját magunkat. Ilyen Elizabeth férje, aki megcsalja feleségét, majd saját magát hajszolja bele a szenvedésbe, nem tud tükörbe nézni, nem tud magának megbocsátani, és így szinte önként menetel a halálba.

„Amikor a darab végét próbáltuk, úgy éreztem, mintha ez egy rossz álom lenne. A férjem és én ugyanis már nem tudunk az életbe kapaszkodni, mert az egyetlent, ami még a miénk volt: a hitünket is megpróbálják elvenni tőlünk. Ezeknek az embereknek pedig nincs más, amibe kapaszkodhatnának.”

Danis Lídia azt mondja, korábban nem gondolta volna, hogy ezt a szerepet eljátszhatja, mert Miller instrukciói szerint első ránézésre Elizabeth Proctor nem az ő karaktere. Mégis ő kapta meg, és nagyon szereti a próbákat. „Keresem azt a rést, ahol találkozik a figura és én. Élvezem a próbákat, ez nagyon izgalmas és rendkívül összetett darab” – mondja a színésznő A salemi boszorkányokról, amelyet februárban és egész márciusban játszanak a Jászai Mari Színházban. A szereposztásról és az időpontokról ITT lehet olvasni.

Wéber Anikó
Forrás: kultura.hu
Fotók: Jászai Mari Színház

2016.02.22