1496

Modern klasszikusok

Milyen hangjegyeken terem a kortárs komolyzene?

1900 óta a zene történetét a stílusok sokfélesége jellemzi, sokra közülük nagy hatást gyakoroltak az ideológiai, társadalmi és technológiai változások. Míg a korábbi korszakok zeneszerzői többnyire igazodtak az uralkodói stílusokhoz, és azokat fejlesztették tovább, a 20. századi zene nagy része mintha – legalábbis a felszínen – szakítana a múlttal.

Modern zene

A 20. század első évtizedeinek zenéjét két, szembetűnően különböző komponista, az osztrák Arnold Schönberg és az orosz Igor Sztravinszkij tevékenysége határozta meg. Schönberg gyökeresen új zenei nyelvet alakított ki, szakított a tonalitással, új kompozíciós módszert dolgozott ki, amely szerializmus néven vált uralkodó irányzattá. Sztravinszkij életművét három nagyobb korszakra – orosz, neoklasszikus és szeriális – sorolja a zenetudomány. Az orosz korszakánál népzenei elemeket használt fel, majd visszafordult az elmúlt érák zenei irányzatához, és a 17-18. század zenei anyagát és stíluselemeit felhasználva alkotta meg a modernizmus új irányzatát, a neoklasszicizmust. Maurice Ravelt, vagy például George Gershwint viszont a dzsessz ihlette meg, utóbbi már olyan versenyműveket komponált, mint a Rhapsody in Blue, amelyek áthidalták a könnyű- és a komolyzene szakadékát.

Más országokban a zeneszerzők a népzenében látták a megújulás lehetőségét. Bartók Béla, Kodály Zoltán népdalokat és népi táncokat gyűjtöttek. Az egyesült államokbeli Aaron Copland cowboydalokat, kvéker himnuszokat és latin-amerikai zenei motívumokat használt fel műveiben, megalkotva ezzel a 20. század sajátos amerikai zenei stílusát. Később olyan eltérő karakterű komponisták, mint Benjamin Britten és Luciano Berio integrálták műveikbe saját hazájuk népdalkincsét, míg más zeneszerzőkre, például Ligeti Györgyre, Steve Reichre és Kevin Volansra az afrikai zene hatott.

Modern irányzatok

Az USA-ban John Cage, Schönberg tanítványa a szerializmusnak hátat fordítva a keleti kultúrákból merített, míg Karlheinz Stockhausent bizarr, konceptualista ötletek inspirálták: egyik művében egy vonósnégyes tagjai négy helikopteren a levegőben játszanak. A technikai fejlődés a hangfelvételekkel és a szintetizátor elterjedése révén a zene minden fajtájára hatással volt. Az 1960-as évek végén jelentkeztek a minimalista zeneszerzők: Terry Riley, Philip Glass és Steve Reich, akik egyszerű motívumok ismétlésére építették sokakat megbabonázó műveiket. Ezt a kompozíciós módszert – a zene továbbfejlesztésének jegyében – később több zeneszerző is átvette, köztük John Adams, aki romantikus léptékű, széles hangszínskálájú szimfonikus műveiben és operáiban is kamatoztatta az irányzat újításait. Miközben a minimalisták elutasították a komplex hangzásra törekvő szerializmust, egy másik európai zeneszerzői csoport – John Taverner, Henryk Górecki és Arvo Pärt – egy hasonlóan egyszerű szerkezetű zenét alakított ki, amely azonban a spirituális nyugalomból táplálkozott.

Kortárs zene

Az 1970-es évektől kezdve mintha megfáradtak volna a zenét „felforgatni szándékozók”, és a korábbiaknál szelídebb művekkel jelentkeztek a kortárs zene (1975-2000) időszakában. A kortárs zene – gyakran kísérleti, új-zene – nem azonos a modern zenével, bár esetenként lehet annak szinonimája is. Számos megközelítés létezik, mégis a legalapvetőbb, hogy ezek a művek nyelvezetükben és hangzásvilágukban jelentősen eltérnek Bartók, Sosztakovics és Sztravinszkij zenei fogalmazásmódjától. Mára az alkotó-, és előadóművészet jelentősen eltávolodott egymástól, azonban a kortárs zenében e kettő ötvöződhet. Kurtág György, Ligeti György, Krzysztof Pendereczki és társaik munkásságában megtestesülnek korunk egyéni és társadalmi problémái, melyek gyakorta disszonáns és provokatív módon nyernek aktualitást. A kortárs zeneszerzők számára már nem a szépség megjelenítése az elsődleges, sokkal inkább törekszenek a hitelességre.

Egy új műfajban a klasszikus alap a popzene forma- és zenei világával ötvöződött. A crossover jelentése (kereszteződés) rávilágít az irányzat lényegére: a műfaj stílusok, technikák, zenei nyelvezetek vagy akár művészeti ágak keveredésére épül. Az eleinte stíluskísérlet jellegű próbálkozásokból mára rendkívül szerteágazó és divatos irányzat lett. Egy másik újdonság a külsőségekben nyilvánul meg – neve Interaktív Látványkoncert –, kép és zeneanyag kombinálása: megmutatja a hallgatóknak a zeneszerzők körülményeit, az impulzusokat, amelyek hatnak rájuk komponálás közben (Rákász Gergely koncert orgonista újítása).

Egyvalami tehát biztos: a zene fejlődését semmi sem fogja megakadályozni, míg emberi élet van a Földön…

Márné Tóth Krisztina

Felhasznált irodalom:
A klasszikus zene : Mérték Kiadó, 2006,
http://www.irodalmiradio.hu/femis/zene/korzene/modern.htm

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.02.03