Szeptember 27. – Idegenforgalmi világnap


A kalandvágyó emberek sokat mozdítottak anno a világ kerekén. Marco Polo, Magellán, Humboldt, Julianus, Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin... s még sorolhatnánk az ismert neveket, ráadásul a sok-sok matrózt, kereskedőt, peregrinust, akik anonim módon járultak hozzá a haladáshoz. Hoztak-vittek új ismereteket, fűszereket, selymet, lőport, információt.

Az utazásnak komoly célja volt, nem úgy, mint most. Természetesen ma is vannak, akik tanulás, üzleti célok miatt indulnak útnak, de széles körben hódít a rekreációs célú világjárás.

A turizmus ma komoly gazdasági tényező. Egyes nációk megélhetése függ attól, hogy miképpen alakul az időjárás, a valutaárfolyam, a marketingmunka hatékonysága. Az Idegenforgalmi Szervezet határozata alapján 1980 óta ünneplik világszerte az Idegenforgalmi Világnapot, azzal a céllal, hogy segítse a turizmus fejlődését – ez is a marketing része.

A magyarországi nemzeti össztermék 9-10 százalékát adja a turizmus, ez nem elhanyagolható szám, az meg különösen nem, hogy több tízezer egyéni vállalkozó próbál megélni az ágazathoz kapcsolódó tevékenységből. Nem szabad őket magukra hagynunk ebben a törekvésben! Örömmel látom, hogy Győr utcáin is egyre több turistacsoport, útikönyvvel és fényképezőgéppel felszerelt társaság látható. Úgy tűnik, kezd beérni a városmarketing tevékenység eredménye.

De mi a helyzet az ország egészében, hiszen nem csak Budapest és a Balaton az, ami megélhetést adhat! Nem vagyok turisztikai szakember, de örömmel jövök-megyek, kirándulok, túrázom, s bizony megfontolásra érdemes példára figyeltem fel eddig is.

Idegenforgalmi vonzerőt jelenthet az egyediség. A települések választhatnak, hogy megrendezik az évad 211. gasztronómiai fesztiválját, vagy kitalálnak valami különleges, csak náluk fellelhető attrakciót. Ezért találom jónak a Győrkőc Fesztivált, az Öt Templom Fesztivált, kicsit távolabb menve az Eszterházi Vigasságot, a tatai Vadlúd sokadalmat, a Vidor Fesztivált, a martonvásári Beethoven esteket vagy éppen a Savaria Fesztivált.

Építhetnek turizmus szervezésénél a természeti adottságokra is, és még csak termálvíz sem szükséges hozzá. Mai napig emlékszem rá, hogy egy dalmát kisváros színes-szagos szórólapján a nordic walking utak és kerékpáros ösvények mellett csak vendéglők szerepeltek – de nagyon is vonzó módon! Sík vidéken a gyalogos vagy kerékpáros turistákat, fotósokat, lovasokat vagy vadászokat invitálhatják a szervezők. Egy-egy ritka növény (pl. boroszlán, ciklámen, rododendron) megint csak célpontja lehet egy-egy kirándulásnak.

Nem bolondság a megyerikumok rendszere! Érdemes számba venni közvetlen környezetünk értékeit! Néha egy-egy magángyűjtemény az, ami több száz kilométerről vonzza az érdeklődőket. Bizonyára jártak már például a zsámbéki Lámpamúzeumban. De vajon hallottak-e a terényi Orsósmagnó-gyűjteményről! Ki ne hagyják, ha arra járnak! De tudnak-e arról, hogy régiónkban van például egy férfiú, aki tankokat gyűjt?

Nézzünk körül a helyen, ahol élünk! Becsüljük meg elődeink munkáját, alkotókedvét! Ma már a különlegesen szép parasztporták közül alig-alig áll néhány. Pedig Hollókő éppen ezek miatt lett a Világörökség része, vagy Torockó lakossága ezeknek köszönhetően szerzi meg betevő falatját. Ennyire egységes faluképet ma Magyarországon már ritkán láthatunk, de ha Potyondon járnak, gyönyörű rábaközi négyablakos házak sorát láthatják a főút mellett – ezek helyi védettségét éppen a közelmúltban szüntették meg információim szerint. Visszafordíthatatlan folyamat indulhat meg e döntés eredményeképpen. A turista szépet akar látni, egységeset, patinásat. Prágába megy, Salzburgba, Krakkóba, Londonba vagy Párizsba. Oda, ahol akár ötszáz éve kocsma van ugyanazon a helyen. A szedett-vedett, éppen az aktuális trendet követő építmények tarka egyvelege nem éppen szemet gyönyörködtető. S kevés az a modern építész (Gaudi, Hundertwasser) akinek munkáiért több ezer kilométert utazik egy átlagember. Fokozottan támogatni kellene tehát minden olyan törekvést, ami az épített örökség megóvását célozza.

Sok lehetőség rejlik kulturális hagyományainkban. Egy-egy falu megélhet abból, hogy volt egy híres szülötte – csak ügyesen kell csinálni. Tanulhatunk Mozart és Liszt kultuszából; vagy olvassanak utána, miképpen őrzik helyi lokálpatrióták a Vizsolyi Biblia nimbuszát! S itt kell megemlítenünk a méltatlanul mellőzött ipartörténeti műemlékeket is, hiszen egy-egy működő vízi- vagy szélmalom, kisvasút, régi víztorony vagy híd tömegeket vonzhat.

A vendégcsalogató lehetőségek száma végtelen! De! Siker csak akkor várható, ha a szakmabeliek felkészültsége és elkötelezettsége magas fokú, nyelvtudással rendelkeznek, képesek és készek országos kezdeményezésekhez kapcsolódni. Ugyanakkor mindenben szükségük van szűkebb környezetük támogatására: a rendezett utcakép, a vonzó települési arculat kialakítása már nem az ő feladatuk, a barátságos, szívélyes fogadtatás pedig minden ott lakót kell, hogy jellemezzen. Ez utóbbi sok apróbb, kezdeti kényelmetlenséget feledtetni tud.

BE

 A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a képek készítője. A képe felhasználása a licenszfeltételek alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2014.09.27