1441

Philip K. Dick: Az ember a fellegvárban

Könyvkritika

A sci-fi nagymesterének tartott Philip K. Dick számos díjnyertes könyvvel tette le névjegyét az irodalom halhatatlanjai közé. Ilyenek például a Szárnyas fejvadász című film alapjául szolgáló Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal című könyve, vagy a Palmer Eldricht három stigmája és a Kamera által homályosan című kötete; előbbiért 1967-ben, utóbbiért 1979-ben ítélték oda neki a Brit SF-díjat. Na és itt van az 1962-es megjelenésű Az ember a fellegvárban című műve, amelyért 1963-ban elnyerte a sci-fi műfajának legnagyobb elismerését, a Hugo-díjat.

Az ember a fellegvárban egy alternatív világban játszódik, amelyben a németek és a japánok megnyerték a második világháborút, majd felosztották maguk közt az Egyesült Államok területét: nyugaton a japánok, keleten a németek terjesztik ki hatalmukat, míg az ország középső része megmarad semlegesnek. 1962-ben járunk, amikor a rabszolgatartás újra legális, a németek rákétáikkal megkönnyítették az utazást a Földön, s egyben kijutottak az űrbe, a megmaradt zsidó túlélők álnéven bujkálnak, Afrika népességét lényegében kiirtották egy végzetes kísérlet során, San Francisco-ban pedig a japán Ji King jóskönyv a leghétköznapibb dolgok egyike. Az említett városban Robert Childan műkincskereskedő a darabjaira szakadt USA régi, tárgyi emlékeit igyekszik műkincsgyűjtőknek jó áron eladni. Frank Frink ebben a témában gyárt jó minőségű hamisítványokat, ám igyekszik beindítani a saját vállalkozását. Noboszuke Tagomi egy igen különleges találkozóra készül japán és német résztvevőkkel, míg egy colorado-i kisvárosban Juliana Frink, Frank exneje cselgáncsot oktat, majd találkozik egy kamionsofőrrel, s ennek eredményeként elindul, hogy megkeresse a S tova hányattatom, mint a sáska című könyv szerzőjét. A könyvét, amelyben kifordul a világ, s amelyben a háborút nem a németek és a japánok, hanem a szövetségesek nyerték meg.

Dick nagy szakértelemmel tudta kiforgatni a világot a maga valóságából, ahogy tette azt ebben a könyvben is. A címmel ellentétben azonban nem a S tova hányattatom, mint a sáska írója a főszereplő, hanem az említett „kisemberek”. Hétköznapi nők és férfiak, akik a háború utáni új világban igyekeznek meglelni a helyüket, s a megváltozott belső és külső értékek szerint élni mindennapjaikat. A Ji King, a jóskönyv szinte minden lépésüket befolyásolja, s ez jól mutatja a japán kultúra fokozatos beépülését, de néha a szereplők fejébe belelátva átélhetjük a kétségeiket és félelmeiket is az új rend felé. Természetesen Németország hatásai sem maradnak említés nélkül, a náci gépezet működését is láthatjuk, ahogy jelentősen kiterjedve, a saját ideológiájukat követve alakítják a hidegháború utáni világot.

A könyv egyetlen gyengéje talán, hogy nincs igazi befejezése. Míg a történeten végighaladunk a szereplőkkel, addig a végén valami igazán ütős befejezést várnánk, ám ez csak részben sikerül. A regény igazi ereje azonban a jól kidolgozott részletekben rejlik. Rengeteg információt olvashatunk erről az alternatív világról, a görbe tükrön belül kapunk egy görbe tükröt a S tova hányattatom, mint a sáska formájában. E kötet talán a maga idejében, a ’60-as években üthetett igazán nagyot, főleg az USA-ban, de a mai olvasó számára is ad bőven gondolkodnivalót.

Pénzes László
Forrás: cinestar.hu

2016.01.15