995

„Emma szalvétái és Márti babái”

Fehér Ló Közösségi Ház

Január 8-án pénteken, 16.30-kor nyílik meg az Emma szalvétái és Márti babái” című a gyermekkor nosztalgikus babavilágát idéző kiállítás a Fehér Ló Közösségi Házban (Mosonmagyaróvár, Szent István király u. 140.). A megnyitón közreműködnek az Ostermayer óvoda nagycsoportosai.

A kiállítókról: „Szalvétákat forgatni jó dolog. Legalább annyira, mint egy szép képeskönyvet lapozgatni. Finom a tapintásuk, egyik-másik textilszállal van átszőve. Szép a mintájuk – mi most olyanokat válogattunk, amelyek vagy könnyed bájukkal, netán púderes mintázatukkal, vagy konkrétan babákat ábrázoló motívumaikkal idézik meg a gyermekkor nosztalgikus babavilágát. A 12 éves Varga Emma gyűjteményéből immár harmadszor válogat a Fehér Ló Közösségi Ház. Teheti ezt könnyedén, hiszen a kislány közel ezer darabos kollekciója több témára is rímel. Arról nem beszélve, hogy pont ez a válogatás, a bíbelődés, a tematikus összeállítás, kiválogatás, rendezgetés az, ami egy-egy gyűjtemény esetében a legnagyobb örömet okozza. ”

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyermekkorom óta érdekeltek a babák, és a babás játékok. Inkább fociztam, és fára másztam, pecáztam és bújócskáztam, el sem tudtam képzelni, hogy mit lehet kezdeni a babákkal. Két fiam született, tehát megint csak a fiús játékok voltak előtérben. Megszülettek az unokák, Misi, Emma és Richárd. Itt volt a fordulópont a babák terén, mert Emma unokám nagyon babás kislány, és szeret velem sütni-főzni. Csodálkozva hallgatta, mikor arról meséltem, milyen is volt gyerekkoromban a konyha, és a konyhai felszerelések. El sem tudta képzelni, hogy ha főzni vagy melegíteni akartunk egy-egy ételt, előtte be kellett gyújtanunk a „sparheltbe”, vagy magunk őröltük a kávét, mákot, diót. Úgy hallgatta ezeket a történeteket, mint valami mesét. Egy hirdetésben láttam meg, hogy játék tűzhelyt árulnak. Megvettem, hogy bemutathassam Emmának, milyen is volt régen a „sparhelt”. Így kezdődött ez a ma is tartó „mániám”. Mert a tűzhelyre aztán kellettek edények, az edényeknek konyhaszekrény, asztal, székek, stb. , és hogy „elevenebbnek” látszanak, kellettek babák. Mire észbe kaptam, már megteltek a szekrények polcai, de nem bántam, mert Emma ha eljön hozzám, csak ezekkel játszik, vagyis játszunk, mert vele én is felfedeztem öreg koromra, a babázás örömét. A bútorok többsége és hozzá a felszerelések, az 1950-es évekből valók, szinte minden egyes darabhoz fűződik régen volt kislányok egy-egy története kedvenc játékukról vagy babájukról. Gyűjtögetésem során, nagyon sok barátra tettem szert, és megtisztelve éreztem magamat, hogy nekem adták gyermekkoruk egy kis darabját. Remélem, hogy a kiállított tárgyak tetszeni fognak a fiataloknak, az idősek pedig biztosan ráismernek majd gyermekkoruk egy-egy játékára, mely oly sok örömet szerzett egykor.(Novitz Márta)”

További információ: http://feherlokozossegihaz.hu/?tartalom=132

2015.12.29